Te hogyan csinálod?

Megannyi szerepben küzdünk nap mint nap. Nőnek lenni önmagában is komoly feladat, ha már családban élsz, ha feleség is vagy és ha már gyerekeid is vannak minden szerep hatványozódik. De régen ez máshogy volt?

Mit jelent NŐnek lenni manapság? Végignézek az utcán, a képernyőn, s anyáink életéhez képest olyan mintha több szerepben kellene helytállnunk nap, mint nap.

Lerágott csont, hogy a női egyenjogúsággal, szinte csak több feladat hárult a nőkre. De valóban így van ez?

Nagymamám szinte egyedül nevelte 5 gyerekét, dolgozott a háztartásban, a földjükön, egyiküket ott is szülte, állatot nevelt, vágott le, hogy legyen mit enni. Mert nagyapám, hol távoli kihelyezett munkában volt, hol pedig Kárpátalján fronton. Varrt, hiszen „otthoni munkaerőként” ezzel tudott pénzt is keresni. Idővel, saját anyját is gondjaba vette. A háború alatt elveszette egy gyermekét, fegyvert fogott rá, német, orosz. Beszélte élete végéig mindkét nyelvet. Szült beomlott pincében. S állítja, sosem látott még annyi védő hájt a magzatmázon, mint annál a gyermekénél. 93 évesen még elátta önmagát, fodrászhoz járt. Teazsúrt tartott a barátnőivel, korabeliekkel.

Hogy is volt ez? Hogy van ez?

Az ősember ki volt téve a természet erejének. Nem volt mivel elutaznia, nem volt hol és hogyan védekeznie. Gyereket nevelt, ételt készített, fejlődött. Sokszor egyedül. Nem véletlen, hogy a nők együtt, többen, egymás mellett, egymást segítve éltek.

Aztán jöttek a fejlett időszakok, az önmegvalósítás, a lehetőségek, és a családok egyre távolabb kerültek egymástól. Lassan már családon belül is nehéz egységes összetartást látni. Olyan messze kerültünk a természeti törvényektől, annyira „védetten” élünk, annyira nem a bőrünkön érezzük a fenyegetéseket, hogy messzire távolodott tőlünk az összetartozás igénye. Nincs is igazán miért! Egyedül is „boldogulunk”!

De! A sok önmegvalósításban, a szerepek összemosódtak, eltolódtak. S ha mindez egyensúlyban lenne a férfi szerepek változásával, nem is lenne baj, de nem egészen ezt tapasztaljuk.

Foggal körömmel ragaszkodunk sztereotípiákhoz, miközben ideológiában ettől fényévekre tartunk. Eltávolodott a szellem és a természet. És én azt látom ez nem a legjobb irány.

Miből gondolom? 

A családot a nő tartja össze. Kár lenne ezen vitatkozni, ez egy női privilégium. Intuitív, érzelmi lény. Hatalmas erővel. De nem lenne ennyi szétesett család, ennyi viselkedészavaros gyerek, ha ezzel, amit ma működtetni próbálunk minden rendben lenne. 

Pont azért kezdem ezt a blogot, mert évek óta próbálom megfejteni az okokat és keresem a kiutat! Hiszen a gyerekek, ma is hibátlan tisztassággal érkeznek hozzánk, választanak maguknak tanulópályát a családjuk képében, s ma is vannak, akik olyan ősi tudást hoznak vissza, amiket régen láttunk.

Én szerencsés vagyok! A hosszú évek alatt, olyan embereket, bár nem csak kizárólag nőket, de leginkább azokat, hozott mellém a sors, akik segítségével kezd összeállni egy olyan erőtér, amiből nem csak én de sokan is tudnánk töltekezni. 

Róluk, az összegyűjtött praktikus tudásról, és egy csomó kellemes tevékenységről írok majd, amivel könnyebbé tehetjük a hétköznapi életünket, fejlődhetünk, tanulhatunk, együtt és egymástól!

Forrás: holdtarsasag.blogstar.hu, illusztráció: Pixabay.com