Minden társadalmi réteg anyagi helyzete javult

A tények makacs dolgok, és azt bizonyítják, hogy jelentősen csökkent a szegények száma és aránya az elmúlt tíz évben. Tehát a baloldal ebben a témában is könnyen tettenérhetően hazudik.

Az ellenzék egyik gyakorta hangoztatott kampányeleme a növekvő szegénység víziója, kormányfőjelöltjük is nap mint nap azt állítja, hogy „Magyarország az Európai Unió második legszegényebb tagállama”. Csakhogy ez egészen egyszerűen hazugság. A tények azt bizonyítják, hogy jelentősen csökkent a szegények száma és aránya 2010–2020 között. A Központi
Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint ebben az időszakban a szegények aránya – azaz a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya – 31,5 százalékól 18,2 százalékra csökkent.

Az érintettek 2010-ben még 3,093 millióan voltak, tíz év alatt 1,341 millió fő került ki ebből a körből – vagyis negyven százalékuk. Az Eurostat számai alapján pedig kijelenthető, hogy a hazai folyamatok nemzetközi térben is kiemelkedően pozitívak: az EU-ban 2010–2019 között Magyarországon szorult vissza arányaiban a legnagyobb mértékben a szegénység.

Súlyos anyagi nélkülözésben, deprivációban a KSH definíciója szerint azok szenvednek, akik esetében a mellékelt táblázatban szereplő kilenc problémából legalább négy jellemző. Az adatok alapján az látható, hogy minden egyes ilyen deprivációs szegénységi tényező pozitív irányba változott, a tényezők többsége (kilencből hat tényező) több mint felével javult.

Ez pedig egyértelműen azt jelzi, hogy az alacsonyabb jövedelmű, szegényebb rétegek esetében is jelentősen javulhatott az életszínvonal 2010 és 2020 között. Amíg 2010-ben még a lakosság csaknem negyedének volt hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos hátraléka, addig 2020-ban már csak a lakosság 11 százaléka volt érintett ebben, amíg 2010-ben az emberek majdnem háromnegyedének nem volt fedezete a váratlan kiadásokra, 2020-ra ez már csak az emberek kicsivel több mint egyharmadára volt jellemző, amíg 2010-ben a lakosság csaknem harmada nem tudott kétnaponta húst enni, ez 2020-ra 12 százalékra csökkent, amíg 2010-ben a lakosság kétharmada nem tudott évente egyhetes üdülést megengedni magának, addig 2020-ban a lakosság negyven százalékára volt ez elmondható.

Mindezek mellett jól illusztrálja az elmúlt tíz év történéseit, hogy bizonyos kiemelten hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal mi történt, náluk hogyan változott a szegénység mértéke. Szintén a KSH adatai alapján a gyermekes háztartásoknál a szegények aránya több mint egyharmad (35,3 százalék) volt 2010-ben, ez 2020-ra 17,6 százalékra csökkent – vagyis megfeleződött. A kétszülős, három- vagy többgyermekes családok fele 2010-ben még szegénységben érintett volt, addig 2020-ban már csak közel negyedük (23,7 százalékuk). De az egyszülős háztartásoknál is érdemben csökkent a szegénység: a 2010-es közel hatvan százalékos arányról (57,4 százalék) 37,3 százalékra csökkent ez az érték.

A romák esetében 2013-tól állnak rendelkezésre adatok: ekkor döntő többségük szegénynek számított (89,9 százalékuk), 2020-ra már „csak” kétharmadukról mondható el ez (66,6 százalék) – vagyis mintegy negyedével csökkent a szegény romák száma. Kisebb mértékben, de a nyugdíjas szegénység is csökkent: 2010-ben a nyugdíjasok egyötödét (21,3 százalékát) érintette ez, míg 2020-ban 18,8 százalékát. Megfeleződött a szegénység mértéke a 18 év alattiak körében: 2010-ben a 0–17 évesek 40,4 százaléka volt szegény, 2020-ban pedig a 20,2 százalékuk.

Forrás: magyarhirlap.hu