„Az én írásaim érzelmi hullámvasutak: az egyik pillanatban a röhögéstől sírsz, a másikban a meghatottságtól”

Új könyvet írt Herczeg Zsolt, a Büfik és bukások apanapló vásárhelyi származású szerzője.

Herczeg Zsolt hódmezővásárhelyi származású, Budapesten élő újságíró öt évvel ezelőtt kezdte írni apanaplóját a wmn.hu oldalán a rá egyébként is jellemző humoros, önironikus stílusban. Cikkei nagyon olvasottak lettek, ezért 2018-ban megjelent a Büfik és bukások című könyv, a második rész pedig Újabb büfik és bukások címmel november közepén érkezik a könyvesboltokba.

Hogyan született a Büfik és bukások?

Herczeg Zsolt: Viccelődésből, mint majdnem minden jó dolog az életben. 2016 szeptemberében jött erre a látványos halódásában is imádni való világra az első gyermekem, Tomika, és amikor a kezdeti „sokkhatás” után jutott egy kicsi időm elmenni túrázni a barátaimmal – sokat járok erdőkbe, hegyekbe –, akkor sztoriztam a születéséről, és arról, hogy milyen egy újszülöttet gondozni, mennyire fordult fel életünk. A barátok dőltek a röhögéstől ezeken a történeteken, hiszen az egésznek – rám egyébként is jellemző módon – a groteszk, vicces és parodisztikus oldalát fogtam meg. Legjobb barátom, Tomika keresztapja, Szabolcs felvetette, hogy miért nem írom meg ezeket a sztorikat, hiszen régóta írással foglalkozom, ő pedig ismeri D. Tóth Krisztát, a wmn.hu főszerkesztőjét, hát küldjem be neki a szövegeimet. Ezt tettem. Az első írás annyira hosszú lett, hogy három részletben jelent meg, majd felhívott Kriszta, hogy nagyon tetszik az olvasóknak, amit írok, mi lenne, ha ezt rendszeressé tennénk? Havi egy cikket vállaltam a munkahelyi elfoglaltságaim miatt (Herczeg Zsolt 2003 óta belpolitikai újságíró – a szerk.), és csak egy évig akartam vezetni a naplót, de öt lett belőle. Az olvasók nagyon szeretik ezeket a WMN-en megjelenő írásokat, amelyeket aztán a Tericum Könyvkiadó vezetője, Pavlov Anna is megtalált, és megkeresett, hogy szerinte ez a sorozat könyvként is népszerű lenne. Így született meg 2018-ban a Büfik és bukások című kötet.

Minek köszönhető a cikkei és a könyve sikere?

Több oka van. Egyrészt jó időben voltam jó helyen. 2016-ban még kevés apa írt ilyen naplót. Ha nem is az első apablogger voltam – az szerintem Szily László és Szél Dávid volt –, de mindenképpen a legelsők egyike. Másrészt nem egy blogra, hanem egy nagy olvasottságú, professzionális női portálra írok férfiként a kötődő, törődő, modern apaságról, ami szintén kuriózum. Harmadrészt egyedi a stílusom. A paródia és a karikatúra eszköztárát használom, erősen önironikus, meglepően őszinte és szokatlanul érzelmes vagyok, amit nagyon szeretnek az én 99 százalékban női olvasóim. A Büfik és bukások mégsem fikció. Amit leírok, az bizony mind megtörtént, és a civil életben is olyan vagyok, mint a szövegeimben. Rejtő Jenő regényein nőttem fel: szeretem a nyelvi leleményeket, a szóvicceket, a furcsa karaktereket, és szeretek úgy fogalmazni, ahogyan más esetleg nem. Nem vagyok pszichológus, orvos vagy nevelési tanácsadó, sőt jobb szülő sem, mint az átlag. Nem oktatom ki az olvasóimat, nem frusztrálom őket betarthatatlan tanácsokkal. Viszont sokaknál jóval többet és mélyebben gondolkodom, beszélgetek a szülőségről, nem ijedek meg a kitárulkozásról, és nem vagyok hajlandó lemondani a humorérzékemről. Az ugyanis nemcsak felettébb tanulságos és borzasztóan fárasztó, hanem rettentő vicces is, amikor egy alfahím apaként másodrendű szerepben találja magát, és botladozni kezd. Ezt honorálják az olvasók, akik magukra vagy a párjukra ismernek az én büfijeimben és bukásaimban. A humor zselatinjába csomagolva pedig a társadalomkritika pirulája is könnyebben lenyelhető. Egy kritikus azt írta egyszer, hogy a Büfik és bukások stand up írásban.

