HFC II.: nem sikerült a legjobbat nyújtani ősszel

16 pontot gyűjtve a tabella 9. helyén tölti a téli időszakot a Hódmezővásárhelyi FC megyei élvonalban szereplő csapata. Bacsa Zsolttal beszélgettünk az őszi szezonról.

Súlyos és fájó vereséggel indította a szezont a Hódmezővásárhelyi FC II-es csapata még augusztusban. A bajnokaspiráns és talán első számú esélyesnek számító Szegedi VSE aratott nagyarányú győzelmet a kék-sárgák ellen. Ráadásul a folytatás sem volt zökkenőmentes, hiszen az újonc Deszk is nyerni tudott Hódmezővásárhelyen. Az első bajnoki győzelemre egészen a negyedik fordulóig kellett várni, ekkor – talán a korábbiakat látva meglepetésre – a Tiszaszigetet sikerült felülmúlni, majd egy héttel később a Szentes skalpját gyűjtötték be Bacsa Zsolt és Vinnai István tanítványai.

Az őszi szezon azonban így sem sikerült veretesen, végül 5 győzelem, 1 döntetlen és 7 vereség lett a csapat mérlege, a begyűjtött 16 egység a 9. helyet jelenti a tizennégy csapatot felvonultató bajnokságban.

A teljesítményről Bacsa Zsolt edzővel beszélgettünk.

Mennyire elégedett a csapat őszi teljesítményével?

Mindig maximalista voltam, így nem vagyok elégedett, sőt nagyon csalódott vagyok a szereplésünk miatt. Ennek több oka is van. Rettenetesen hullámzott a teljesítményünk. Voltak kimagasló meccseink, a Tiszasziget, Algyő vagy a Szentesi Kinizsi ellen, ahol tényleg parádésan játszottunk. Ráadásul ezek mindannyian élcsapatok. Máskor viszont nálunk sokkal gyengébb kvalitású csapatok ellen szenvedtünk. Sőt, többször előfordult, hogy ki is kaptunk. Őszintén szólva, emiatt tényleg nagyon csalódott vagyok.

Miből fakadt ez? Hiszen az öt győzelemből valóban három kifejezetten erős csapatok ellen jött össze.

Ez összetett dolog. Egyrészt egy nagyon fiatal csapatunk van. Javarészt 2004-től 2001-ig vannak játékosunk születési év szerint. Ez lehet az egyik oka, hogy nem tudtunk tartósan jó teljesítményt nyújtani. A másik oka az edzéslátogatottság volt. Emiatt is van bennem egy kis méreg. Nagyon-nagyon sokan az edzéseket sem úgy látogatták, ahogy elvárható lett volna. Persze ebben azért voltak iskolai vagy munkahelyi elfoglaltság is. A harmadik oka pedig az volt, hogy sok játékosom az NB III-as keretnél edz. Így ők sokszor csak mérkőzésre tudtak bekapcsolódni hozzánk. Emiatt nem nagyon tudtunk összeszokott csapatjátékot nyújtani. Én ebben látom a hullámzó teljesítmény okát.

Az NB III-as csapattól többen is voltak, akik lejátszottak. Akár ottani eltiltás miatt, akár sérülésből felépülve tértek vissza először a megyei I. osztályban. Ők segítséget jelentettek vagy az említett összeszokottság miatt nem mindig volt ez így?

Velük szemben is kritikus vagyok. Sokszor azért előfordult, hogy nem nyújtottak ők sem olyan teljesítményt, ami elvárható lett volna ezen a szinten. Voltak természetesen köztük kivételek, akik lendítettek a játékunkon, de itt is van hiányérzetem.

Melyik meccs volt kiemelkedő a teljesítmény szempontjából?

Két mérkőzést említenék, amit azt gondolom, tökéletesen lehozott a csapat. Az egyik a Tiszasziget elleni, ahol a bajnokság egyik legjobb csapata ellen, végig irányítás alatt tartottuk a mérkőzést és 3-0-ra nyertünk. A másik szintén egy nagy győzelem volt, amikor Algyőn nyertünk 4-1 arányban, ahol szintén végig mi irányítottuk a mérkőzést. Ezért is vagyok nagyon csalódott, mert látom, hogy a csapat mire lenne képes, de sajnos az előtt értetlenül állok, hogy miért nem tudjuk hétről-hétre ezt a teljesítményt nyújtani.

Melyik vereség volt a legfájdalmasabb?

Ezt biztos kitalálja.

A Makó II. elleni vereség?

Igen. Ez volt a legfájdalmasabb. Tökéletes első félidőt produkáltunk. A második félidőben viszont egy nem várt összeomlás következett. Tehetetlenül álltam a kispad mellett, mert nem igazán tudtam, hogy mi történik velünk. Az egyik legszomorúbb vereség volt ez egész edzői pályafutásom során. Sőt, ilyen nem is törtét velem előtte soha. Nyilván ennyi idő után ezt is meg kellett, hogy éljem. Az nagyon-nagyon fájdalmas. 3-0-s vezetésről azt gondolom, hogy kötelező egy csapatnak megnyerni a mérkőzést, bármilyen szinten.

A megyei I. osztályú bajnokság most szünetel, mi történik a csapattal?

Edzések vannak. Valamint elkezdődött az U19-es futsal-bajnokság. Itta fiúk még játszanak és Szűcs Róbert futsal csapatában, a regionális bajnokságban is érdekeltek. Nem álltunk le, december 15-ig mozgásban maradunk.

Az U19-es futsal bajnokságban viszont remekel a csapat. Három meccsen 54 gólt rúgtak a fiúk. Ez jó kiegészítés számukra?

Ezen a szinten látszódik, hogy a fiúk a felnőtt bajnokságban edződnek. Ezt az eredményeiken látni lehet. A velük azonos korú, U19-es csapatokat azért magabiztos játékkal győzik le a futsal-bajnokságban. Ez jó dolog. Technikailag is fejlődnek és taktikailag is tudnak előre lépni ebben a bajnokságban.

Mik a várakozások a tavaszi idénnyel kapcsolatban?

A tavaszi szezontól mindenképpen előrelépést várok. Jellemző is volt mindig a csapataimra, hogy jó tavaszt tudtunk futni a korábbi években is. Megvannak a személyek, akiket szeretnénk ide igazolni, remélem, hogy velük sikerül a téli szünetben megegyezni. Úgy tervezem, hogy 3-4 fiatal játékos csatlakozni fog hozzánk. Mi elsősorban 2001-nél fiatalabb születésű játékosokban gondolkozunk, tehát idősebbeket már nem szeretnénk igazolni. A legfőbb ok, hogy mivel mi kettesszámú csapat vagyunk, így nálunk 2000-es vagy idősebb játékos csak négy lehet a keretben. Valamint alapvetően is a fiatalokra szeretnénk támaszkodni a kettes csapatban, annak van értelme, hogy a fiatalok be tudjanak mutatkozni a felnőtt bajnokságban. Hátha, valaki él a lehetőséggel és az NB III-as csapathoz is oda tudjon kerülni.

Ilyen játékos most van?

Nagyon kritikus voltam ebben a nyilatkozatban, de a jelenlegi keretben, azokon kívül, akik már most az NB III-as csapattal edzenek, nem igazán látok perpillanat olyan játékost, aki jelenlegi helyzetben erősítést tudna jelenteni Koncz Zsolt csapatának.

Fotó: Fejes Loretta