National Review: A Fidesz démonizálása helyett tanulni kellene az elsöprő győzelméből

A jobboldal földcsuszamlásszerű választási győzelmét képtelen feldolgozni a magyarországi ellenzék, ám vereségét elsősorban magának köszönheti: „a kommunistáktól fasisztákig tartó koalíció” létrejötte eleve kérdéseket vet fel, ráadásul a miniszterelnök-jelöltjük még „a volt kommunista apparatcsik Gyurcsány Ferenccel is hajlandó volt szövetségre lépni” – írja John Fund neves amerikai konzervatív publicista a National Reviewben.

A szerző szerint a baloldal abban is téved, hogy egyenlőtlen feltételek között kellett volna versenyezniük, hiszen kampányukban a viszonylag laza szabályozás legalább annyira segítette az ellenzéket, mint a kormányt, kétes adatkezelési ügyeikben az amerikai kormánypárt embereire is számíthattak, ráadásul megfelelő hozzáférésük volt a hazai médiapiachoz is.

Nemzetközi példák sorában legutóbb a magyar országgyűlési választás utóélete mutat rá, hogy a liberális sajtó és a baloldal képtelen megfelelően feldolgozni a jobboldal számukra váratlan – vagy elsöprő – választási győzelmeit és mérlegelni azok súlyát – írja John Fund a National Review honlapján.

A neves konzervatív kommentátor egy Magyarországon tanító akadémikus honfitársát, Gladden Pappint idézve kijelenti: a Fidesz teljesítménye túlmutat Ronald Reagan volt amerikai elnöknek az 1984-es választásokon elért 18 százalékos, földcsuszamlásszerű győzelménél is, a magyar jobboldali kormánypárt ugyanis egymás után négyszer is meglépte ezt az eredményt.

Fund elárulja, noha nem rajongója Orbán Viktornak – amit pusztán azzal indokol, hogy a piaci folyamatoknak ellentartó árstoppolitikájával a magyar kormányfő nem azonosul a kormány beavatkozásának szigorú korlátozására vonatkozó konzervatív amerikai doktrínával –, a nemzetközi baloldal és az Európai Unió sokszor „hisztérikus és kétes narratíváját” szerinte nem érdemes készpénznek venni. A Fidesz-kormány démonizálása baloldali körökben ahhoz vezet, hogy a nemzetközi közvéleményhez nem fognak eljutni a magyarországi választások tanulságai, egyszerűen azért, mert a globális liberális médiumok – miközben az unalomig ismert mantrájukat ismételgetik – elhallgatják azt, amiből valós következtetéseket szűrhetnének le.

Miközben a globális mainstream sajtó a „reakciós nacionalizmus és a politikai korrupció”  győzelméről sopánkodik, Orbánt pedig az ukrán elnököt „ellenfelei” közé soroló, „Putyinhoz közelálló” európai vezetőként mutatják be, az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjének profilozásáról mintha megfeledkeztek volna.

A csonka tájékoztatás következtében így nem jutottak el olvasóikhoz Márki-Zay Péter kínos kijelentései sem a „kommunistáktól fasisztákig tartó koalícióról”, mint ahogy az sem, hogy a baloldali hatosfogatban konzervatívként pózoló kormányfőjelölt még a kapitális hazugságaiba belebukott „exkommunista apparatcsik Gyurcsány Ferenccel is hajlandó volt szövetségre lépni”.

Fund azt is felidézi, hogy a választási vereség éjszakáján egyik ellenzéki pártvezető sem állt ki a közös jelölt mögé, Gyurcsány pedig kijelentette híveinek, hogy nem Márki-Zay volt „a legjobb kapitány”. Beszédében a bukott jelölt háborús bűnösök, Szlobodan Milosevics és Adolf Hitler népszerűségével vetette össze a kormányfő választási eredményből leszűrhető támogatottságát, és odáig ment, hogy szerinte a náci vezér 1945 áprilisában, a háború végnapjaiban is kétharmados többséget szerzett volna.

A baloldalnak Fund szerint abban sincs igaza, hogy egyenlőtlen feltételek között kellett volna versenyeznie a kormánypártokkal. A szerző védelmébe veszi a magyar választási rendszert is: szerinte a kampányfinanszírozás átláthatósága terén korrekcióra volna szükség, ám a jelenlegi szabályozás legalább annyira segítette az így könnyen külföldi forrásokhoz jutó ellenzéket, mint a kormányt. A voksoláson az EBESZ nem szembesült visszaélésekkel, a baloldal pedig – Fund budapesti ellenzéki forrásai szerint is – megfelelő arányban van jelen a hazai  médiapiacon.

John Fund kitért az adatkezelési botrányra is, és felhívja a figyelmet, hogy a magyar baloldalt ezen a téren az amerikai Demokrata Párt emberei segítették, köztük olyanok is, akik korábban a szélsőbaloldali Bernie Sanders kampányán dolgoztak. Cikke végén az ukrajnai háború kapcsán John Fund arra is rámutat, hogy a nyugati világ régóta nem tapasztalt kihívással találta szembe magát, és nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy mondvacsinált kifogásokkal belső ellenséget kreálunk magunknak, hiszen ilyenkor az egység megőrzése a legfontosabb.

„Lengyelország és Magyarország egyértelműen „Európa rosszfiúi” Brüsszel szemében. Ám egyik országban sem létezik az a választói akarat, amely a jelenlegi kormányát lecserélné egy olyanra, amely jobban tetszik az Európai Uniónak” – fogalmaz National Reviewen John Fund.

Forrás: hirado.hu