Elizabeth Taylor 40. születésnapja alkalmából Hollywood Budapestre költözött

Nem mindennapi sztárparádénak adott otthont 1972. február 27-én a budapesti Hotel Duna Intercontinental. Ott ünnepelte ugyanis 40. születésnapját Elizabeth Taylor. Az amerikai Pan Am légitársasággal is szerződésben álló, Magyarország első ötcsillagos szállodájának rendezvényén kuriózumszámba menően számos nyugati celebritás vonult fel nagy csinnadrattával: Grace Kelly Oscar-díjas amerikai színésznő, Rainier monacói herceg felesége, Ringo Starr, az akkor már két éve hivatalosan is feloszlott Beatles dobosa, valamint felesége, Maureen Cox, Victor Spinetti, aki több Beatles-filmben is szerepelt, Susannah York, A lovakat lelövik, ugye? című film szereplője, továbbá Michael Caine és későbbi felesége, Shakira Baksh modell, illetve Raquel Welch színésznő, aki törött, begipszelt kézzel jelent meg.

„Vadat és halat, s mi jó falat”

Volt itt minden, ami egy feledhetetlen partihoz kell: felfoghatatlanul méregdrága ékkő, néhány jól irányzott pofon és nagy médiaérdeklődés, ami a magyar zsurnaliszták java részének meg is maradt ezen a szinten, ugyanis nem engedték be őket a rendezvényre.

Egy ekkora, magyarországi sztárparádé óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy a szegény szocialista ország vendéglátóipara mennyire tudott eleget tenni a nyugati luxusból érkező társaságnak. Ennek egyik fokmérője az étkeztetés volt, ami ismereteink szerint nemcsak hogy megütötte a mértéket, de osztatlan sikert is aratott. Nemeskövi Dénes, aki az akkoriban főleg amerikai és nyugatnémet vendégeket fogadó hotel megalapításától a konyhafőnök-helyettesi pozíciót töltötte be (az első séf, Eigen Egon már nincs közöttünk), a cikk szerzőjének megjegyezte: nem véletlenül esett Elizabeth Taylor és a Kékszakáll című filmet éppen Magyarországon forgató férje, Richard Burton választása a budapesti szállodák közül az Intercontinentalra, ugyanis ez volt nálunk az első nyugatias jellegű hotel.

Többek között itt vezették be hazánkban először a svédasztalos étkeztetést, mégpedig olyan felszereléssel, amelynek még az igazi gourmand franciák is a csodájára jártak. De az „all you can eat” típusú vendéglátást is ők honosították meg idehaza. Már egy hónappal az érkezésük előtt faxon értesítette az Intercontinental igazgatóságát a szupersztár házaspár menedzsmentje arról, hogy mit rendelnek, ami innentől kezdve hivatalos diszpozícióvá vált a szálloda számára, azaz ezeknek az elvárásoknak meg kellett felelniük a nagy napon. A szülinapi bulit a hotel Tokaj pince elnevezésű részlegében tartották, amely egy vörös téglás épületrész volt. S nemcsak a falak, de a padozat és a lépcsők is ezzel az építőanyaggal voltak kirakva. Burtonéknek, úgy látszik, a vörös színnel nem volt semmi bajuk.

A séfhelyettes visszaemlékezése szerint hideg előételekként egyebek mellett halak szerepeltek az étlapon, de még az Intercontinentalnak sem volt akkoriban tengeri hala, így a sztárházaspárnak meg kellett elégednie a minőségileg jól szelektált zalai rákokkal, illetve a fogassal, süllővel, harcsával, csukával, ponttyal, füstölt angolnával és pisztránggal. A hidegháború kellős közepén különös fénytörésbe került, hogy az amerikai vendégek az orosz kaviárt meglehetősen kedvelték. Az előételekhez tartoztak még a hideg sültek – angol bélszín, Wellington-marhasült – és a libamáj zsírjában, fokhagymával ugyanúgy, mint a májjal vagy halkrémmel töltött tojások.

Elizabeth Taylor – aki csak elkísérte a férjét a hosszú hónapokig tartó forgatásra, s a házaspár a hotel teljes nyolcadik emeletét kibérelte, ahová évek múlva többször is visszatértek – itt-tartózkodása során is hozta a formáját: neki csak a kifejezetten vékonyra szeletelt ementáli sajt felelt meg. (Egy másik adalék: Liz Taylor dunai homokot szóratott szét a lakosztályuk egy részén, hogy kutyái otthonosan érezzék magukat.) Ezek után következett a gulyás-, valamint az Újházy-tyúkhúsleves és a fácánleves. A főételek angol ízlés szerint elkészített sült húsok voltak, például sóágyon sült marharostélyos, amelyben direkt benne hagyták a csontos részeket is, mert a szigetországiak így szeretik.

