Történelmi lehetőségek előtt a mezőgazdasági szakképzés Mezőhegyesen
Évszázados hagyományokkal és 21. századi technológiával karöltve a cél az európai oktatás élvonala. A Makó Híradó helyszíni riportja a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. által fenntartott Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumról, ahol a szó legszorosabb értelmében a kezébe adják a diákoknak a szakmájukat.
– Dicső múltból méltó jövőbe. – hangzik az iskola jelmondata, ahol nemrég egy fél napot eltöltve ismerhettük meg az oktatás folyamatát és az intézmény szellemiségét.
A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumot több mint száz évvel ezelőtt, 1911-ben alapították, a múltjával szorosan összefüggő Ménesbirtoknak pedig még régebbi hagyományai vannak, most azonban az évszázados falak között valami új, valami merész és hatalmas fejlődés vette kezdetét, aminek célja, hogy az itteni képzést az európai mezőgazdasági oktatás élvonalához zárkóztassa fel.
Az ország legszebb, legmodernebb szakképző intézménye épül
Annak, aki csak néhány pillanatra is bepillantást nyerhet Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium életébe és az intézmény előtt álló további fejlesztésekbe, rögtön egyértelművé válik, a „történelmi lehetőség” itt nem közhely, hanem maga a valóság.
Az évszázados hagyományok és a modern technológia olyan összhangot alkot itt, amivel talán sehol máshol nem találkozni, és ez nem véletlen. A mintegy 1,2 milliárd forintból felújított főépület – amelyet tanévkezdéskor közösen adott át Lázár János kormánybiztos és Csányi Sándor – ezt mindennél jobban bizonyítja.
– Minden tekintetben arra koncentráltunk, hogy az intézmény támogassa a tanárok és a diákok munkáját, jó legyen itt dolgozni, és tanulni. – mondja az intézmény igazgatója.
Első látásra az aulában elhelyezett csócsó és ping-pong asztalok kötik le a szemeket, és természetesen a szintén itt álló hatalmas ló csontváz, ám Tarkó Gábor számos olyan apróságra hívta fel a figyelmünket, amelyek külső szemlélőnek fel sem tűnnek.
A folyosó összes ablaka például úgy lett kialakítva, hogy oda be lehessen ülni, emellett azonban USB csatlakozóval felszerelt konnektorokat is helyeztek itt el, hogy a diákok tudják tölteni az okoseszközeiket. A szekrényeket pedig – amelyekben a holmijukat helyezhetik el -, mindenki a saját kódkártyájával nyitja.
– Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy ez az ország legszebb, és legjobban felszerelt szakképző intézménye. – mutat rá az igazgató, miközben büszkén vezet minket körbe az épületben, és mutatja meg a falakra felszerelt óriási képernyőket, amelyeken az iskola történetét lehet megismerni, vagy éppen keresni a korábbi tablóképek között.
Mint megtudtuk tőle, az idei, különleges tanévkezdésre ajándékot is kaptak a diákok, az első oktatási napon mindenkit egy nagy értékű vezetéknélküli fülhallgató várt a padján.
Az intézménynek már most is mintegy 300 tanulója van, akik 68 településről érkeztek ide tanulni. A létszám az utóbbi években folyamatosan emelkedett, hamarosan pedig összesen 350 diák végezheti majd a képzését itt egyszerre.
Ez még csak a kezdet
A nemrég átadott főépület azonban csak az első lépés a fejlesztések hosszú sorában, magyarázza az igazgató, az iskolához kötődően több más beruházás is megkezdődött már, és még több van előkészületben, ezek összessége jelenti majd azt a lenyűgöző átalakulást, ami az intézményben néhány év alatt végbemegy.
Még ebben az évben befejeződik a tanári épület teljes rekonstrukciója, az oktatók olyan falak között kapnak majd helyet, amelyek annak idején a főállatorvosi villának épültek. Elkezdődött a megújuló kollégium kivitelezése is, amelyet többek között a növekvő tanulólétszám is indokol. Az iskolának jelenleg mintegy 100 kollégista diákja van, a későbbiekben azonban már 150 tanulónak lesz benne hely, szállodai minőségű szobákkal, egy háromszintes épületben.
Az egyik műhely elbontásával kialakították a helyet egy hatalmas, 3000 négyzetméter hasznos területű sportcsarnok számára is, amely regionális sportközpontként fog működni. Ebben a hagyományos kézilabda, futsal, kosárlabda pályák mellett elérhető lesz mászófal, konditerem, és nem utolsó sorban elektromos találatjelző berendezéssel felszerelt vívópástok is. A testnevelés óráknak ugyanis évek óta része az intézményben a vívás oktatás, amelyet nagyon szeretnek a gyerekek.
A fejlesztések megkoronázásaként pedig egy uszoda tervei is megvannak már. Mindezt úgy, hogy a felújított régi és újonnan épülő modern épületek között az összhang és egyensúly tökéletes maradjon, ami Tarkó Gábor szerint nem kis feladat, hiszen az arculatnak egyszerre kell egységesnek lennie, és tisztelegnie az évszázados hagyományok előtt.
Felzárkózás a mezőgazdasági oktatás európai élvonalához
– A történelmi lehetőség óriási felelősség is egyben. – mondja az igazgató, hiszen a kiváló infrastruktúra, a gyönyörű épített környezet és legmodernebb berendezések adta lehetőségekkel az intézmény és a fenntartó, a Lázár János kormánybiztos által felügyelt Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. célja sem kicsi, a mérce nem a magyar, hanem az európai mezőgazdasági oktatás lesz, ehhez kell felzárkózni.
Ennek érdekében pedig a szakmai program is megújul, ezen az iskola jelenleg a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.-vel dolgozik közösen. A mezőgazdasági innovációknak ugyanis meg kell jelennie a tananyagban, amely új tanulásszervezési módszerekkel és szakmai anyagokkal is jár majd.
A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium jelenleg két 3 éves és két 5 éves képzéssel várja a diákokat. Előbbiek a gazdaképzés (lovász vagy állattenyésztő szakmairánnyal), valamint a mezőgazdasági gépész szak, utóbbiak pedig a mezőgazdasági technikus (növénytermesztő szakmairánnyal), valamint a mezőgazdasági gépésztechnikus, amelyek a szakképzettség mellett érettségit is adnak.
Az intézményben gyakorlatilag szimbiózisban él együtt a fenntartó Ménesbirtokkal, duális képzést megvalósítva a következő években mintegy 180 gyereknek lesz szakképzési munkaszerződése.
Kétszáz évvel ezelőtt katonák lovagoltak itt, most diákok
– A lóval egyszer kell megbarátkozni, onnantól kezdve egy életre szóló történet. – hangsúlyozza Fekete Krisztina gyakorlati oktató, aki többek között a lovász képzésben is tanítja Mezőhegyesen a gyerekeket. Ezekkel a gyönyörű állatokkal szemben ugyanis nem lehet közömbösnek maradni, első látásra megérintik az ember szívét, hangsúlyozza, és aki velük akar foglalkozni, az előbb-utóbb úgyis eléri azt.
A lovász képzésre az iskolába jellemzően olyan tanulók jönnek, akiknek a családjában tartanak otthon lovat, vagy már lovagolnak, így a motiváció számukra a kezdetektől adott, szeretik ezt a képzést és tesznek is érte, hogy itt maradhassanak. Persze azért tegyük hozzá: a világhírű mezőhegyesi ménes mellett tanulva ez nem is lehet kérdés.
– Minden lehetőségünk adott, hogy kiváló szakembereket képezzünk, és a diákoknak büszkének kell lenniük arra, hogy Mezőhegyesen járnak lovász képzésre. – írja le az itteni körülményeket Fekete Krisztina, akitől azt is megtudtuk, a lovakkal való foglalkozás egyúttal olyan, manapság talán kevésbé értékelt tulajdonságokra is nevel, mint a fegyelem, vagy a következetesség.
A már említett gazda képzésen belül lehet választani a lovász szakmairányt, amelyre egyébként két másik szakma is épül Mezőhegyesen, a belovagló, és a patkolókovács, ezeket plusz egy-egy év alatt lehet megszerezni.
Budapestről Mezőhegyesre
Elsőre talán meglepőnek tűnhet, de jól mutatja az intézmény népszerűségét, hogy az ország minden részéből érkeznek ide diákok tanulni. A 14 éves Gidáli Krisztina például a fővárosból jött, és kezdte meg idén tanulmányait itt, mezőgazdasági technikus képzésen. A fiatal lánynak korábban minimális ismerete volt Mezőhegyesről, csak családja mesélt neki néhányszor róla, ám amikor a szakmaválasztásra került sor, rögtön beleszeretett ebbe az iskolába.
Az állattenyésztés, az állatokkal foglalkozás érdekli elsősorban, mint megtudtuk tőle, néhány évvel ezelőtt kezdett el lovagolni, így aztán mindent összevetve lényegében nem is lehetne jobb helyen. Krisztina szerint ráadásul a közösség is kiváló, nagyon szereti az osztálytársait, és a tanárokat, igaz elsőre kicsit furcsa volt számára, hogy a 31 fős osztályának kevesebb mint egyharmada lány.
Ahogyan az jellemző a korosztályának többségére, a középiskola után a felsőoktatás felé szeretné venni az irányt, és úgy véli, ehhez itt Mezőhegyesen erős alapokat tud majd szerezni.
Ki tud jobban tolatni pótkocsival?
– Motiváció? Hát az van, hatalmas… – mondja mosolyogva Magyar Tibor a diákok lelkesedését firtató kérdésünkre. A gyakorlati oktatásvezetővel a tanműhelyt jártuk körbe, mellettünk mindenhol harmadéves tanulók, akik szinte csak egy percre foglalkoztak velünk, annyira bele vannak feledkezve a különböző szerelési munkálatokba.
A műhelyben több tízmilliós értékű gépeken gyakorolnak, néhány tíz méterrel arrébb pedig a Ménesbirtok ennél még értékesebb járművei parkolnak. Valóban, hát mi biztosíthatna ennél több motivációt a tanuláshoz egy mezőgazdasági gépésznek?
– Ezek a gyerekek azért jöttek ide, hogy ezeket a csodagépeket használják. – mondja az oktatásvezető, hozzátéve: az egészséges versenyszellem itt magától kialakul, mindenki jobb és jobb szeretne lenni, mindegy, hogy vetésről, szántásról, vagy éppen arról van szó, hogy ki tud jobban pótkocsival tolatni.
A diákok a képzésük végén úgy kerülnek ki az iskolából, hogy nem jelent problémát számukra mondjuk egy 200 lóerős traktort irányítani, és annak minden informatikai eszközét használni. Merthogy ez utóbbi egyre nagyobb és nagyobb teret nyer a mezőgazdaságban, a gépek már tízéves távlatra visszatekintve is óriási fejlődésen mentek keresztül. Mezőhegyesen pedig nem csak lehetőség, hanem a fenntartó Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. részéről kifejezetten elvárás is az, hogy az itteni csúcstechnológiát a diákok magabiztosan tudják használni, amelyhez a gyakorlatot az intézmény gyakorló földterületén szerzik meg.
Az elmélet és a gyakorlat nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz, hangsúlyozza Magyar Tibor, az oktatás minden részlete ehhez mérten lett kialakítva.
– Ha beszélünk valamiről egy elméleti órán, odamegyek a polchoz, leveszem a gépelemet, hogy kézzel fogható legyen a valóság. A kezébe adjuk a gyerekeknek a szakmát, a cél, hogy úttörők legyünk a középfokú oktatásban. – mondja.
A képzés minőségét és értékét is jól mutatja, hogy miközben Magyar Tiborral beszélgetünk, az is kiderül, a cégek alig várják, hogy egy-egy diák befejezze a tanulmányokat, a mezőgazdasági gépész szakmában komoly munkaerőhiány van. Elhelyezkedni tehát már az elsősorban üzemeltetésre összpontosító 3 éves képzés után is nagyon könnyű, a legjobbak azonban inkább visszatérnek még egy évre, hogy megtanulják a nagyértékű gépek javításához szükséges tudást is.
Inkább a munkásruha, mint egy öltöny
Az itt tanulók számára természetes napi rutin, hogy piszkos lesz a kezük, vagy éppen olajszagú a ruhájuk, ez egy pillanatra sem rettenti el őket attól, amit a legjobban szeretnek: a mezőgazdaságot. Így van ezzel Jó Endre is, akit a traktor mellől épp csak pillanatokra tudunk elrabolni.
A 17 éves békéssámsoni fiú a családi gazdaságukban most is rendszeresen dolgozik, kérdésünkre, miszerint a munkásruhát, vagy egy öltönyt visel-e szívesebben, természetesen egy cseppet sem meglepő módon az előbbi mellett teszi le a voksot.
Mint mondja, a mezőgazdaságban ugyan nagyon sokat kell dolgozni, ám erre a munkára mindig szükség lesz. Ő is alig várja már, hogy a tanulás befejeztével munkába állhasson, és lelkesedését látva biztosak vagyunk benne, egyáltalán nem fogja bánni, ha egész nap a traktorban ülve kell a földeken dolgoznia, hiszen számára – ahogyan az összes többi diák számára is itt Mezőhegyesen – ez nem a magányt, hanem a szabadságot jelenti.
Fotók: Gémes Sándor
Forrás: Makó Híradó
