Márki-Zay egyedül maradt – már az ellenzék sem találja vele a közös hangot

Vásárhely történetében nemigen akadt példa arra, hogy egy polgármestert gyakorlatilag valamennyi politikai erő elutasítson. A gyűlöletpolitikából fakadó elszigeteltségnek a város valamennyi lakosa lesz a kárvallottja.

Ahogy arról beszámoltunk, május 3-án találkozik Lázár János és Márki-Zay Péter, miután a hódmezővásárhelyi polgármester elfogadta a térség országgyűlési képviselőjének megívását. „Hódmezővásárhelyen a jövő elkezdődött” – kommenálta mindezt közösségi oldalán a honatya. A jelek szerint azonban a két politikus igencsak eltérően értelmezi a választások utáni „jövőépítést”, hatalmas a kontraszt a tevékenységük között. Lázár János már április 3-i győzelmének éjszakáján bejelentette: Hódmezővásárhelyen új korszak kezdődik, „a polgárháború véget ért, mert győztünk”. A honatya ellenfeleinek is békét ajánlott, Hódmezővásárhely fejlődése érdekében.

Márki-Zay viszont nem elásta, hanem előásta a csatabárdokat, megkezdte a politikai mészárlást – a saját táborán belül. Ráadásul az MMM elnöke a jelek szerint pontosan olyan, mint a történelem Bourbonjai, akik semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. Nagyon úgy tűnik, egyáltalán nem értette meg a vásárhelyiek és a magyar választók április 3-i döntését, és továbbra sem városvezetőként, városmenedzserként viselkedik, hanem politikusnak, országos politikusnak képzeli magát.

Vásárhely pedig továbbra is csak az ő nevéhez fűződő politikai balhékkal tud bekerülni az országos sajtóba. Eltelt egy hónap, és városfejlesztésnek nyoma sincs, városépítésről szó sincs, miközben a városvezető (legalább) olyan intenzitással (botrány)politizál, mint április 3-a előtt. Márki-Zay úgy vonzza a botrányokat, mint a legerősebb mágnes, ami nem is véletlen: ezek által tud és akar bekerülni az országos médiába, ami számára a jelek szerint olyan, mint valamiféle drog, vagy mint a kisgyermeknek a vattacukor. Mindegy, hogy hol, minden, hogy kinek, mindegy, hogy miről, csak valamelyik budapesti stúdióban, valamelyik fővárosi újságírónak lehessen jó hosszan magyarázkodni – tulajdonképpen ennyi a krédója.

Nem fogadta el, hogy vége van: a város ügyeivel való érdemi foglalkozás helyett békétlenséget szít, gyűlöletet kelt, megoszt, leszámol, megszégyenít. Ne legyünk azért teljesen igaztalanok, van némi változás a testtartásában: bár a kék szalag fennmaradt, április 3-a óta az történik, hogy Márki-Zay már nem (csak) a fideszeseket támadja és gyalázza, hanem (elsősorban) saját (volt?) szövetségesei körében rendez politikai vérfürdőt. Ezt jelzi Kis Andrea alpolgármester sürgősségi, a demokrácia alapelveire és a többségi véleményre fittyet hányó, amúgy férfivezetőhöz is méltatlan, kicsinyes kinyírása no meg több városházi köztisztviselő „hivatali átszervezésnek” álcázott kirúgása.

Nagyon úgy tűnik, hogy Márki-Zay képtelen az együttműködésre, a városépítésre, csak az állandó harc és a gyűlölködés élteti. Tovább folytatja a megosztást és a cirkuszt, csak gyűlöletpolitikájának most nem elsősorban a „fideszesek”, hanem a saját táborához tartozók esnek áldozatul.

A város történetében eleddig nemigen akadt rá példa, hogy Vásárhely polgármestere egyetlen politikai erővel se találja meg a közös hangot, azaz totálisan elszigetelődjön. Most viszont pontosan ez a helyzet. Márki-Zayval már senki sem áll szóba országos szinten, de – a Kis Andrea-botrány fejleményei megmutatták – már a pártok megyei, helyi képviselői is elutasítják. Mindennek viszont leginkább Vásárhely lesz a kárvallottja.

Kapcsolódó

Lázár békét ajánl ellenfeleinek, Márki-Zay leszámol a sajátjaival

Mert hát a stílus maga az ember. A város meg közben harapófogóba került. Ebből így nem lesz fejlődés.

Kapcsolódó

A hét, amikor Márki-Zay megmutatta az igazi arcát

A politikai mészáros a szövetségeseit sem kíméli, ha már nincs haszna belőlük. Végképp bebizonyosodott, hogy a kicsinyes bosszú, a gyűlölet és az irigység vezérli, és magasról tesz a demokrácia többségi elvére no meg a tisztességre. Néhány gondolat Márki-Zay stílustalan leszámolásáról.