Gergely napján kezdődik a tavasz

A Juliánus-naptárban a tavaszi napéjegyenlőség  pont ekkorra esett. Régen e napon a gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: “acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek”. Az acélt úgy  vágták  földhöz, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték meg vele.

Időjósló nap a mai, mely rendszerint hideget hoz: Gergely uram nagy ravasz, hidegre vál’ a tavasz. Azt is mondták: Mátyás, Gergely két rossz ember, mert mindkét napon lehűl az idő.

Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tökékről sok szőlőt lehet majd szüretelni.

Hideg ide vagy oda, búzát, rozst, hüvelyeseket és palántás növényeket ültettek Gergely napján.

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, az iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.

Régen Gergely napján vetélkedőket tartott a diákság, diákpüspököt is választottak Gergely emlékére, a gyermekek katonást játszottak, a várost, falut körüllovagolták. „Szent Gergely vitézei” verselve, énekelve új diáktársakat toboroztak az iskolákba.

A gergelyjárás az iskolás gyermekek toborzó és adománygyűjtő színjátéka volt. A gergelyjáráson a szegény tanulók kéregettek, mendikáltak. A diákok életének  része volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait.

Idővel a tanulók tanítóik számára is gyűjtötték az adományt, melyet esetenként együtt fogyasztottak el az iskolában.

A XVII. századtól a tanulók iskolába hívogatása is a gergelyjárás része lett. Azért ekkor, mert a  reformáció következtében gombamód szaporodó protestáns iskolákba a tanulókat maguk a tanítók toborozták, mivel ekkor még híre-hamva sem volt a tankötelezettségnek. A Gergely nappal kezdődött és zárult a tanév.

KH