Szívvel-lélekkel dolgoznak Makóért a nők

Rózsa Virág – Makó
– Már hosszú évek óta minden évben segítünk valakinek – mondta Tapasztó Jánosné elnök asszony, aki saját maga kereste fel az egyik országos női magazin szerkesztőjét, hogy annak segítségével meg tudják valósítani legelső jótékonysági akciójukat. Azon a karácsonyon egy háromgyermekes egyedülálló anyukát leptek meg egy autónyi ennivalóval és finomságokkal. A következő évtől kezdve már egy makóin segítettek az Egyesült Népjóléti Intézményen keresztül. Akkor egy, gyermekeit egyedül nevelő, édesanyáról gondoskodott a női klub. Mind a négy gyermeknek megvették a iskolakezdéshez szükséges felszereléseket.

A következő támogatottjuk a Bartók iskola egy kivételesen tehetséges nyolcadikos zongorista diákja volt, aki Szegeden szeretett volna továbbtanulni. Nehéz anyagi körülmények között élő családja nem tudta finanszírozni a méregdrága kottafüzeteket. A klub tagjai úgy döntötték, hogy meglepik a fiút azokkal.
– Csodálatos érzés, amikor az ember azt látja, hogy másnak boldogságot okoz, ez annyira boldoggá tesz bennünket. Így kellene többeknek is: az önzetlenségre gondolni. A kisfiú eljött a karácsonyi ünnepségünkre a zenetanárnőjével és karácsonyi koncertet adott. Így köszönte meg, hogy segítettünk rajta. Gyönyörű volt, nem lehetett kibírni könnyek nélkül. Ez az érzés a csodával volt határos. Hogyne keresné így az ember a legközelebbi alkalmat is arra, hogy örömet szerezzen másnak. – mesélte az elnök asszony.

Készülődés a klubban.

A farsangi fánksütést egy korábbi városi rendezvény megszűnése miatt indították útjára. Olyan gyerekeknek szerettek volna fánkot sütni, akiknek nincs nagymamája. Törődéssel és szeretettel adták össze az alapanyagokra a pénzt, sütötték a fánkot és főzték a teát. – Kínáltuk is őket, van-e még fánkotok, hozzunk-e még? Ki kér még teát? – mesélte szeretettel Tapasztó Jánosné, aki mosolyogva gondolt vissza az egyik válaszra: „Néni kérem, már az ötödiket ettem.” – Nem fogjuk abbahagyni, mert olyan szívesen adtuk és jó volt látni a gyerekeket, ahogy eszik a fánkot, ahogy „kifekszenek” tőle.

A 17 éve működő egyesület szorgalmasan dolgozik tagjaiért, önzetlenül másokért és városukért. – Nagyon jó csapat állt össze az évek alatt – mondta a klub elnöke.

Havonta egyszer összejönnek a klub székhelyén és rendszeresen hívnak előadókat, mint például írót, muzeológust, művésztanárt, és sokan másokat. Ilyenkor természetesen van saját készítésű sütemény, amelyet minden hónapban más-más tagok készítenek. Eljárnak a városban megtartott különböző rendezvényekre is, a Hagymaházba, a múzeumba és a könyvtárba. Az utóbbival kölcsönösen segítenek egymásnak, így akinek kedve volt, az ingyenesen végezhette el az ott rendezett internetes tanfolyamokat. 12 éve céltudatosabban foglalkozzanak az egészséges életmóddal, és a mozgással is, amióta megalapították a Mama Tornacsapatot.

Nem régen eldöntötték, hogy jobban szeretnék megismerni a térséget. Így került hozzájuk végül egy férfi pártoló tag is egy kis időre, akinek annyira megtetszett az egyik általuk szervezett program, hogy csatlakozni akart a klubhoz. Már jártak egy vásárhelyi tanyán is, ahol egy Makóról kiköltözött művész család él és alkot. Zomboron néprajzos ismerősökkel járták körbe a falu nevezetességeit.
– Békésen is jártunk. A televízióban figyeltem fel egy ottani cigány ember vezette csárdára. Nagyon szépen beszélt arról, hogy ő örökölte ezt a házat. Gondolták, ebből kellene ott Békésen megélni. Olyan szépen beszélt a családról, a gyerekeiről. A nyári Balaton-parti televíziós műsorban is meghívott vendégként főzött, most karácsonykor pedig a szegedi börtönben. Felvettem vele a kapcsolatot. Ősszel 47-en elmentünk Békésre.  Mondtam neki, hogy hagyományos cigány ételt kérünk. Fergeteges volt, ahogy fogadott bennünket. Ahogy megállt a busz a ház előtt, élő cigányzenével vártak bennünket. Nagyon nagy örömöt okoztak nekünk.

A Női Klub tavaly nyerte el a Makó Városért kitüntetést. A plakettet az ünnepi közgyűlésen vehették át és a velejáró pénzjutalomból egy nagyobb kirándulást szerveznek most májusban Gemencre.

A nőnapot a városi nőnapi rendezvénnyel ünneplik, de van saját szervezésű programjuk is. Csanádpalotán ünnepelnek egy néprajzos ismerős vezette falunézéssel, majd ebéddel a tanyacsárdában.  

Készül a klubtagok kávéja. A szerző felvételei.

Tősgyökeres makóiként az elnök asszony szívéhez közel áll a város hírnevének öregbítése, így nem tudott nemet mondani egy véletlen felkérésnek. Egy németországi 6 fős csoport tagjai Makóra is elkívántak utazni, hogy megismerjék szüleik és nagyszüleik származási helyét. Szívesen volt idegenvezetője a kis csoportnak, akikkel – mint később kiderült – egy alpolgármester is érkezett. Bár az eredeti Maros-parti szalonna sütés meghiúsult az eső miatt, így is összehoztak egy nagyon jó hangulatú, makói ízekkel, lilahagymás, zsíros, frissen sült házikenyeres találkozót, amelyet nagyon élveztek mindannyian.
– Ez a városom és nagyon szeretem, azt szeretném hogy elvigyék a hírét, hogy ide érdemes eljönni – mondta Tapasztó Jánosné elnök asszony.