Mindennapi társakból az istenek jelképeivé váltak a macskák az ókori Egyiptomban

A hieroglifákkal, obeliszkekkel és a különböző geometriai mintákkal együtt a macskák is előkelő helyen szerepelnek az ókori Egyiptom fennmaradt képzőművészeti alkotásaiban, tükrözve e különleges állatok egyedi státusát a Nílus-menti emberek társadalmában. Az eredetileg hasznos, a kártevőket ritkító ragadozóként az emberhez társult bársonytalpúak idővel egyes istenségek, illetve a védelem jelképeivé váltak.

A mindennapok fontos szereplői

„Bár nehéz olyat állítani, hogy az ókori egyiptomiak ezt vagy azt gondoltak, mivel 3000 évnél is hosszabb történelmük során annyi minden történt, az ókori egyiptomiak általában véve nem imádtak állatokat” – mondja el Julia Troche egyiptológus, a Missouri Állami Egyetem tanára és a Halál, hatalom és apoteózis az ókori Egyiptomban: az Ó- és Középbirodalom című könyv szerzője. „Sokkal inkább látták az állatokat az isteneik egyes tulajdonságainak képviselőiként.”

Bárhogyan is tekintettek rájuk az emberek, annyi bizonyos, hogy a macskák az ókori Egyiptom mindennapi életének szerves részét képezték. A sírokban felfedezett mumifikált macskák jelenlétéből ítélve a túlvilágon is fontos szerep jutott nekik.

Társak és kártevőirtók

Civilizációjuk történetének nagy részében Troche szerint az ókori egyiptomiak kölcsönösen hasznos társakként tekintettek a macskákra. „A macskák bejöhettek hűsölni a melegben, cserébe elkergették a veszélyes állatokat, mint például a sok esetben mérges kígyókat, illetve a skorpiókat” – mondja az egyiptológus.

A macskák szerepébe betekintést nyújtanak az ókori egyiptomi sírok falain fellelhető festmények, amelyek a mindennapi élet jeleneteit ábrázolják. „A sírjeleneteken a macskákat székek alatt fekve vagy ülve, madarakat kergetve vagy játék közben ábrázolják” – mondja Troche. „Egyes halotti szövegekben tőrrel ábrázolják őket, amellyel átvágják Apepet (Apophiszt), a kígyót, amely Ré napistent fenyegeti éjjel az alvilágban.”

Társaság a túlvilágon

Miután életükben is macskát tartottak, az ókori egyiptomiak gyakran a túlvilágra is továbbvitték e kapcsolatot. „A sír az ember posztumusz háza volt az örökkévalóságig” – magyarázza Troche. „Az ember sírjában ábrázolva volt a családja, legjelentősebb címei és díjai, illetve az általa kedvelt tevékenységek. Hogy ezen az úgymond tablón ott vannak a macskák is, sokat elmond az ókori egyiptomiak napi életében betöltött szerepükről, illetve abbeli reményükről, hogy velük tartanak majd a következő életbe is.”

Nebamun, egy Thébában élt 18. dinasztia kori hivatali írnok sírjának egyik festménye – amely ma a British Museumban található – egy macska társaságában ábrázolja a halászó, illetve vízimadarakat befogó férfit. A macska egy elejtett madarat a szájában tart, karmaiban pedig két másikat. Az állat egyik szeme valódi arannyal van kifestve, a múzeum szakértői szerint ez az egyetlen ismert példa erre az igen költséges eljárásra a thébai sírok körében.

A macskák azonban nem csupán a falfestményeken lehettek jelen az ókori egyiptomi sírokban – gyakran mumifikálták is őket, és gazdájuk mellé helyezték a sírba. Ennek egyik funkciója az volt, hogy az elhunyt embernek nyújtson segítséget a túlvilágon. „Ez azt jelentette, hogy az elhunyt személy a mumifikált macska testét is elfoglalhatta a túlvilágon” – mondja Monique Skidmore, a Deakin Egyetem antropológusa.

Az ókori uralkodók tették őket divatossá

Ahogy a korábbi és későbbi civilizációk és kultúrák esetében, úgy az ókori Egyiptomban is az uralkodó osztály ízlése szabta meg a szélesebb néprétegek által követett divatot az élet szinte minden területén.

„Az ókori egyiptomiak részben isteneik tettei és elvárásai miatt tartották oly nagy becsben a macskákat, de egyúttal azért is, mert a fáraók nagymacskákat is tartottak” – magyarázza Skidmore. „Az egyiptomi uralkodó osztály tagjai aranyba öltöztették macskáikat, és engedték nekik, hogy az ő tányérjukról falatozzanak.” Habár az alsóbb osztályok tagjai nem díszíthették háziállataikat nemesfémekkel, saját ékszereiken népszerű motívumokat képeztek többek közt a macskák is.

És bár a macskák a fáraók kedvenceinek számítottak, a különféle dinasztikus korokban más és más aspektusaik kerültek előtérbe. „Basztet például – Ré és Ízisz istenek lánya – eleinte vad nőstény oroszlánként került ábrázolásra, később azonban házimacskaként: gondoskodó anyaként, több kölyökkel, a család védelmezőjeként” – teszi hozzá Skidmore.

Irigyelt tulajdonságokkal bírtak

Amellett, hogy nagyra értékelték, hogy a kecses négylábúak távol tartják otthonaiktól a rágcsálókat, kígyókat és egyéb kártevőket, az ókori egyiptomiak azt is látták, hogy a macskafélék minden méretben okosak, ügyesek és erősek.

„Szahmet oroszlánfejű istennő volt, aki harcosként és védelmezőként féken tartotta a napisten Ré ellenségeit, illetve a fertőzéseket és betegségeket” – jegyzi meg Troche. „Ebből láthatjuk, hogy az ókori egyiptomiak a macskafélékre védelmezőkként tekintettek, egyúttal tisztelve harciasságukat is.”

Továbbá egy másik fontos tulajdonságot is tulajdonítottak a macskáknak: a termékenységet. „Gyakran ábrázolják őket a nők székei alatt ülve, a nőkkel, vagy talán általánosabb értelemben a termékenységgel való kapcsolatot sugallva” – mondja Troche, hozzátéve, hogy az asszociáció vélhetően abból ered, hogy a macskák rendszerint számos kölyköt ellenek egy alomban.

Macskamúmiák

Az ókori egyiptomiak úgy gondolták, isteneik különféle alakokat ölthetnek, és az évszázadok során egyre elterjedtebbé vált a gondolat, hogy állatok, köztük macskák alakjában is megjelenhetnek.

„Ezek az istenek nem csupán macskafejjel jelenhettek meg, de egy macska testében is” – magyarázza Skidmore. „Ezért mumifikálták a macskákat, és ezért épült ki egy egész iparág a macskák tenyésztésére és mumifikálására az ókori Egyiptomban.” A macskákat megölni szigorúan tilos volt, egyetlen kivétellel: ez volt a mumifikálás.

„A macskákat magukat nem istenekként tisztelték, de olyan hordozótestekként, amelyeket az istenek megszállhattak, és amelyek képét az istenek magukéul választhattak” – mondja az antropológus.

Mivel az élet minden területén jelen voltak, talán szükségszerű is volt az ókori Egyiptom halálközpontú világnézetében, hogy a halálban is ennyire markánsan jelen legyenek a macskák. A tömeges leölésük és mumifikálásuk is azonban – bármennyire értelmetlennek és elhibázottnak látjuk is mai szemmel – végső soron az emberek irántuk érzett tiszteletének jele volt.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu, illusztráció: Pixabay.com