120 éve született Bálint Alajos régész, a Csongrád megyei múzeumok egykori igazgatója

Jelentős munkái Makóról is készültek, sőt élt is a városban.

A Magyar Régészeti Szövetség Régészeti Arcképcsarnokában mutatják be a Facebookon Bálint Alajost. Azt írják:

Lugoson született 1902. július 4-én. Elemi és középiskolai tanulmányait Makón végezte, majd 1921-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre iratkozott be történelem-földrajz szakra. Bölcsészdoktori szigorlatot 1925-ben tett.

Ettől kezdve a szegedi egyetem Régiség tudományi Intézetében előbb díjas gyakornok, 1930-tól tanársegéd, 1936-tól pedig adjunktus.

A szegedi egyetemen töltött évek alatt elpusztult délalföldi templomok s a hozzájuk tartozó temetők feltárásával e területen úttörő munkát végzett. Az ásatások eredményeit feldolgozó publikációi a Szegedi Dolgozatok hasábjain jelentek meg. Talán a mai topográfiai munkák első hírnöke volt az általa összeállított „Csanád, Arad, Torontál megye régészeti katasztere”.

1939-től a kassai Rákóczi Múzeumban működött, majd 1945 után a Kecskeméti Városi Múzeumhoz került. Miniszteri biztosi minőségben számba vette a múzeumokat és műemlékeket ért károkat Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kiskőrös, Kalocsa, Szeged, Makó, Hódmező vásárhely városokban és irányította a helyreállítási munkálatokat Cegléden, Nagy kőrösön és Kecskeméten. Neki kellett megszerveznie a Csongrád, Békés, Csanád, Bács-Bodrog és Pest megyék területén a magángyűjtemények biztonságba helyezését. Részt vett a székesfehérvári István király Múzeum újjárendezési munkálataiban is.

1949 decemberétől 1968 decemberéig Szegeden volt múzeumigazgató. Igazgatása alatt a múzeum két új szárnnyal bővült, helyreállították és kiállítási célokra alkalmassá tették a szegedi vármaradványt. Korszerű kiállításokat készítettek; Bálint Alajos több mint 25 állandó kiállítás munkálatait irányította, újjászervezte a szegedi Képtár anyagát.

Kassai tartózkodása alatt Vizsolyban ásatott. A felszabadulás utáni jelentős ásatásait Nyársapát, Kiskunfélegyháza, Diósgyőr, Esztergom-Szentkirály, Tápé, Nagylak, Földeák, Dorozsma, Pusztaszer, Röszke, Kübekháza középkori lelő helyein végezte. Tudományszervezési munkái közül kiemelkedik a „Móra Ferenc Múzeum Évkönyve” tudományos folyóirat megindítása, az említett ásatásokról szóló tanulmányai is itt jelentek meg. Munkaközösséget szervezett, mely feldolgozta a miskolci múzeumban levő Muhi pusztai anyagot, mely önálló kiadványként jelent meg. Múzeumi munkásságának elismeréséül a „Szocialista Kultúráért” és a „Munka Érdemrend” kitüntetésekkel jutalmazták. 1958-tól 1966-ig meghívott előadóként középkori tárgyú kollégiumokat tartott a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Előadásai a magyar honfoglalás koráról, a középkori magyar falukutatásokról, a középkori építészet kérdéseiről szóltak. Előadásait a szegedi múzeum tárgyi anyagának bemutatásával szemléltette. 1964-ben eredményes oktatói munkájának elismeréséül сímzetes egyetemi docensnek nevezték ki.

1983. március 30-án hunyt el Szegeden.

Tagságok

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság választmányi tagja (1928-)

A Magyar Néprajzi Társaság tagja (1930-)

Díjak, elismertségek

A szocialista kultúráért (1956)

Munka érdemrend bronz fokozat (1965)

Válogatott művei

Makó város települési és emberföldrajzi vázlata. Egy. doktori értek. is. (Makó, 1926)

Honfoglaláskori sírok Ószentivánon és Bánkúton, valamint a szentes-jánoshalmi leletek. (Szeged, 1932)

A makó-mezőkopáncsi középkori temető sírleletei. (Makó, 1936)

A mezőkovácsházi középkori település emlékei. (Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből, 1939)

Csanád, Arad és Torontál k. e. e. vármegyék régészeti katasztere. Összeáll. (Makó, 1941)

Régészeti feladatok a Felvidéken. (Kassa, 1942)

A kiskunfélegyháza-templomhalmi temető. (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956)

Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei. Leszih Andor ásatásai. Éri Istvánnal. (Régészeti füzetek. Bp., 1959)

A középkori Nyársapát lakóházai (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960/62. Szeged, 1963)

Szeged. Szerk. (Szeged, 1969, 2. kiad. 1975).