Belső leszámolások sorozata vetett véget az Óperzsa Birodalomnak

Nemcsak manapság, hanem már az ókorban is sokan csodálták Nagy Sándort, amiért néhány év alatt felmorzsolta a görögök legnagyobb ellenfeleit, a perzsákat. A hódító birodalma azonban nem sokkal a halála után szétesett, de kevés szó esik a legyőzöttekről. A perzsák egy csaknem akkora birodalmat hoztak létre, amelyet maga Nagy Sándor, és több mint két évszázadon keresztül egyben is tartották. Ez volt az első olyan államalakulat, amely három kontinensre is kiterjedt.

A perzsák színre lépnek: Nagy Kürosz

A mai Irán Fársz tartományának területén lévő Ansan volt az első ismert fővárosa a perzsáknak, akiknek a korai történelme a kevés fennmaradt forrás miatt a múlt homályába vész.

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy eleinte Elám fennhatósága alatt álltak, majd azt követően, hogy Asszíria legyőzte és megsemmisítette az elámi államot, a médek uralma alá kerültek. A perzsák egészen II. (Nagy) Kürosz uralmáig az alávetett népek között maradtak.

Kürosszal kapcsolatban egy legendát is feljegyeztek. Hérodotosz szerint Asztüagésznak, a médek királyának megjósolták, hogy unokája megbuktatja őt.

A lánya, Mandané, a perzsa király felesége éppen akkor gyermeket várt, ezért magához rendelte, majd megparancsolta egy Harpagosz nevű emberének, hogy ölje meg az újszülöttet.

Harpagosz azonban továbbdelegálta a feladatot, így végül Küroszt egy pásztor és a felesége fogadta magához, míg a médek királyának egy halott csecsemőt mutattak be.

Tíz évvel később Asztüagész rájött a csalásra, és visszaküldte Küroszt a biológiai szüleihez, míg Harpagosz fiát elraboltatta, és feltálaltatta a saját apjának.

Bárhogyan is történt, tény, hogy Kr. e. 550 körül Kürosz konfliktusba került nagyapjával, de a források abban sem értenek egyet, hogy ki kezdte a háborúskodást. Kürosz mindenesetre legyőzte Asztüagészt, és elfoglalta a Méd Birodalmat.

A médek egy része a harcok alatt csatlakozott a fiatal uralkodóhoz. Nagy változást jelentett ebben az időben az a tény, hogy Kürosz a győzelme után nem rendezett vérfürdőt, ahogy azt az elrettentésre építő asszírok rendszeresen tették, hanem a méd előkelőket meghagyta a korábbi státuszukban, és fontos posztokat biztosított nekik az államigazgatásban.

A Közel-Kelet meghódítása

Kroiszosz, Lüdia királya Kürosz győzelmét látva úgy vélte, hogy itt az ideje kiterjeszteni a birodalmát, és görög, babilóniai, és egyiptomi koalíciót hozott össze a perzsák ellen. Hogy biztosra menjen, kikérte a delphoi jósda véleményét, ahonnan azt a választ kapta, hogy ha megtámadja Küroszt, akkor egy nagy birodalmat fog lerombolni.

Kroiszosz támadt, és kezdetben sikereket is aratott, ám télvíz idejére visszavonult a fővárosába, Szardeiszbe, és szélnek eresztette a szövetséges hadakat is.

Kürosznak azonban esze ágában sem volt visszavonulni, hanem télen is folytatta a hadjáratát, és betört Lüdiába. Mikor Kroiszosz felsorakoztatta ellene a seregét, hogy a lovasságával megtörje a perzsákat, Kürosz tevéket küldött a lüd sereg ellen, amelyeknek a szaga elriasztotta a lovakat. A vereség után a perzsák ostrom alá fogták és Kr. e. 547-ben elfoglalták Szardeiszt.

Hérodotosz szerint Kürosz máglyahalálra ítélte Kroiszoszt, ám amikor az egykori lüd király Apollónhoz fohászkodott, az isten megkegyelmezett neki, és egy hirtelen jött zápor eloltotta a lángokat.

Egy másik forrás hasonlóan beszéli el a történetet, azzal a különbséggel, hogy a családjával együtt élve mászott fel a halotti máglyára, mert nem akarta az ellensége kezébe adni magát, az eső viszont megkímélte őket. A király valódi sorsát nem ismerjük.

Lüdia meghódítása után az Újbabiloni Birodalom következett. Kr. e. 539-ben legyőzte Nabú-naid babiloni uralkodó seregét, majd ellenállás nélkül vonult be a fővárosba, Babilonba. Hérodotosz szerint a perzsáknak úgy sikerült bevenniük a megerősített várost, hogy elterelték a rajta keresztülfolyó Eufráteszt, így amikor a vízszint leapadt, a katonák egyszerűen begyalogoltak a folyó medrében.

Küroszt végül Kr. e. 530-ban hagyta el a hadiszerencse. A birodalom keleti határán lévő masszagéták ellen vezetett hadjáratot, miután azok királynője, Tomürisz, elhárította a perzsa uralkodó házassági ajánlatát. Kürosz a háborúban életét vesztette, és a győztes Tomürisz lefejeztette a holttestét, de a Hérodotosznál olvasható történetet több ókori történetíró, többek között Xenophón is megkérdőjelezte.

A három kontinensre kiterjedő birodalom

Kürosz halála után fia, Kambüszész folytatta a hódításokat, és megtámadta Egyiptomot. Kr. e. 525-ben Péluszionnál legyőzte a frissen trónra lépett egyiptomi uralkodó seregét, és magát koronáztatta meg Egyiptom uralkodójává. Mind a görög, mind pedig az egyiptomi források meglehetősen sötét képet őriztek meg róla, de a perzsa feliratok sem különbek.

Hol elmebajosnak, hol mértéktelen nagyivónak tartották, de fontos megemlíteni azt a tényt, hogy ezeknek a forrásoknak jó oka volt arra, hogy valótlanságokat állítsanak Kambüszészről. Az egyiptomiak szemében a legnagyobb bűne az volt, hogy megölette a szent Ápisz bikát, és megpróbálta megtörni a papság hatalmát.

Az egyiptomi hódítást követő hadjáratai nem voltak sikeresek, núbiai hadjárata kudarcba fulladt, egy másik seregét pedig Hérodotosz szerint maga alá temette a Szahara homokja. A bukásának körülményei a mai napig meglehetősen gyanúsak. Dareiosz felirata szerint öngyilkos lett, Hérodotosz viszont azt írta, hogy lovaglás közben saját kardja sebesítette meg halálosan az uralkodót. Bárhogyan is történt, egyik hadvezére, Dareiosz úrrá lett a birodalom keleti felében kitört lázadáson, és – kis közjáték után – megszerezte a perzsa trónt.

Dareiosz tehetséges uralkodónak bizonyult. Úrrá lett a káoszon, és feleségül vette Kürosz összes nőnemű leszármazottját, hogy ezzel is erősítse trónigényét, hiszen hiába származott a perzsa királyi dinasztiából, csak oldalági rokon volt. Hódításai során a birodalmát kiterjesztette Európára is, átkelt a Boszporuszon, és elfoglalta Trákiát. Kísérletet tett a Fekete-tenger mellett élő szkíták leigázására is, ám azok nem vállaltak ellene nyílt ütközetet, és a felperzselt föld taktikáját alkalmazva végül visszavonulásra kényszerítették az uralkodót.

Kr. e. 499-ben fellázadtak a kis-ázsiai görög városállamok, akik felégették Szardeiszt is, majd körülbelül hat évig ellenálltak a perzsa uralomnak. Mivel a lázadás mögött a görög városállamokat sejtették, ezért Dareiosz Kr. e. 492-ben, és Kr. e. 490-ben is hadjáratot indított ellenük. Előbbinek egy vihar vetett véget, utóbbinak pedig a marathóni csata.

A görögök meghódításával I. Xerxész is hiába próbálkozott: bár elfoglalta Athént, és legyőzte a spártaiakat Thermopülainál, a szalamiszi csata a perzsák vereségével ért véget. A görög-perzsa háborúk menete innentől kezdve megfordult, a hadszíntér Kis-Ázsiába, valamint a tengerekre tevődött át, és a görögök megnyerték a háborút.

