Szórópisztollyal alkot a makói Timár Edit

Korom András-Makó

– Annak idején a Kun Béla (mai nevén a Kálvin téri) általános iskolába jártam, s nagyon sok rajzpályázatra bekerültek a munkáim. Hetedikes-nyolcadikos koromra már olyan sokat juttattam el képzőművészeti pályázatokra, hogy rajztanárnőm, Karsainé Irénke néni arra bíztatott, hogy művészeti pályán tanuljak tovább. Hetedik év végén vagy nyolcadik elején ugyanis országos első díjként aranydiplomát kaptam a Képző- és Iparművészeti Főiskoláról, s jutalomként elmehettem egy,  Bulgáriában tartott nemzetközi gyermektalálkozóra – mesélte Tímár Edit Ágnes. A makói alkotó annak idején részt vett Hézső Ferenc festőművész, mára legendás hírűvé vált, Munkácsy Mihály Képzőművész Körének foglalkozásain.

A Mona Lisa – Timár Edit Ágnes „átiratában”

– Bár nyolcadikos koromban már a szegedi Tömörkény gimnázium előkészítőjén csiszolgattam rajztudásom, ám végül nem vettek fel ide, a 3,8 tizedes tanulmányi átlagom miatt – hívta fel a figyelmet a tanulás fontosságára.
A művészeti gimnázium helyett végül így a vásárhelyi 602-es Magyar-Vietnámi Barátság Szakmunkásképző porcelánfestő szakára iratkozott be. Mikor végzett, a vásárhelyi Majolikagyárban kapott munkát, ahol négy esztendeig dolgozott. Munka közben érettségizett le a makói Juhász Gyula Gimnáziumban.

– Tovább akartam tanulnia, ezért kellett az érettségi. Jelentkeztem is a  főiskolára, de a levelezőn szerzett pontszámaim nem voltak elegendőek ahhoz, hogy felvegyenek. ’89-ben férjhez mentem, s ekkor letettem ugyan arról, hogy diplomát szerezzek, de nem hagytam fel a rajzolással, festéssel – mondta. Számos makói, szentesi, vásárhelyi kiállításon állította ki képeit.

Az egyik a különleges munkái közül.

–  Amikor összeházasodtunk, a férjemmel másfél évre Debrecenbe költöztünk, ahol grafikusként kaptam munkát az egyik képeslapokat, naptárakat kiadó nyomdaipari cégnél. Másfél év után  hazaköltöztünk, s egy pár évig cégeknek dolgoztam olyan szabadúszóként, amilyen most is vagyok – tette hozzá.

Timár Edit Ágnes kedvenc műfaja a szórópisztolyos grafikák készítése. Minden rajzeszközt használ, de a pasztelt és a színes ceruzát nem nagyon kedveli. – Nem szeretek hetekig elülni egy-egy munkán, viszonylag gyorsan dolgozom – indokolta.
Most új műfajt fedezett fel magának, az úgynevezett reliefeket, melyek formázott, plasztikus, háromdimenziós képek.
– Ezt nem lehet festészetnek vagy kisplasztikának nevezni, hiszen a kettő közt van valahol. Az így készült műveket olyan „tímáredites”-nek hívom, mert ezeket így találtam ki. A természetben fellelhető anyagoktól a gipsz és textil jellegű dolgokig mindent használok. Ezeket szép egységes képpé tudok összedolgozni – mondta.
Az alkotó már száznál több olajképet festett, zömükön emberi alakokkal, a női lélekvilágot jelenítve meg. Két esztendeje kezdett saját új műfajába, s azóta csak ilyeneket készít. Reliefjein különféle dekorációs anyagokat, csillogó üvegkavicsokat, csillámokat használ. Ezek nem csak térben emelkednek ki a festményekből, de a fény hatására változó élményt is nyújtanak nézőjüknek.

Reliefjeivel. A szerző felételei.

Tímár Edit Ágnes alkotásait a makói közönség legutóbb a novemberi hagymaházi önálló tárlatán láthatta. De ’93 óta legalább egy tucatnyi kiállításon csodálhatták meg munkáit a helyi művészetkedvelők.