Pápai áldás Feri bácsi munkásságán

Korom András-Makó

– Úgy tartják a helybéliek, hogy amit dr. Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, helytörténész nem tud a város történetéről, az nincs is. Tényleg így van?
– Dehogy, ha mindent tudnék, akkor nem kellene a levéltárban búvárkodnom a régi iratok között – hárította el nevetve.
Tóth Ferenc, aki – mint arról beszámoltunk – január elején ünnepelte 85. születésnapját, három évtizedig vezette a József Attila Múzeumot, s amikor nyugdíjba ment, tovább folytatta helytörténészi munkáját. Számos könyvben volt társszerző, rengeteg helytörténeti témájú füzet jelent meg szerkesztésében. Leginkább a József Attila makói korszakáról szóló könyvére büszke. Azt kevesen tudják, róla, hogy 2003-ban pápai áldásban is részesült. Ez a néhai II. János Pál fényképével illusztrál áldás ma is ott függ dolgozószobája falán.

– Mivel érdemelte ki a pápai áldást?
– A feleségem és én más-más templomba járunk. Én a belvárosi római katolikusba megyek, ő pedig az evangélikusba, hiszen két különböző felekezet tagjai vagyunk. Ez azonban náluk odahaza sosem jelentett problémát. Engem is nagyon meglepett, amikor ezt a pápai áldást 2003. júliusában megkaptam. Az előzménye: a rendszerváltás után 1990-ben megalakult a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége makói csoportja, melynek engem választottak elnökévé. Ez a társaság 2003-ig működött, míg Katona Pál Makón szolgált. Folyamatosan tartottunk tudományos üléseket, s az ezen elhangzott előadásokat könyvalakban is megjelentettük. Több emléktáblát avattunk, s fölfigyeltek a tevékenységünkre, hiszen 43 füzet jelentettünk meg. A pápai áldásra is Katona Pál terjesztett fel. Ezt Katona István püspök-helyettes, egykori apátfalvi és ferencszállási lelkész adta át makói aranymiséjén – mesélte.

Néhány általa írt, szerkesztett helytörténeti füzettel.

A makói életrajzi füzetek közül 3 jelent meg eddig. Tóth Ferenc legbüszkébb a Makó néprajzáról szóló könyvére, melyet ő szerkesztett, s két szócikkét is írta. Mióta ez 2005-ben megjelent, a makóiak életmódja is megváltozott.
– A hagyma monográfia írása volt a legnehezebb – mondta. – Elvállaltam valamennyi fejezete megírását, még a nemesítését is, Emiatt sűrűn ki kellett mennem a hagymanemesítő állomásra Szalai Ferihez. Ő ismerte a téma teljes irodalmát, a ’20-as, ’30-as években indult nemesítésekét is. A makói gazdasági iskola egykori vezetője Süli János kezdte a nemesítést.
Tóth Ferenc elmondta: akkor írta meg a hagymanemesítés történetét, amikor annak aranykora éppen alkonyára fordult.

Ma is rendszeresen dolgozik.

– Hogyan kezdődött a hagyma karrierje?
– A makói hagymát eredetileg egylovas kocsis ponyvás kocsikkal hordták főleg Arad megyébe és a Bánátba, s addig barangoltak a termelők, míg mindet el nem adták. A helyi zsidóság akkor szállt be a terjesztésébe, amikor felfedezte annak kereskedelmi értékét, s megépült a Szőreget is érintő Budapest-Temesvár majd az Arad-Csanád vasútvonal. A szegedi piacra ezt megelőzően hajóval szállították a zöldségeket, köztük a hagymát is, mely óriási értéke, hogy mivel dughagymáról szaporítják, hamarabb ért. Az egyiptomi és a spanyol után érik, de még a nagy mennyiségű holland előtt. Ráadásul a makói vöröshagyma hosszabb ideig bírja a tárolást, mint a többi. A ’30-as években Erdei Ferenc vezetése idején kezdődött fénykora a termelőszövetkezetek rendszerváltás idején való szétbomlásakor ért véget. Nagy felvevő piaca előbb Ausztria, majd Trianon után Csehszlovákia volt. De az egyik német levespor készítő igazgatója is makói hagymát használt a gyártáskor az 1960-s évektől, mondván abból feleannyi kell ugyanahhoz az ízhez, mint a másféléből. A gyár vezetését átvevő fiának ez már nem volt szempont. A makói hagyma minősége nem változott, de ha Hollandiában egy hektáron kétszer annyi terem, akkor az lesz a versenyképesebb árban – foglalta össze a makói hagyma történetét.

Feri bácsi otthoni könyvtára. Van mihez nyúlnia. A szerző felvételei.

A nyugalmazott múzeumigazgató ma is rendületlenül kutat, s dolgozik hogy feltárja Makó múltját.