Gálára készül a Maros Táncegyüttest – képgalériával
Bojtor Boglárka – Makó
– 7 évesen kezdtem táncolni a Bartók iskolában, Kovács Lajosné volt a tanárom, neki köszönhetem a tánc szeretetét. 13 éves koromban már a mostani Maros Táncegyüttes elődjébe kerültem – mondta Döme Mariska, akinek nevét és munkásságát az egész város ismeri. Ez az úgynevezett régi Maros 1980 telén feloszlott, így a népművelő és magyar szakos tanárként végzett Mariskára hárult a feladat, hogy újjászervezze azt. Ekkoriban még külön helyszíneken zajlottak a csoportok próbái, de egy éven belül már mindenki a Hagymaház régi nagytermében táncolhatott. Ezután minden évben felvételt hirdettek, így 10 év alatt már közel 150 tagot számlált a táncegyüttes. Eközben Mária továbbképzésekre járt Budapestre, ahol neves oktatóktól tanulhatott. Most 8 csoportból áll az együttes, a legfiatalabb táncos 4, a legidősebb pedig 67 éves. Az idősebbek a MÖTYKÉ-ben, azaz a Makói Öreg Tyúkok és Kakasok Egyesületében ropják. Ők 1997 nyarán jöttek össze először a táncos szülők kívánságára, de ma már stabil, összeszokott csapatként vesznek részt az együttes munkájában. A többi csoport korosztályonként szerveződik, és néptánciskolai keretek között működik. Mindenki legfőbb célja, hogy a Nagy-Marosba kerüljön, ami 10-11 éves kemény munkával érhető el.
Egy csoport Maros.
A táncegyüttest a Maros Táncegyüttes Baráti Köre, a város valamint a Makói Művészeti Iskola segíti, így az anyagi forrás és a próbaterem biztosított a sikerhez. A marosos táncosokat szinte egész Európában ismerik. Jártak már Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Görögországban, sőt Törökország ázsiai részén is. Az összes fesztiválon szép eredményeket érnek el. Egy szerbiai fesztiválon technikai különdíjat kaptak, egy lengyelen pedig 3. helyezést értek el, ami komoly pénzjutalommal járt együtt. A kisebb csoportok szintén megállják a helyüket nemzetközi mezőnyben, ezt bizonyítja romániai eredményük. A táncegyüttes tagjai rendszeres résztvevői a versenyek gálaműsorainak, ahová csak a legjobbak jutnak be. Ezen kívül birtokosai a Csongrád megye Alkotói díjnak valamint a Makó Városért Emlékéremnek. A Maros irodáját az önkormányzat biztosítja, ahol már akkora az emléktárgy és oklevél gyűjtemény, hogy lassan múzeumot lehetne kialakítani azokból. Az évek során neves koreográfusok jártak a táncosoknál, hogy átadják tudásukat., s hatalmas, gazdag ruhatárat sikerült összegyűjteniük. Egy-egy viselet több tízezer forintba is kerülhet.
Színpadi életkép.
Az együttes már 25 éve minden esztendőben megrendezi a Farsangi Gálát, ami a nagy siker miatt már hosszú évek óta két előadást jelent március elején. Most jövő szombaton és vasárnap délután 6-kor a kezdődik ez a Hagymaházban. Jegy más nem is kapható rá. A gálákon, valamint a külföldi és belföldi fellépéseken is a Maros Zenekar húzza a talpalávalót. Az együttes alapításakor ez még akkori zenetanárokból állt, utána jött a Szurdi Zsolti-féle társaság. Ma a zenekar tagjai: Bíró Anita, Majorné Szirbik Edit, Králik Gusztáv, Mátó Mátyás és Dóczi Anna, aki annak ellenére, hogy táncos, gyakran besegít nekik.
Búj, búj zöld ág…
– A jubileumi évekre sűrűn visszatoborzom régi tanítványaimat, akik közül többen újrakezdik a táncot egy-egy csoportban, hiszen aki ebben nőtt fel, a szíve mindig visszahúzza és néptánc nélkül hiányérzete lesz. A Maros Táncegyüttes sok tánctanárt, pedagógust és diplomást nevelt ki magából, sőt még egy balett táncos is kezdte itt karrierjét. A tavasz beköszöntével megkezdődnek a fellépések, valamelyik csoport mindig mozdul. Az összehangolt munkához nagyon sokat segítenek a szülők, és az asszisztensek, akik nélkül ez az egész nem valósulhatna meg – mondta Döme Mária.
További képek a Maros albumából:
