Tatár Krisztina: váratlanul ért az elismerés, amit az egész tantestületnek köszönhetek

A legmagasabb szintről kapott elismerő oklevelet Tatár Krisztina, a Szent István Általános Iskola igazgató-helyettese. A Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere által aláírt elismerést a kiemelkedő szakmai tevékenységéért kapta a vásárhelyi pedagógus.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy oklevéllel ismerte el eddigi szakmai munkáját. Mikor kapta meg és milyen körülmények közt ezt az oklevelet?
Walterné Böngyik Terézia, a Szent István Általános Iskola igazgatója terjesztett fel erre a kitüntetésre. Nekem ezt a felterjesztést alá kellett írnom, azonban innentől kezdve nem hallottam a dologról. Láttam az értesítést, miszerint ezeket az okleveleket nem adják át az előző tanév zárásakor a pandémia miatt, az én előterjesztésemről pedig semmi információm nem volt. Majd szeptember elsején, a tanévnyitó ünnepségen meglepetésszerűen az igazgató asszony adta át.
Miért kapta ezt az elismerést, milyen szakmai munka áll a kapott oklevél hátterében?
1998-ban államvizsgáztam óvó- és tanítónőként. A főiskolai éveket útkeresésnek nevezném, nem tudtam pontosan, hogy milyen korú gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Mire meglett az államvizsga, már letisztult, hogy tanító szeretnék lenni. Óriási motiváció volt, hogy a Szent István iskolában kezdhettem meg a pályafutásom. Fontos momentum volt az életemben a 2000-es év. Ekkor lett ugyanis összevonva az akkor Halmay Zoltán Sportiskola és a Szent István Általános Iskola. Ekkor éreztem, hogy hazaértem, hiszen én a Halmay diákja voltam, és 2000-től olyan tanárokkal dolgozhattam együtt, akik engem is tanítottak. Rengeteget tanulhattam azoktól, akik még diákkoromban a pedagógus pálya iránt felkeltették az érdeklődésem.
23 éve tanítom a fiatalokat. Ez alatt az idő alatt voltam tanító, osztályfőnök, szabadidőszervező, ifjúságvédelmi feladatokat láttam el. Mindeközben azt éreztem, hogy segítenem kell a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyerekeken. Ezért elvégeztem a fejlesztő pedagógusi képzést. Pályám során mentoráltam főiskolai hallgatókat, államvizsgáztak nálam főiskolások. Mindig olyan feladatokkal bíztak meg a feletteseim, amikért rendkívül hálás lehetek, hiszen így tudtam folyamatosan fejlődni.

Milyen mérföldkövek voltak a karrierjében? Mik azok, amikre szívesen emlékszik vissza?
Két nagy mérföldkő volt. Az egyik ilyen, amikor elfogadtam a felkérést, hogy alsós munkaközösség vezető legyek. Akkor még nem volt tiszta, hogy mik lesznek a feladatok, és hogy hogyan tudom azokat majd elvégezni. Éppen ezért elkezdtem a közoktatás vezetői képzést. 2011-ben végeztem, ami után pár (szakmailag) nyugodtabb év következett.
A másik nagy mérföldkő 2017 volt, amikor Walterné Böngyik Terézia felkért, hogy pályázzam meg az igazgató helyettesi állást. Ez a megbízás 5 évre szólt, ami most fog lejárni. Ha az igazgató asszony is elégedett a munkámmal, akkor szeretném újra megpályázni ezt a lehetőséget.
Pedagógusnak lenni nem azt jelenti, hogy magányos bozótharcosként megy előre az ember, hanem a többi tanárral egy egységet kell alkotni. Mennyire van meg ez az egység a Szent Istvánban, illetve mennyire tudják a munkatársak segíteni az ön munkáját?
Egy ilyen elismerést, oklevelet senki sem kaphat támogató vezetés és tantestület nélkül. A kollégáim rendkívül együttműködők, támogatók és innovatívok. Sokszor előre gondolkodnak, ötletelnek, és szerintem nem ismerik azt, hogy mi az, hogy kiégés. Mindenki megtalálta a helyét a tantestületben, és így tudunk egy nagy egységként ilyen remek munkát végezni.
A pedagógusi hivatás nem olyan, mint egy gyári munka, egy tanár sokszor haza viszi a munkát. Mennyire tolerálta, tolerálja ezt a családja?
Amikor elkezdtem tanítóként dolgozni, 3 éves volt a gyerekem. Nem volt egyszerű háztartást vezetni, dolgozni, anyának és feleségnek lenni egyszerre, de szerencsére a családom mindig támogatott abban, hogy úgy tudjam végezni a munkám, ahogy én azt elterveztem. Ezt a szakmát én soha nem munkaként éltem meg. Azt gondolom, hogy egy belső szikra nélkül nem lehet ezt csinálni. Meg kell fogadni a tapasztalt kollegák tanácsait, mindig motiváltnak kell lenni. Bennem mindig meg volt az a motiváció, hogy jobbá tegyem a családok, gyerekek életét. A sikert mi úgy mérjük, hogy a gyerek odabújik hozzánk, és nem úgy, hogy mennyi időt töltünk a munkával. Ezt szerencsére a családom is így gondolja, és éppen ezért támogattak az elmúlt 23 éves pályafutásom során.
Mitől lesz egy pedagógus jó pedagógus?
Ennek a kérdésnek a kapcsán kompetenciáról nem érdemes beszélni, mert azt mindenki tudja fejleszteni, ha szeretné. A legfontosabb a hivatástudat és a gyerekek szeretete. Fontos továbbá, hogy a szakmai, módszertani megújulás mindig meglegyen. A leginkább az élethosszig tartó tanulás jellemző erre a szakmára. Mindig van új módszer, új szakmai fogás, amit én szeretnék megtanulni annak érdekében, hogy minél jobban tudjam tanítani a fiatalokat.
Rengeteg mindent elért már pályafutása során. A beszélgetésünkből azonban úgy érzem, hogy nem fog hátra dőlni, és lazítani. Mi a következő lépés, milyen céljai vannak még?
Intézményesített keretek között jelenleg nem tervezek már tanulni. Viszont a digitális világba jobban el kell mélyednem, és sokat kell tanulnom a digitális eszközökről. Itt van az iskola Űrkadét Programja, az Időspirál Élményközpont, ami telis tele van új technikai vívmányokkal. Annak érdekében pedig, hogy tanítani tudjak ezek segítségével, először nekem kell a legjobban megtanulni ezek használatát, működését. Úgyhogy a jelenlegi célom, hogy digitálisan képzem magam.

Milyen érzések vannak önben a most kapott elismerés kapcsán?
Hatalmas öröm. Hihetetlennek tűnik, hogy miért pont én?! Az elmúlt 23 évem a Szent István Általános Iskoláról szólt, és remélem még jó sok év erről is fog szólni. Váratlanul ért ez a díjazás, amiért nagyon hálás vagyok az egész tantestületnek, hiszen az ő támogatásuk, segítségük nélkül biztos, hogy nem kaptam volna meg ezt az oklevelet. Köszönettel tartozom a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központnak és Walterné Böngyik Teréziának, iskolánk igazgatójának is.