Golyóálló mellényben rohamozott a SZIGNUM lektora

Rózsa Virág-Makó
Nagyon ért a gyerekekhez és élvezi a munkáját az amerikai Martin Benson, a makói Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium angol nyelvi lektora. Szülőhazájában több éven át nyári táborban dolgozott csoport- és foglalkozásvezetőként. Gyermekkorában pedig szívesen táborozott nyaranta 3-4 hétig is.
– Amerika észak-keleti részében sok családból járnak a gyerekek táborba. Ilyenkor általában erdei fakunyhókban laknak és sokféle foglalkozáson vesznek részt. Úsznak, sportolnak, kézműveskednek, színészkednek. Ez az első lehetőségük, hogy szülők nélkül, önállónak érezhessék magukat – mesélte.
Martin csoportvezetőként rengeteg játékos, szórakoztató foglalkozásról gondoskodott. Szakterülete a sport, abban is a kajakozás, úszás, baseball.

Középiskolás évei alatt versenyszerűen futott és úszott, majd a főiskolán a futásra koncentrált. 2009-ben lefutotta a többszázezer nézőt vonzó Boston Maratont, amelyet 1897 óta évente megrendeznek.
A tanítás és a sport mellett Martint a kriminológia is érdekli. A washingtoni George Washington Egyetem kriminológia és igazságügyi szakértői szakán végzett, ahol a tanulmányaihoz elengedhetetlen gyakornoki munkában is részt vett. Dolgozott az egyetem sport marketing részlegén, a Washington Redskins amerikai futball csapatnál, a Capitoliumban, azaz a kongresszusban is.

– Utolsó éves egyetemistaként gyakornok voltam a washingtoni rendőrség kábítószeres és különleges ügyosztálya bűncselekményekből származó tárgyak részlegénél. A fővárost a szélsőségek jellemzik. Az ügyvédek, lobbisták és diplomaták hatalmas, tekintélyes házai jelentik az egyik szélsőséget. A másikat egy egészen más világ: tele szegénységgel, rengeteg bűncselekménnyel, tömérdek fegyverrel, amelyeknek nagy része illegális, legtöbbször lopott. Részt vettem a rendőrségi akciókban: este, vagy kora reggel az egész kábítószeres részleg házkutatási paranccsal, fegyverrel a kézben, golyóálló mellénnyel felszerelve, hangosan kiabálva lerohanta az adott címet. Sokszor szó szerint birkózni kellett az ott lévőkkel, a helyszín pedig általában undorító volt. Sokszor nagy mennyiségű kábítószert, gyakran fegyvereket is találtunk. Az álcázott akciókon álruhás rendőr adott el fegyvert vagy kábítószert, így fogták el a bűnözőket – részletezte Martin. Azt mondta: hiába féltette az édesanyja mégis rendőr akart lenni.

– Amerikában nagyon nehéz bejutni a rendőrséghez – mesélte. Diplomája átvétele után egy étteremben dolgozott, s közben jelentkezett a rendőr akadémiára is. Oda bejutni azonban csak másfél éves eljárás után lehet. Miután pedig csak 5 évente lehet vizsgát tenni, így várakoznia kell. Ez idő alatt jött először Nyugat-Európába.
– Elképesztőnek tartottam a kontinenst és arra gondoltam, hogy 50 éves koromban majd biztosan visszajövök még.
Otthon ismét a nyári táborban dolgozott, de rövidesen lebetegedett. Amikor néhány hét múlva kiderült, hogy a kullancsoktól Lyme-kórt kapott, már alig tudott járni, vagy állni.
– Kiesett a tányér a kezemből, képtelen voltam emlékezni a nevekre. Hazautaztam a szüleimhez és az ottani orvosok megállapították, hogy agyvelő- és agyhártyagyulladásom van. Több hétig antibiotikumokkal kezeltek a kórházban, csak bottal tudtam járni. Végül felépültem, de a kisebb tünetek vissza-visszatértek. Tudtam, emiatt nem lehetek rendőr. Mivel mindig nagyon élveztem a nyári tábort, a gyerek tanítását és képtelen voltam magamat elképzelni egy irodai munkahelyen, ahol egész nap csak a komputer előtt ül az ember, jelentkeztem a TOEFL online angol nyelvtanári képzésére.

Martin nagy kedvvel oktatja a makói diákokat. A szerző felvétele.

A végzettség megszerzését követően Martin visszajött Európába, hogy jobban megismerje azt a helyet, ahonnan ősei származnak, mivel apai dédnagyanyja magyar volt, az anyai ágon pedig skót ősökkel rendelkezik.
Tavaly Horvátországban dolgozott angol tanárként, majd Magyarországra jött. Budapesten is taníthatna, de a 22 ezres lakosú Acton városkából származó fiatalembernek szimpatikusabbnak tűnt a hasonló népességű Makó.
– Tetszett az ötlet, vagyis a kihívás, hogy egy olyan helyre jöjjek, ahol az iskolán kívül nem nagyon beszélnek az emberek angolul. Amikor boltba megyek elég sokszor el kell játszanom, hogy mit akarok, de az emberek mindig nagyon kedvesek. Ilyen egy vidéki kisváros és ezt nagyon élvezem.

A magyar nyelvet nagyon eltérőnek tartja anyanyelvétől. Részt vett egy néhány napos gyorstalpaló magyar nyelvtanfolyamon, de állítása szerint ő volt a legrosszabb diák. Még most sem tudja kiejteni rendesen a makói gyerekek nevét, ami sok vidámságra ad okot az iskolában. Sok olyan hangot fedezett fel a magyar nyelvben, ami egyáltalán nem létezik az angolban. Óráin nagyon szereti a játékos foglalkozásokat, és tudja, hogy a gyerekek számára később még milyen fontos lehet az idegen nyelvtudása. A makói tanárok munkáját nagyon dicsérte, tapasztalta, mennyire jól tanítanak és milyen jó kapcsolatot alakítottak ki a gyerekekkel.