quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 06. 17. kedd
  -  Laura, Alida
Makó

105. szülinapját ünnepli a makói Lenhardt János

2014. január 06.


Korom András – Makó

– Elfelejtkezett rólam az Isten, ezért vagyok még itt, ilyen hosszú idő óta! – fogalmazta meg a makói Kálvária úti házban a város legidősebb polgára, Lenhardt János, hogyan élhette meg a 105. életévét.
Jani bácsi egyébként nem panaszkodhat az egészségére, ahogy kiderült, egy kicsit nagyot hall, talán romlott is a hallása, ám étvágya remek, mindent szeret. Egyik kedvence a makói fokhagyma, sőt az utóbbi esztendőben talán még inkább a makói vöröshagymára kapott rá.

Jó nehéz!- állapította meg a tortás dobozról.

Hogy az időt is máshogy éli meg, mint a mai generáció tagjai, azt is mutatja, hogy szívesen idézte fel régi emlékeit az őt a város nevében finom édességekből álló ajándékcsomaggal és tortával köszöntő Buzás Péter polgármesternek és Bánfi Margit jegyzőnek.
Azt a családi történetet, miszerint ősei az 1848-as szabadságharc idején eladott házukért az akkor érvényes Kossuth bankókat kapták, de mert megvárták a szabadságharc végét azok elköltésével, a bankjegyek érvénytelenné váltak, így semmijük sem maradt. De jól emlékszik arra is, hiszen már 5 esztendős volt, hogy amikor 1914 júliusában híre terjedt, hogy kitört a háború, édesapja azt mondta, hogy fontosabb annál az aratás. De olyan története is akadt, amikor egy betyárnak kinéző lovas kért valamit a műhelyből, s a tulajdonos a gyermekét küldte ki vele, hogy adja oda, s kérje el az árát. A lovas a kért ár dupláját fizette azzal, hogy a többi pénz a gyereké. Biztos betyár volt – mondta Jani bácsi.

Megtudtuk tőle, hogy az I. világháborút, majd a kommünt követő román megszálláskor a román  katonák mindent elvittek a szíjgyártó műhelyükből, ami csak ott volt, s ugyanezt tették egy világháborúval később az orosz katonák is. Mégis, mindkétszer újrakezdték. Jani bácsi katonaként a második világháborúban megjárta a Don-kanyart is.

A ma is működő Lenhardt műhely elődjét egyébként Jani bácsi szíjgyártó nagyapja alapította még 1873-ban, hatévnyi katonáskodás után.
Jani bácsinak Bánfi Margit jegyző nyújtotta át Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő oklevelét, melyet a legidősebb makói megnézett, majd azt mondta, hogy „Megőrizzük!”