Titkolózás, rejtett üzenet – Freddie Mercury tragédiája

Bár leginkább pazar munkásságáról és tehetségéről emlékezünk rá, ám egyúttal komoly küzdelmet is vívott önmagával és a társadalommal.

Freddie haláláig titkolta, hogy AIDS-beteg, de se szexuális irányultságát, se indiai származását nem vállalta fel soha nyilvánosan. Betegsége elhallgatása olyan rossz üzenetet jelenthet sorstársainak, hogy az AIDS szégyellni való állapot, pedig Mercury sok anyagi és erkölcsi támogatást szerezhetett volna a betegség elleni harcnak, ha őszintén beszél róla.

Nem sokkal a halála után Phil Collins is így nyilatkozott róla:

„A legnagyobb tiszteletem és szeretetem iránta. De ha olyan kicsapongó életet élsz, amilyet ő, mindig az AIDS kockázatával játszol.”

Persze nem volt egyszerű akkoriban HIV pozitívnak lenni. Az 1980-as években, amikor a HIV-járvány először tűnt fel az USA-ban, illetve az Egyesült Királyságban, a kormányok szinte semmilyen közegészségügyi választ nem adtak rá. Az orvosok kezdetben a homoszexuális férfiak, drogfogyasztók, Haitiből menekült feketék között fedezték csak fel a vírust. Azt feltételezték, hogy a meleg férfiak kockázatos szexuális magatartásuk miatt fertőződnek meg, hiszen gyakran váltogatják partnereiket, a drogfogyasztók pedig ugye a tűvel fertőzik tovább társaikat. Úgy gondolták tehát, hogy a HIV nem jelent fenyegetést a legtöbb ember számára.

Az első jelentés 1981-ben tették közzé a betegségről, 1985-ig még semmilyen teszt, 1996-ig pedig semmiféle hatékony kezelés nem állt rendelkezésre az AIDS ellen. Freddie esélytelen volt.

Mercury természetesen maga is tudott a terjedő HIV/AIDS járványról. Számos barátja is ebben hunyt el, ezért nagyon tartott a betegségtől, de sokáig elfojtotta gyanúját, azt ismételgetve, „vele ez nem történhet meg”.

„Azt hiszem, 1987 elején Freddie már sejtette, hogy beteg, de a lehető leghosszabb ideig nem akart megbizonyosodni felőle”

– mesélte egy interjúban Peter Freestone, Mercury személyi asszisztense, aki 12 évig a jobbkeze volt a sztárnak, sőt élete végén ő is Mercury kensingtoni otthonában, a Garden Lodge-ban élt, hogy ápolni tudja a haldokló Freddie-t.

Végül az énekes volt barátnője és bizalmasa, Mary Austin volt az, aki 1987. április végén rábeszélte az énekest, hogy menjen el orvoshoz.

„Freddie-nél biopsziát végeztek. Az orvosa megpróbálta utána felhívni, de Freddie nem akarta fogadni a hívást. Végül Maryt érte el, és elmondta, sürgősen beszélnie kell Freddie-vel, ezért Marynek kellett rávennie, hogy beszéljen az orvosával. Biztos vagyok benne, hogy tudta, mit fog mondani, ezért nem akarta hallani a diagnózist”

– emlékszik vissza Freestone.

Rajtuk kívül senki más, még a zenekar tagjai, sőt a család sem tudták, hogy beteg. Még testvére, Kashmira is csak 1990-ben a férfi lábán lévő Kaposi-szarkómából vonta le a következtetést bátyja állapotáról. Rá is kérdezett, mi ez, elmúlik-e majd, mire Freddie állítólag azt válaszolta:

„Meg kell értened, hogy ami velem van, végzetes. Meg fogok halni”.

De ekkor sem ejtette ki a száján, hogy AIDS-es lenne.

A bulvársajtó viszont már megneszelte betegségét, egy pletykalapnak sikerült olyan ritka fotókat megszereznie, amelyeken a közélettől egyre inkább visszavonuló Mercury rettenetesen soványnak és betegnek tűnt. Legutolsó nyilvános fellépésén, ahol egy díjat vett át az Innuendo albumért, a zenész valóságos csontvázként jelent meg.

Utolsó, These Are the Days of Our Lives című klipjében pedig árnyéka volt egykori önmagának. Ekkorra már a bandatagok is tisztában voltak a helyzettel:

„Amikor felfedeztük, hogy Freddie testét ez a rettenetes AIDS vírus eszi, még mindig alig hittük el. Azt hittük, ez nem fordulhat elő Freddie-vel. Ebből lesz valami kiút, meg fog gyógyulni. Egészen az utolsó pillanatig tudtuk, és nem tudtuk. Elutasítottuk a tudást, ha úgy tetszik”

– mesélte Brian May

Ekkor 1991. május 30-át írtunk. Freddie elképesztő bátorsággal nézett a kamerába, és „rejtett üzenetben” mondott búcsút rajongóinak. Az Innuendo album több számához is készült videoklip, ám ennek a forgatásán Mercury már érezhette, hogy utoljára áll kamerák elé. A zeneszám végén szívbemarkoló üzenetet hagyott rajongóinak. Egyenesen a kamerába nézett, elmosolyodott, és így szólt:

„Még mindig szeretlek titeket.”

Miután 1991. november 10-én Freddie visszatért Svájcból, úgy döntött, abbahagyja a gyógyszeres kezelését, és nyilatkozatot tesz a sajtónak, amit végül november 23-ra időzítettek. Brian May szerint Freddie tudta, hogy ha előbb tesz bejelentést, hátralevő élete egy folyamatos cirkusz lesz, és nem fog tudni zenélni. Pedig egyetlen vágya az volt, hogy végig úgy dolgozhasson, ahogy szokott. November 24-én végül Freddie Mercury mindössze 45 évesen hunyt el kensingtoni otthonában, AIDS-el összefüggő tüdőgyulladásban.

Freddie még halála előtt megkérte Mary Austint, hogy titkos, zártkörű temetésen vegyenek búcsút tőle. Később Mary így nyilatkozott:

„Azt akarta, hogy nyughelye titokban maradjon, és így is fog maradni.”

Állítólag még szülei sem tudják, hol nyugszik Freddie Mercury.

Az elmúlt években újra divatba jött – még most is tart – az életrajzi filmek készítése. Ő sem kerülhette el ezt a sorsot, de az „életéről szóló” Bohém rapszódia című film viszont – bármekkora siker is – finoman szólva hazudik, és nem a valóságot meséli el. A film története szerint elhagyja az együttest a szólókarrierét, ördögi barátja egy ördögi világba csábítja, ahonnan ugyan volt barátnője megmenti, és megbocsát neki a zenekar is, de ekkor már késő, hiszen kicsapongó életmódja miatt HIV-je lett. Pedig ezek közül sok minden nem is állhatna távolabb a valóságtól!

Freddie Mercury sosem bontotta fel a zenekart, és nem ő volt az első bandatag, aki szólóalbumot készített, és természetesen nemcsak ő bulizott megállás nélkül. Sajnálatos, hogy Hollywood képes egy ilyen legendás művész életét is saját szája íze szerint alakítani. Ha úgy tetszik meghamisítani.

Talán egyszer valaki majd nagyobb tisztelettel fordul Freddie Mercury történetéhez. Úgy, ahogy azt megérdemli.

Forrás: zenefuleidnek.blogstar.hu, fotó: YouTube