Olvasói levél: A királyi család tündöklése

Egy pedagógus olvasónk véleménye a vásárhelyi viszonyokról, levelét változtatás nélkül közöljük.

„Két dolog sarkallt arra, hogy ezt a levelet megírjam. Az egyik a hitem a szólásszabadságban, a gondolatok szabadságában. A másik pedig a csalódottság. Tanárként mindig azt erősítettem a diákjaimban, hogy hajtsanak, mert saját magukért küzdenek, és kellő szorgalommal bármit elérhetnek ebben a világban.

Éppen ez az, ami miatt most csalódott vagyok. Az utóbbi évek kedvező tendenciái ellenére ugyanis újra és újra visszajön az elmúlt rendszer egyik legsúlyosabb hibája: az érdemtelenek ostoba elismerése. A pozíció uralma az értelem, a szorgalom és a tettek felett.

Ha valaki ma beleszagol a közélet levegőjébe, érzi, hogy a kiskirályok, a döbrögik és a helyi hatalmasok ideje lejárt. Ma már nincsenek tanácselnökök, akik előtt érdemeiktől teljesen függetlenül hajbókolnunk kell, különben még előfordul, hogy nem mehet egyetemre a gyerek, vagy veszélybe kerül az állásunk. Ma már egyenlőek vagyunk és a polgármester, az országgyűlési képviselő, vagy a kormánymegbízott ugyanabban a sorban áll a hentes előtt, amiben a többi ember.

Be kell lássam: tévedtem. A jelek szerint vannak bizony kiváltságosok.

Sok éve tanítok, több testületben vannak ismerőseim, barátaim, ráadásul Vásárhely nem egy metropolisz, tudjuk, hol mi a helyzet. Márki-Zay Péter testvére, Katalin a Németh László Gimnáziumban tanít. Nemrég gondolt egyet, és úgy döntött: két év fizetés nélküli szabadságot kér, hogy külföldre utazhasson. Az intézmény – egyébként jobboldalinak tartott – igazgatója pedig azonnal, készségesen engedélyezte neki.

Amikor először hallottam, azt hittem viccelnek. Számos ismerősöm próbálkozott hasonlóval, mert a tanári pálya az utóbbi időben sok változáson ment keresztül, de szinte mindig azt a választ kapták: nem tudják megoldani a helyettesítést. Magyarul: nem engedünk el, ha mégis menni akarsz, mondj fel, szüntesd meg teljesen a jogviszonyod, égesd fel a hidat magad mögött.

Úgy tűnik azonban: a királyi családnak más elbírálás jár. Ők gond nélkül megkaphatnak mindent, amit csak akarnak. 2021-ben még mindig a rokoni kapcsolatok, az ismeretségek számítanak.

Új királyi család ül a városháza trónján, és a tagjai a jelek szerint nem félnek érvényesíteni az előjogaikat. Mi pedig maradunk továbbra is alattvalók, a saját városunkban, a saját munkahelyünkön.

És ez legalább annyira a mi felelősségünk, mint a Márki-Zay féle kiskirályoké. A mi felelősségünk, akik lehajtjuk a fejünket és elfogadjuk az előjogaikat.

És különösen az iskolaigazgató felelőssége, aki különbséget tesz tanár és tanár, munkavállaló és munkavállaló között. Aki ezzel a tettével is azt üzeni: mindegy mit teszel, mennyire vagy szorgalmas, mennyit dolgozol, a sógor-koma-jóbarát rendszer mindig előtted lesz és azt is megkapja ingyen, amiért te évekig dolgozol.

És Árva László ezt nem egy ládagyárban teszi, hanem egy iskolában. Tanárokkal, akiknek ezt követően be kell majd menni a tanterembe, és a diákok szemébe kell nézni, miközben azt mondják: tanuljatok, küzdjetek, mert kellő szorgalommal minden el tudtok érni ebben az életben. Lehet, hogy inkább azt kellene mondanunk: gyerekek, ha nem a polgármester rokonai vagytok, akkor tanuljatok, különben nem lesz belőletek semmi.”