Hamarosan megjelenik a második kötet. De miről szólt az első?

Amiről a második: a várandósságról, a születésről, az apaságról, de főleg a férfiak és a nők átalakuló kapcsolatáról. A világ társadalmi, technológiai és kulturális szempontból az utóbbi 100 évben jobban megváltozott, mint az azt megelőző 10 ezerben. A neveltetésünk néha bizony nem sokat ér. Ezen, persze, lehet keseregni, de én inkább nevetek azon, ahogyan próbálok alkalmazkodni. Megnevettet és elgondolkodtat, amikor apaként minden nap újra és újra nagyon komolyan szembenézek önmagammal, ezért a Büfik és bukások is megnevetteti és elgondolkodtatja az olvasóját. Az én írásaim érzelmi hullámvasutak: az egyik pillanatban a röhögéstől sírsz, a másikban a meghatottságtól.

Humor, önirónia, némi cinizmus. Fontos, hogy a szülők alkalmazzák ezeket? Sok komoly tanácsot kapnak úton-útfélen, a szakemberektől is ez ömlik rájuk, ideje hát „fellélegezniük” az ilyen jellegű írásokkal, mint az önéi?

Ideje bizony. A humor nagyon fontos. Mindenki nagyon befeszült. A anyákkal szemben – és az anyák önmagukkal szemben – nagyon sok teljesíthetetlen elvárást támasztanak. Nők milliói élik úgy az életüket, hogy nem érzik magukat jó szülőnek, ahogyan egyébként apaként férfiak is. A nagycsaládok szétestek, segítség nincs, mindenki fáradt. A nevetés felszabadító erővel hat rájuk, és reményt ad nekik, hogy nincsenek egyedül a párkapcsolati problémáikkal, a szülőség miatt érzett állandó aggodalommal és kételyekkel. Ha két ember között megvan a szeretet, az elköteleződés és az egyenrangúság (nem az egyformaság, hanem az egyenrangúság!), és társul mellé humor, akkor sokkal könnyebb megbocsátóbbnak lenni magunkkal és a másikkal szemben. Elég, ha elég jó szülők vagyunk. Nem kell tökéletesnek lenni. „Aki megelégszik: gazdag” – mondta egy nálam sokkal okosabb ember, Lao-Ce.

Térjünk rá a hamarosan megjelenő második kötetre. Mi lesz benne?

2018. szeptemberében született meg Anna lányom, amit mindenki meglepetésére csak az első könyv utolsó fejezetében jelentettem be. Az Újabb büfik és bukások az ő születésétől a 2021 szeptemberéig tartó, hároméves, koronavírus-járvánnyal keresztbe szelt időszak naplója lesz. Tomika és Anna rendkívül aktív gyerek, a nevelésük nem egy bukolikus pásztorjáték, hanem egy posztapokaliptikus videójáték, szóval témahiányban nem szenvedtem. Több és töményebb is lett, mint az első. A Büfik és bukások könnyű rozé volt, az Újabb büfik és bukások testes vörösbor lesz. Örülök, hogy megjelenik, bár a könyv csak hab a tortán, hiszen a WMN-en mindig is sok ezerszer több olvasóm lesz, mint azok között, akik még könyvet vesznek a kezükbe, akkor is, ha abban nem receptek vagy kifestők vannak. Lám, ez is a korunk nagy változásainak egyike. Én még jóformán a vásárhelyi könyvtárban nőttem fel.

Gyakran látogat haza?

Évente kétszer-háromszor. A járvány idején, persze, nem jöhettem, de idén nyáron például egy egész hetet töltöttünk Vásárhelyen. Az édesapám és a bátyám itt élnek, így van kihez hazajönni, és jó hazajönni. Hat évig dolgoztam Rádió 7-nél, a 7nap hetilapnál és a promenad.hu-nál, főszerkesztő is voltam, sok szép emlékem van innen. Meg egy kevés csúnya, de azok is értékesek. 18 éve Budapesten élek, megszerettem a fővárost és tudom használni a lehetőségeit, de mindig is vidéki ember és hódmezővásárhelyi gyerek maradok. „Egy kisgyerekes és kicsit gyerekes apa”, ahogyan be szoktam mutatkozni.