Ezenkívül pulyka-, liba- és kacsasültet is feltálaltak, amelyhez az akkori nagy divat szerint tócsnit, valamint almával, szilvával és fehérborral dúsított lila káposztát kínáltak. Akik viszont nem ezeket választották, vagy még éhesek maradtak, illetve további magyar specialitásokra voltak kíváncsiak a hajnalig tartó buliban, azok ehettek töltött káposztát vagy borjú-, illetve csirkepaprikást is. Különösen nagy sikere volt a szintén magyar különlegességnek számító hortobágyi palacsintának.

A desszertek között nagy népszerűségre tettek szert a mignonok és a krémekkel töltött torták, a magyar gyümölcsök – a még februárban is asztalra kerülő szőlő, továbbá a körte és az alma – úgyszintén mindenkinek ízlettek. A szőlőt kénnel kenték be, és pincében tartották, hogy megőrizze frissességét a téli időszakra is. A dió- és mandulatörő szerkezeteket pedig a sztárok asztalára tették, hogy kedvükre bontsák fel maguknak a csonthéjas gyümölcsöket, ezzel is némi kuriozitást biztosítva a kulináris élvezeteknek. A fehér- és vörösborokat Franciaországból hozták, ugyanis a magyar borok „csomagolása” akkoriban még – főleg mai összehasonlításban – csak ritkán ütötte meg a világsztárokhoz illő mértéket, mivel szinte valamennyit a budafoki borkombinátban palackozták.

De a tokaji aszút azért természetesen megkóstolta a díszes társaság. A svédasztalról mindenki a pincérek segítségével választott, aztán vagy a saját asztalánál, vagy a közös térben elhelyezett bútorok egyikénél állva fogyasztotta el a kiszemelt fogást. A csaknem százfős vendégcsapat mellé húsz pincért rendeltek ki, a szálloda kínosan ügyelt arra, hogy senkit se várakoztassanak meg.

Díszkivilágítás nincs, bunyó van

A séfhelyettes testközelből figyelhette meg a sztárokat, azok allűrjeivel együtt. Elmondása szerint Grace Kelly – aki két évvel korábban szintén meghívta Liz Taylorékat a saját 40. születésnapjára – vagy Ringo Starr egymással és a személyzettel is meglepően udvarias és közvetlen volt, a születésnap után pedig alig egy héttel sorra érkeztek tőlük a fényképek, személyesen egy-egy pincérnek vagy a személyzet más tagjának dedikálva.

Egy valami azért akadt, amin Richard Burton és felesége megsértődött: szerették volna, ha a jeles ünnepen kivilágítják a hotellel szemben lévő budai várat, ám erre nem kapták meg az engedélyt a hivatalos szervektől. Az efölötti csalódottságukat egyáltalán nem rejtették véka alá, még a pincéreknek is elpanaszolták, hogy ha mindezt Belgrádban próbálták volna elérni, biztosan megengedte volna nekik Tito, a jugoszláv pártvezér.

Állítólag Richard Burton még azzal is megpróbálkozott, hogy kétnapi villanyszámlát fizessen ki az egyetlen éjszakáért, de még így is hajthatatlanok maradtak a pártállami bürokraták. Nagy csalódottságukban elfelejtették, hogy Budapest mégiscsak a Vadkelethez tartozik, és csak ekkor tudatosodott bennük: Magyarország nem a piacgazdaság szabályai szerint működik, még ha oly gáláns ajánlattal álltak is elő.

A média képviselőivel is akadt egy kis affér: a nyugati publicisták ugyan bejutottak a szülinapra, de a magyarok döntő többsége kívül rekedt, a sztárok testőrei állítólag még egy pofont is kiosztottak a túlságosan erőszakos magyar újságírók között.

Nem is jelent meg első kézből származó információk alapján írt újságcikk az eseményről, a Népszabadság meg sem említette, míg a Kádár-korszak félhivatalos bulvárlapja, az Esti Hírlap méltatlankodva jegyezte meg az 1972. február 28-i számában, hogy meg sem hívták őket a rendezvényre, és az International Herald Tribune tudósítása alapján kellett írniuk az eseményről, amelyen egyébként Elizabeth Tayloron kívül felköszöntötték a 17 éves Christopher nevű fiukat is, aki szintén február 27-én született.

A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap is így járhatott, mert mindössze egy apróhirdetés nagyságú felületen számoltak be a zsúrról. A Népszava pedig azért írhatott valamivel többet, mert a Magyar Távirati Irodára hagyatkozott, de ez ne tévesszen meg senkit: az MTI sem lehetett jelen hivatalosan az eseményen, hanem külföldi forrásokat használva írt pár sort a partiról, ahová a magyarok közül csak azok jutottak be, akik valamilyen személyes kapcsolat révén meghívottként szerepeltek a listán.

Így Ungvári Tamás, aki úgy került a képbe, hogy a szintén meghívott Nevill Coghill nyelvészprofesszor tanítványa volt óangolból, ahogy Richard Burton is. A szülinapi buli előtt nem sokkal egyébként Ungvárinak jutott az a megtiszteltetés, hogy megszervezhette a magyarországi sajtótájékoztatót a Kékszakáll című filmről. Ő számolt be arról egy Tóth Eszter Zsófiának és Benedek Szabolcsnak adott korábbi interjújában, hogy hajnalban tisztázatlan okokból hatalmas ökölharcba keveredtek a biztonságiak, amelybe a legenda szerint maga Burton is becsatlakozott.

A walesi filmsztár azonban nem csak a balhét kereste: éppen a fenti sajtótájékoztatón mondta el, hogy élete első filmszerepét Korda Sándor rendezőtől kapta, ami miatt a magyarokat különösen kedvelte, sőt még a Légy jó mindhalálig című regényt is olvasta Móricz Zsigmondtól, természetesen angolul.

Lovagias úr lovagokkal

Az est fénypontja egyértelműen az volt, amikor Richard Burton egy hirtelen mozdulattal megajándékozta feleségét egy csillagászati értékű fekete drágakő nyakékkel. A szív alakú, 400 éves indiai gyémántra párszi nyelven rávésték: „A szerelem örök”. Tegyük hozzá: ebben volt némi álszentség is, hiszen a színészek között elterjedt a hír, hogy Budapesten Burton más nőknek is csapta a szelet. Mindenesetre a világhíres férj magas szintű galantériáról tett tanúbizonyságot, amikor kiderült, hogy az ajándék 70 millió forintba került. Jó befektetésnek bizonyult az ékszer, amit 2011-ben, Liz Taylor halálát követően 2 milliárd forintnak megfelelő összegért árvereztek el.

Természetesen elénekelték az ilyenkor kötelező Happy Birthdayt is, majd a hangulat a tetőfokára hágott, ment a dalolászás – igaz, az akkor nagyon divatos cigányzenészeket nem rendeltek maguknak – és egymás ugratása. Ringo Starr például kézzel nyúlt Grace Kelly tányérjába, hogy valamit megkóstoljon belőle, ami abban a felfokozott jókedvben aligha okozott megdöbbenést bárki számára.

A poénnak egyébként már az előkészületek során sem voltak híján, mert Burton szerette volna elintézni, hogy felesége 40. szülinapján 40 csontváz tartson a kezében 40 vörös rózsacsokrot, ám végül helyettük „csak” páncélos lovagok szerepelhettek, és nem is voltak negyvenen. Mellettük a lépcsőkön pezsgősüvegekbe szúrt gyertyák világították meg az ünneplés termét, ahol fehér és aranyszínű lufik is lebegtek a külön erre a célra Magyarországra érkezett dekoratőrök jóvoltából.

Menyhárt Lajos, a hotel igazgatója, aki vérbeli vendéglátós volt, nem szabott határt a megrendelők képzeletének, felfogása az volt, hogy mindent meg kell engedni a vendégeknek, amitől jobban érzik magukat, persze betartva a szocialista erkölcs ki nem mondott szabályait. Hogy ez mennyire sikerült, az kétséges, mindenesetre az este 9-kor kezdődő buliról az utolsó vendégek reggel 6 körül távoztak.

Miután ilyen hosszan igénybe vették a személyzetet, fáradozásaikat Burton busásan megfizette. Mindenkinek fejenként egyhavi keresetet adott prémiumként, amit az étterem igazgatóságának utalt át, ahonnan megkapták az alkalmazottak a jussukat.

Volt azonban egy pincér – az újságíró Szilágyi János öccse –, aki még ennél is jobban járt: bónuszként megkapta Burton öngyújtóját. Mivel azonban ő maga nem dohányzott, csak relikviaként őrizte az ereklyét, amit szemfüles bátyja idővel elkunyerált tőle. Mégsem ez lett az értékes használati tárgy végállomása: az újságírótól egyik kollégája, Kárpáti Tamás kapta meg, aki különleges, Hungarikon–Worldikon névre hallgató gyűjteményét gyarapította vele.

Mint elmondta, ebben a kollekcióban szerepel többek között Fernando Botero palettája, Frida Kahlo ecsetje, Niki Lauda sapkája, Lennon selyemsálja, a Rolling Stones együttes egyik gitárja a zenészek aláírásával, Jiři Menzel pulóvere, Vaclav Nyizsinszkij és Rudolf Nurejev balettrelikviái, Schöffer Miklós homokórája és Cziffra György kottáskönyve is.

Az öngyújtót installációként Weiler Péter festőművész használta fel, a Tűz van? Babám! című képének keretére illesztette. A festményen a Taylor–Burton házaspár áll a hotel teraszán, miközben elhúz felettük egy MALÉV-gép. A képzőművészeti alkotást 2016-ban állították ki éppen ott, ahol Burtonék csaknem fél évszázaddal korábban megszálltak Budapesten, a Duna Intercontinental nyolcadik emeletén. Így került vissza jóval később az öngyújtó oda, ahol Richard Burton eredetileg használta.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu