Bűnözőként és a törvény embereként is hírhedt volt a vadnyugat egyik legismertebb pisztolyhőse, Wyatt Earp

Kétségtelen, hogy az amerikai vadnyugat egyik leggyakrabban emlegetett neve Wyatt Earpé. A hírhedt szerencsejátékos, kétes hírnevű emberből avanzsált törvényt és rendet védő pisztolyhős életéről számos legenda kering, amióta halála után elkezdtek megjelenni róla életrajzok és különféle más írások.

A vándorlás kezdete

Wyatt Berry Stapp Earp 1848. március 19-én született az Illinois állambeli Monmouth-ban Nicholas Porter Earp és második felesége, Virginia Ann Cooksey negyedik gyermekeként. Nevét arról a századparancsnokról kapta, aki alatt édesapja a mexikói-amerikai háború során szolgált. Hét testvére, valamint apja első házasságából egy féltestvére volt.

A család 1849-1850-ben megkísérelte megtenni a hosszú, nehéz utat Kaliforniába, ahol San Bernardino megyében telepedtek volna le. Útközben azonban az egyik lány, Martha súlyosan megbetegedett, így az utat az Iowa állambeli Pellában megszakították.

Nicholas Earp a város közelében megvásárolt egy 160 holdas farmot, ahol a család letelepedett. Wyatt gyermekkora nagy részét itt töltötte.

1861-ben, az amerikai polgárháború kitörésekor Wyatt bátyjai, James és Virgil, valamint féltestvére, Newton csatlakoztak az Unió hadseregéhez. Az ekkor 13 éves Wyatt többször megpróbált utánuk szökni, azonban mindannyiszor hazavitték. Nagy szükség volt rá a farmon: mivel édesapja veteránként a helyi önkéntesek kiképzésével foglalkozott, Wyatt és öccsei, Morgan és Warren vezették a farmot.

1864 májusában Nicholas Earp vezetésével szekérkaraván indult útnak ismét San Bernardino felé, ez alkalommal decemberben meg is érkeztek úti céljukhoz. Wyatt és testvérei fuvarozó vállalkozásoknál találtak munkát, az ifjú így bejárt több délnyugati államot is. Az országrészt járva megtanult számos szerencsejátékot, valamint elsajátította az ökölvívást is, amelyben főként bíróként tett szert hírnévre.

A család 1868-ban visszaköltözött középnyugatra, a Missouri állambeli Lamarba, ahol Nicholas Earp rendőrkapitány, majd békebíró lett. Wyatt hamarosan csatlakozott hozzájuk, és apja helyére lépve a rendőrség vezetője lett.

Megismerkedett a 20 éves Urilla Sutherlanddel, akivel édesapja békebíróként 1870 januárjában össze is adta. Az új feleség éppen első gyermekükkel volt állapotos, amikor 1870 augusztusában váratlanul meghalt tífuszban.

Rögös út, kétes hírű társaság

Felesége halála igencsak lejtmenetre állította Wyatt Earp életét. 1871 márciusában több beosztásában is pert indítottak ellene sikkasztásért, majd két tettestársával együtt letartóztatták két ló eltulajdonításáért.

Earp nem várta meg a tárgyalást, júniusban néhány társával kimászott cellájából a börtön fából készült tetőjén keresztül, és az Illinois állambeli Peoriába szökött.

Peoriában Earp egy Jane Haspel nevű nő háztartásába volt bejelentve, ez azonban valójában bordélyházként működött. Earpöt testvérével, Morgannel együtt többször letartóztatták itt, mivel az ilyen létesítmények mind fenntartása, mind igénybevétele bűncselekménynek számított.

Wyatt Earpöt ebben az időszakban egy hajóból kialakított „lebegő bordélyházon” is letartóztatták, amely a saját tulajdona volt. Ekkoriban egy magát Sally Heckellként, illetve Sarah Earp néven Wyatt feleségeként azonosító nővel élt, aki sokak szerint Jane Haspel 16 éves lánya lehetett.

Peoriában a sokszoros visszaesőként és züllött életűként megbélyegzett Earpnek nem sok lehetősége maradt, így a Kansas állambeli Wichitába távozott. Érdekesség, hogy a peoriai időszakáról maga Earp úgy nyilatkozott, hogy ekkoriban valójában a prérin bölényre vadászott (erre saját szaván kívül nincs bizonyíték).

Wichitában Wyatt bátyja, James már szintén bordélyházat üzemeltetett feleségével, ebbe az üzletbe szállt bele Wyatt és Sally 1874-től. Wichita ekkoriban a vasút egyik nyugati végpontja volt, így a marhahajtók ide vezették állataikat, hogy a keleti vágóhidak felé indítsák őket útnak.

Ilyenkor a város megtelt a hosszú út végét ünneplő, részeges cowboyokkal, a rendfenntartóknak pedig akadt tennivalója bőven (ahogy a bordélyházak sem kongtak az ürességtől). Amikor azonban nem voltak tömegek a városban, Earpnek más munka után kellett néznie.

A törvény embere

Miután egy helyi rendőrnek segített kézre keríteni néhány tolvajt, Earp 1875 áprilisában csatlakozott a wichitai marsall irodájához. A városban kiváló rendőrként híresült el, a helyi sajtó többször beszámolt tetteiről – jó fényt vetett a városra például, amikor egy magatehetetlen részeget bevitt a fogdába, majd annak tárgyalása után visszaadta neki a nála talált 500 dollár készpénzt.

Egy év után azonban véget ért Earp wichitai marsallsága: egy korábbi kollégája megvádolta azzal, hogy hivatalával visszaélve vette fel maga mellé testvéreit is. Earp legyőzte az illetőt a kibontakozó verekedésben, amiért ugyan csupán bírsággal sújtották, azonban nem volt maradása a városban. Kapóra jött, hogy James eddigre Dodge Cityben nyitott újabb bordélyházat, így Wyatt ismét hozzá csatlakozott (Sally eddigre már nem élt vele).

Wichitában fordult elő az a meglehetősen kellemetlen epizód is, amikor egy szalonban Earp revolvere kiesett annak tokjából, és kakasára érkezve elsült. Earp arra kérte későbbi életrajzíróját, Stuart N. Lake-et, hogy ezt hagyja ki történetéből.

Dodge Cityben Earp szintén a rendvédelemben talált állást, 1877-ben innen vette üldözőbe Dave Rudabaugh rablót – több államon át vezető útja során találkozott először „Doc” Holliday-jel. Holliday 1878-ban Dodge Cityben aztán megmentette Earp életét, amikor Ed Morrison és bandája fegyvert fogtak Earpre egy szalonban, a sarokban kártyázó Holliday pedig saját fegyverét Morrison fejéhez szegezte, feloldva a veszélyes helyzetet és távozásra kényszerítve a cowboyokat.

1879-ben Earp az egyre békésebb Dodge-ból az Arizonai Territóriumban nemrég alapított Tombstone-ba költözött (testvére, Virgil volt ekkor Prescott rendőrfőnöke, és az ő ajánlására költözött Arizonába). Vele tartott bátyja, James és annak felesége, valamint Doc Holliday és felesége, a híres, magyar születésű Nagyorrú Kati is. Earp ekkor már egy Mattie Blaylock nevű nővel élt házasságban.

Tombstone híres volt vad viszonyairól és a környékén garázdálkodó törvényen kívüliekről. A helyettes seriffé előlépő Earp egyre többet akadályozta őket, így számos haragost szerzett magának. A későbbiekben hivatalát elveszítő Earp és társai folytatták a bűnözők üldözését; a feszültségek 1881. október 26-án értek tetőpontjukra a híres O.K. Corral nevű karámnál.

A különféle tanúk elbeszélései ellentmondásosak: Earp és társai szerint az őket régóta holtan látni akaró cowboyok fegyvereikért nyúltak, míg mások szerint a törvényen kívüliek meg akarták adni magukat, és felemelt kézzel közelítettek. A legtöbb beszámoló egyetért abban, hogy a Wyatt, Morgan és Virgil Earpből (utóbbi mint a város marsallja), valamint Hollidayből álló csoport nyitott tüzet először.

Ike Clanton és Billy Claiborne elmenekültek, Tom és Frank McLaury, valamint Billy Clanton holtan maradtak a helyszínen. Ike Clanton feljelentette a csoportot gyilkosságért, a mozgalmas per végén azonban nem találták őket bűnösnek – ezzel azonban csak még bosszúszomjasabbá vált a környék többi törvényen kívülije.

Bosszúhadjárat

December 28-án a cowboyok bosszút kíséreltek meg: Virgil Earpöt sörétes puskával sebesítették meg egy sikátorban, a helyszínről Ike Clanton kalapja került elő. Clantonra végül nem sikerült rábizonyítani a támadást.

Március 18-án Morgan Earpöt biliárdozás közben az utcáról ismeretlenek lőtték le. Wyatt Earp arra jutott, nem bízhat a törvényes igazságszolgáltatásban: magának kell igazságot tennie. A Virgil elleni gyilkossági kísérlet után szövetségi marsallhelyettessé kinevezett Earp maga mellé gyűjtötte testvéreit, James-t és Warrent, valamint „Doc” Holliday-t és további öt társukat. Kéthetes bosszúhadjáratuk során négy törvényen kívüli cowboyt öltek meg.

Habár nem tartott sokáig, a tombstone-i időszak meghatározta Earp későbbi hírnevét. Életében azonban mégsem emiatt vált a leghíresebbé: 1896. december 2-án egy San Franciscóban tartott bokszmeccsen bíráskodott, amelyen Bob Fitzsimmons küzdött Tom Sharkey-val a nehézsúlyú világbajnoki címért. A favorit Fitzsimmons dominálta a mérkőzést, azonban egy – a legtöbb szemtanú által testütésnek látott mozdulat után – Sharkey a földre esett, és mélyütést reklamált. Earp ezt megadta, és a szabálytalannak ítélt Fitzsimmonsszal szemben Sharkey-t kiáltotta ki győztesnek.

Az eset országos felháborodást keltett, amelynek eredményeképpen mindenhol megismerték Wyatt Earp nevét. Fitzsimmons bíróságon kívánta megváltoztatni a döntést, ennek eredménye azonban végül az lett, hogy San Franciscóban betiltották a profi ökölvívást, így nem volt lehetőség felülvizsgálatra.

Nyolc évvel az ominózus meccs után Dr. B. Brookes Lee beismerte, hogy 1000 dollárért úgy kezelte az ütés után Sharkey-t, mintha az valóban mélyütést kapott volna, miközben valójában nem így történt. Sokak szerint maga Earp is benne lehetett a mérkőzés megbundázásában.

Earp a Tombstone utáni években számos helyen megfordult (köztük Alaszkában is), és sok vállalkozást üzemeltetett több-kevesebb sikerrel. Ekkori felesége, Sadie Marcus súlyos szerencsejáték-függő volt, és tetemes összegeket játszott el. Ennek ellenére több mint 50 éven át éltek együtt.

Wyatt Earp 1929. január 13-án, 80 éves korában hunyt el Los Angelesben, krónikus húgyúti fertőzésben. Fivérei közül ő volt az utolsó, családjából feleségén kívül húga, Adelia élte túl.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu