Álszakértők, álkritikusok és irigy politikai percemberkék a tram-train indulása körül

November 29-ére hatalmas lett a kontraszt: Lázár János képes volt tizenöt évig dolgozni egy fejlesztésért, mely új korszakot nyit Vásárhely számára, Márki-Zay Péter pedig három és fél éven keresztül nem csinált semmit, csak megosztotta a várost. Erről is szól a vasútvillamos, s ezen keresztül válik egyértelművé, hogy a baloldali miniszterelnök-jelölt és bértollnokai miért igyekeznek egymásra rálicitálva mocskolni, lejáratni a tram-traint.

Mozgalmas és tanulságos napok vannak mögöttünk. November 29-én egy Magyarországon korábban nem létező, de Közép-Kelet-Európában is egyedinek számító új, modern közlekedési rendszer indult el – nem Budapesten, Debrecenben vagy Győrben, hanem Hódmezővásárhely és Szeged között.

Egyik oldalról szemlélve a beruházást, egészen helyi: a vásárhelyiek, az algyőiek és a szegediek hétköznapjait teszi könnyebé, a másik oldalon viszont szembetűnő, hogy már az indulást megelőző hetekben igen fontos országos politikai kérdéssé nőtte ki magát a vasútvillamos. Nap nap után ontották a „tudást” az itt élők felé a szakértő színben tetszelgő, a szaksajtóból ellopott kifejezésekkel vigéckedő „függetlenobjektív” újságírók: a tram-train így, vagy úgy, vagy amúgy nem jó. Meg igaz, hogy megépül, és jó lesz, de mégse. Mert van rajta sapka, de még sincs. A tram-trainen köszörülte a nyelvét a baloldali szegedi városháza körül lihegő, amúgy nullás Szegeder, a Márki-Zay Péter vásárhelyi polgármester érdekeit védeni 0-24-ben védeni kész Átlátszó/RTL Klub-Segesvári Csaba no meg Márki-Zay helyi városházi lakájmédiája (és persze Facebook-huszár politikai aktivistaköre). Tőlük és az országos sajtóban is valójában álszakértők okoskodását, illetve a mások által felvetett problémák papagájszerű mantrázását olvashattuk folyton-folyvást.

Így vált fontosabbá a két város lakóit összekötő innovatív fejlesztés helyett a pár perc késés, ami egy próbaüzem(!) alatt jelenik meg, vagy az a lassan a magyar őstörténeti/nyelvújítási viták magasságaiba érő kérdés, hogy 100-zal vagy 80-nal mennek-e a szerelvények. Persze ezek valahol fontos apró részletek, de talán nem éppen egy tesztüzem, egy utasforgalmi próbaüzem idején, amikor senki nem ígérte, hogy minden tökéletes és végleges lesz – hiszen pontosan ez a próbaüzem lényege! Ahogy az üzemeltető MÁV fogalmaz: az utasforgalmi próbaüzem „során a jármű gyártója minden az utasforgalomból, a pálya adottságaiból és egyéb összetevőkből fellépő hatást vizsgál, és a jármű megfelelő beállításával kezel, hogy a szerelvények a legkomfortosabb utazást tudják biztosítani az utazóközönségnek. A hatóság által előírt utasforgalmi próbaüzem ideje alatt előfordulhatnak, akadhatnak még kisebb-nagyobb meghibásodások, technikai-műszaki problémák. Az utasforgalmi próbaüzem alatt, illetve ezt követően fogják a járművek elérni a tervezett maximális sebességet, majd a menetrend véglegesítésével a tervezett járatsűrűséget.”

No de mire föl akkor ez az eszement politikai ribillió? A magyarországi „függetlenobjektív” sajtó egy részére jellemző, a mindentudó szakértői szerepben tetszelgés iránti vágy mellett a tram-train-fikázó álszakértésben nem nehéz meglátni a valódi politikai szándékot sem. Ahogy mondani szoktuk, itt bizony nemcsak a lóláb lóg ki, hanem maga a ló. Mindenáron bele kell verni a csúfot a vasútvillamosba, mindenáron be kell bizonyítani, hogy Lázár János tizenöt éves munkája nem ér semmit, mindenáron be kell bizonyítani, hogy még a jó sem jó. Ez a mocskos manőver pedig – ne legyünk vakok – nem szól másról, mint Márki-Zay Péter politikai esélyeiről.

A kontraszt ugyanis hatalmas! Lázár képes volt tizenöt évig dolgozni egy beruházásért, mely új korszakot nyit a vásárhelyiek életében, Márki-Zay viszont három és fél éven át nem csinált semmit, csak megosztotta a helyi közösséget; miközben lepusztította a várost, elszerencsétlenkedte fejlesztéseit, esélyeit. Ha úgy tetszik: Lázár lendületet adott Vásárhelynek, Márki-Zay elkótyavetyélte a jövőjét. November 29-én nemcsak a tram-train indult el, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy mit jelent az építő munka, illetve a megosztásra épülő politikai maszatolás. November 29-én ugyanis Lázár János új villamost adott Hódmezővásárhelynek, míg Márki-Zaynak csak arra futotta, hogy sajtótájékoztatón szidja Lázárt. Ezek azok a tények, melyek november 29-én minden eddiginél erősebben felsejlettek a szokásos politikai ködösítés és maszlag mögül. Nemsokára mindenki eldöntheti, melyiket választja, ami előrevisz, vagy ami csak megosztani tud.

Addig viszont ne legyen kétségünk, nap mint nap jönni fognak az újabb lejárató cikkek, riportok, tudósítások az országos sajtóban a tram-train ellen. Mi csak annyit javaslunk, mindenki próbálja ki, használja egészséggel. Mi megtettük, nekünk tetszik.