Láncfűrésszel is alkot a makói művész tanárnő

Rózsa Virág-Makó
Tizenegy éve kezdett a fafaragásba a 2006-ban a Magyar Kézműves Remek elsimerést elnyert Molnárné Bárdi Andrea, a Makói Általános Iskola és Művészeti Iskola tanára. Évente számos diákja nyer díjakat és kap elismeréseket, de oktatójuk is rendszeresen részt vesz kiállításokon a rézmunkáival vagy fafaragásaival.
Andrea egyik rézmunkája.
A fafaragáshoz vezető útja a vörösréz ötvösséggel kezdődött. Egy kiállítás után felkereste Szabó Antal kiszombori ötvöst, hogy vegyen tőle ötvöstárgyat.
– Nem volt hajlandó eladni egyetlen egy darabot sem, hanem helyette felajánlotta, hogy megtanít elkészíteni azokat. Hetente kibicikliztem Kiszomborra, ahol lépésről-lépésre elsajátítottam a mesterséget – mesélte Andrea. Azóta zsűrizett munkáit számos elismeréssel díjazták. Több művésztáborban tanította másoknak a rézötvösséget, a városban pedig 5 éve oktatja azt a Makói Ifjúsági Művésztelepen.
Láncfűrésszel nagyolja el a kiszemelt nyersanyagot.
A ötvös munka második, aprólékosabb részét kedveli.
– A lapos rézlemez megmunkálása lakatosmunka. Én a mintát szívesebben csinálom – mondta. A darabok elkészítésnek ideje a minta bonyolultságától függ és persze a minta kitalálásától is.
– Általában a tálakat önálló mintával kalapálom ki. Sokan megkérdezik, hogy alatta van a sablon és csak ráütöm, présgéppel? Ilyenről szó sincs, saját magam kalapálom bele az általam kitalált motívumot.
Tizenegy évvel ezelőtt próbálta ki a fafaragást. Egy nyári képzőművészeti táborban rézművességet oktatott és elhívták egy fafaragók közé, hogy próbálja ki ezt is.
– Az első táboromban két nap után már az összes csuklóvédő rajtam volt, mert a piros és kék toll emlegetéséhez voltam szokva. A faragáshoz jó fizikumra van szükség – emlékezett vissza Andrea. Nagyon megtetszett neki a faragás és a csoport is. A táborba magyar és a környező országokból érkezett szobrászok, műkedvelők és fafaragók járnak. A besztercebányai művészeti főiskolások járnak hozzájuk gyakorlatra. Itt néhány napja alatt kell elkészülniük egy-egy meglehetősen nagy méretű alkotással, így egész nap dolgoznak. Legtöbb művésztársaihoz hasonlóan, Andrea is láncfűrésszel és flexszel kezdi a naggyázást. A finom munkákat, a részleteket már a hagyományos szerszámokkal végzi.
– Amikor elkezdtük, akkor azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen női fafaragó, de kiderült, hogy mások is vannak.
Az alkotó, a maga faragott padon.
Otthon, van egy kis műhelye és még az udvar az alkotáshoz. – Mindig a fotókat hoztam haza, pedig a világon már több helyen is állnak köztéren faragásom: Kötegyánban, a romániai Mezőpetriben, a szlovákiai Nagyölveden, Komáromban, Sümegen, küldtem egyet ajándéka Amerikába is, de már faragtam a saját kertembe is néhányat.
Díjnyertes makói diákjaival. (Fotók az alkotó albumából.)