Maffiamódszerekkel a perzsa trónért

Xerxész uralkodása alatt váltak igazán élessé azok a problémák, amelyek az ókori viszonyok közepette naggyá nőtt birodalmat jellemezték. A Dareiosz által felépített fővárosból, Szúzából az ún. királyi út egyenesen a birodalom nyugati felén lévő Szardeiszbe vezetett, megkönnyítve a központ kapcsolattartását a periférián lévő tartományokkal.

A szatrapiákra (egyfajta kormányzóságokra) osztott közigazgatás, amelyet Dareiosz fejlesztett tovább, széleskörű önállóságot biztosított a helyi vezetőknek, akiket viszont az uralkodó nevezett ki. Ami azonban az erős központi hatalom alatt erényévé vált a Perzsa Birodalomnak, az később a hátránya lett.

A távoli szatrapák gyakran kaparintották meg tartományuk katonai vezetését, örökletessé tették a címüket, és egy-egy uralkodó halálakor megkísérelték elnyerni függetlenségüket. Mivel távoli katonai akciókra a hanyatló birodalom egyre kevésbé volt képes, ezért a görög városállamokat egymás ellen játszották ki, lefizetve a városokat és a vezetőiket. Az Athén és Spárta között dúló peloponnészoszi háborúban például a perzsák az utóbbiakat támogatták pénzzel és hajókkal, ami fontos eleme volt a spártaiak győzelmének.

Az uralkodók közötti átmenetek időnként a véres maffialeszámolásokat idézték. Már I. Xerxészt is a saját testőrparancsnoka ölette meg, ahogy az uralkodó elsőszülött fiával is ő végzett. Más források szerint az utód, I. Artaxerxész ölte meg az idősebb testvérét, majd végzett apja gyilkosával is.

Az ő elsőszülött fia 45 napig ült a perzsa trónon, amíg a testvére meg nem ölette. A gyilkos fivér ellen viszont fellázadt II. Dareiosz, és legyőzte. Mivel megígérte, hogy nem öli meg sem karddal, sem méreggel sem éhséggel, ezért hamuba fojtatta őt. Dareiosz halála után két fia harcolt a trónért, de hiába győzött Kürosz Kunaxánál, ő maga elesett a csatában.

A győztes II. Artaxerxész csaknem fél évszázadig uralkodott, és 94 évesen halt meg. A legidősebb fiát kivégeztette, mert összeesküdött apja ellen, miután az elvette tőle a szeretőjét. Másik két fiát pedig az utóda, III. Artaxerxész ölte meg, hogy megszerezze a perzsa trónt. Miután ez sikerült, első dolga volt, hogy kivégeztesse nagyjából nyolcvan közeli rokonát. Uralkodása alatt a korábban elvesztett Egyiptomot újra meghódították a perzsák.

III. Artaxerxész élete végén egy Bagóasz nevű egyiptomi eunuch vált Perzsia legbefolyásosabb személyévé, aki megmérgezte az uralkodót, és annak legkisebb fiát ültette a perzsa trónra. Az egyiptomiak, akiknek a templomait Artaxerxész megszentségtelenítette, örültek a hírnek, és egyes források tudni vélték azt is, hogy Bagóasz a király tetemét nagymacskák elé vettette, a csontjaiból pedig sípokat csináltatott. (Ez azonban a történészek szerint nem valószínű, hiszen Bagóasz vagyonának az alapja az volt, hogy elkobozta az egyiptomi templomok kincseit).

Az utód, IV. Artaxerxész Arszész a legkisebb fiú volt, a testvéreit Bagóasz megölette. Kétévnyi uralkodása után önállósodni akart, amit az egyiptomi eunuch nem vett jó néven, és megmérgeztette, ugyanakkor a királyi családból való rokonok elfogytak, ezért nehéz volt új uralkodót találnia.

A választása végül III. Dareioszra esett, aki II. Artaxerxész lányának volt a fia. Bagóasz azt hitte, hogy az új király engedelmes eszköz lesz a kezében, de csalódnia kellett. Meg akarta mérgezni Dareioszt is, de egyik embere elárulta, így neki magának kellett meginnia azt a mérget, amelyet az uralkodónak szánt. A megszerzett uralmát Dareiosz azonban nem élvezhette sokáig, mert két évvel később Nagy Sándor megindította a Perzsa Birodalom elleni hadjáratát.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu