Kun Ildikó vásárhelyi református lelkésznő: az új élet felé fordulás a húsvét lényege

„Húsvétban nyernek értelmet azok a szavak, amiket Jézus elmondott korábban a tanítványainak. A húsvét a megvilágosodás, azt jelenti, hogy  nemcsak ennyi az élet, hanem több annál, mint ami látszik” – mondta lapunknak Kun Ildikó. A vásárhelyi református lelkésznőt az ünnep üzenetéről kérdeztünk és arról is, hogy ez a válságos, háborús helyzet hogyan érintheti idén a húsvétot.

„Az én feladatom, hogy a húsvét értelmét közelebb hozzam az emberekhez, egyszerű szavakkal próbáljam elmagyarázni nekik. Húsvétban nyernek értelmet azok a szavak, amiket Jézus elmondott korábban a tanítványainak. A húsvét a megvilágosodás, azt jelenti, hogy nemcsak ennyi az élet, hanem több annál, mint ami látszik. Jézus feltámadása után azt látjuk, nekünk is újra kell gondolnunk életünket. A feltámadás nekünk is szól, nekünk is van, egy lehetőség a számunkra. A húsvét az újragondolt élet, nem én, hanem Isten gondolja újra az életemet, teológiailag pedig: „aki Krisztusban van, új teremtés az”

– részletezte a lelkész, aki ezután egy hétköznapi hasonlattal is élt, hogy még inkább megértsük az ünnep üzenetét.

Vásárhelyen sok mérleges szakember volt, apukám is mérlegekkel dolgozott, úgy adta vissza, hogy kalibrálta, hitelesítette azokat, ilyen a húsvét is: Jézus, az ő mércéje szerint kalibrál, hitelesít minket, a Szentlélek pecsétje rajtunk van. Ezután állhatunk hatékonyan munkába – mondta.

Az együttlét, a közösségben lét, az asztalnál elköltött finom falatok fontossága, mint az összetartozás jelképe

„Igyekszünk rávezetni a gyülekezetünkben mindenkit, aki betér a templomba, hogy egy olyan közösség része, mintha egy család lenne együtt. Krisztusban egyek vagyunk, vérében testvérek vagyunk. Húsvétkor van úrvacsora, asztalhoz járulunk, kis falat kenyeret fogyasztunk, pár korty bort, ez összetartozásunk fontos és meghatározó eleme, ami nekünk meg van terítve, az az örökkévalóságnak egy darabja.”

– emelte ki a lelkész.

Kun Ildikó lelkésznővel arról is beszélgettünk, hogy a mai, rohanó és talán kissé felszínes világunkban hogyan tudjuk megélni az ünnep ajándékát lelki értelemben tartalmasan, azontúl, hogy átérezzük a feltámadás üzenetét ránk vonatkozóan.

„Az asztalközösség nagyon fontos, ezen kell kicsit emelni, leülünk hétköznap és ünnepekkor is együtt enni, megadjuk a módját húsvétkor. A finomságok, különleges ételek közös elfogyasztása a szeretet jele, a legszorosabb közösség, ha asztalhoz ülünk a családban. Jézus jelenlétét ha meg tudjuk élni ebben a közösségben, ez a legnagyszerűbb, amit meg tudunk életünkben valósítani. A legszorosabb összetartozás ez”

– hangsúlyozta Kun Ildikó.

Háború zajlik a szomszédos országban, rengeteg menekült érkezik Magyarországra, évtizedek óta nem látott válságos helyzet alakult ki, aminek tulajdonképpen mi is részesei vagyunk. Ez hogyan befolyásolja, vagy befolyásolhatja-e az idei húsvétot? – kérdeztük a lelkésztől.

„A mi gyülekezetünkben is zajlik gyűjtés a háborúban szenvedőkért, az idei húsvét érdekessége pedig, hogy be tudunk fogadni egy családot a kollégiumunkba, akik Ukrajnából, Kijev mellől érkeznek majd: ez olyan, mintha még több vendéget ültetnénk az asztalhoz. Még több tányér kell, róluk mi gondoskodunk folyamatosan majd, a szívünkön lesz a felelősség.

Mi gyülekezetként kellő erővel rendelkezünk – lelki és anyagi értelemben is – ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Nagy felelősség ez és előrelépés is, hogy ki tudunk tekinteni a magunk közösségéből, érezzük, hogy képesek vagyunk másokon segíteni. Eddig is voltak gyűjtések különböző katasztrófák idején, de ez a mostani állapot új feladatok és kihívások elé állítja a mi egyházunkat is, és a mi dolgunk az, hogy legyünk teljesen nyitottak és befogadóak” – részletezte.

A lelkésznővel arra is beszéltünk, hogy nagypénteken a keresztet a római Colosseumnál egy ukrán és egy orosz család közösen vitte, ami a megbékélés jelképe kívánt lenni. Kun Ildikó szerint sok ilyen szimbolikus cselekedetre lenne szükség a mindennapjainkban, minden ember részéről, hogy megmutassuk, bár borzalmas háborús konfliktus zajlik – amiben a kisember nem akart részt venni, csak azt akarja, hogy vége legyen – , felül tudunk emelkedni ezen lelki értelemben. Akkor lesz békesség, ha a kis közösségeinkben ezt fenn tudjuk tartani – mutatott rá.

„Amellett, hogy a két család együtt viszi a keresztet, az Operaház megnyitóján hasonló mutatkozott meg: ukrán és orosz pár táncolt a színpadon. Ezzel megmutatták, hogy ők ugyanazok, akik voltak, és tudnak ugyanúgy együtt dolgozni, közösen valami gyönyörűt alkotni” – zárta gondolatait Kun Ildikó.

Fotók: Gémes Sándor