Mióta használunk mobiltelefont?

Emlékszem, amikor egy vállalkozó ismerősöm autójában először láttam működés közben ezt a „csodaszámba” menő távközlési készüléket. Bár mérete, súlya figyelemre méltó volt, mégis rögtön megláttam egy új információs korszak kezdetét. Bizony a készülék ára sem volt közömbös, de előnye hamarosan áttörte ezt a gátat,s robbanászerű volt az értékesítés felfutása itt Barcson is.

A történelmi pillanat az volt, amikor a Motorola cég fejlesztő mérnöke 1973-ban New Yorkban felhívta a konkurens AT&T Bell Las társaság kutatás vezetőjét.

A vezeték nélküli kommunikáció ötlete a 1947-ben a Bell Las társaságnál vetődött fel. A vezeték nélküli kommuníkációval 1957-ben a Szovjetunióban is foglalkoztak.

A készülék tetemes méretű, több mint 1 kg súlyú volt, 20 percnyi beszélgetésre volt képes, az akkumulátor feltöltése tíz órát igényelt. Innen aztán már nem volt megállás a fejlesztésben, gyártásban.

Viták vannak azt illetően, hogy ártalmas e ezen készülék sugárzása? A vita nem dőlt el, az viszont ajánlott, hogy használjunk headsettet, mert az távol tartja a készüléket fejünktől.

Ma számítások, becslések szerint mintegy hétmilliárd ember használ mobiltelefon. Az általános iskolás kisdiáknak is ott van a zsebében, vagy lóg a nyakában a készülék, hogy a szülők tudják ellenőrizni gyermekük pozícióját, vagy a gyermek segítséget tudjon kérni.

A családokban, vállalkozóknak több készüléke is van, sokszor talán feleslegesen.

Sajnos mobilozási kultúránk kívánnivalót hagy maga után. Elképesztő, hogy egy étteremben szinte kényszerűen végig kell hallgatnunk, amikor egy  új,  vállalkozó harsogva beszéli meg aktuális üzleti ügyét partnerével. De megszólalnak mobil telefonok színházban, temetésen, templomban, értekezleten. E jelenségre mondta Habsburg Ottó úr sommásan, ez  a „bunkofon” szindróma.

Az értékesítés hatványozottan nő, meghaladhatja a föld népességének számát is. Elsősorban az Ázsiai földrészen terjed, rohamtempóban kielégítve a még ellátatlan népességet.

M.N./Pethes Róbert