OlvasóKör-Kép – fókuszban a Susáni Szabadság Olvasókör
Már a 19. század óta kiemelkedő szerepe van Hódmezővásárhely közösségi és társadalmi életében az olvasóköröknek. Városunkban 12 működik aktívan jelenleg. OlvasóKör-Kép rovatunkban körbejárjuk őket, milyen hatással volt rájuk a pandémia, mely közkedvelt rendezvények maradtak el idén, és természetesen arról is beszámolunk, milyen programokkal készülnek a közeljövőben. A témában ezúttal Rostás Jánosnét, a Susáni, azaz a Szabadság Olvasókör elnökét kérdeztük.
Hogyan érintette az elmúlt másfél év időszaka a Susáni Olvasókör tevékeny életét?
Az elmúlt időszakot nagyon nehezen éltük meg, mind anyagilag is, mind a társaság szempontjából is, mert nagyon sokat nem tudtunk találkozni. Azt vettük észre, hogy ez idő alatt igencsak elmagányosodtak az emberek, kiváltképp, mert nálunk sok egyedülálló nyugdíjas van.
Viszont most már jó, hogy újra össze tudunk jönni, rendezvényeket csinálni, és igyekszünk újra felkarolni mindenkit, megint összekovácsolni az amúgy igen családias, szeretetteljes csapatunkat.
Hányan vannak jelenleg és milyen korosztály képviselteti magát leginkább az Olvasókörben?
A létszámunk 36 fő, a nyugdíjas klubé 26 fő, ebben a két csoportban természetesen vannak átfedések, akik itt is és ott is tagjai a közösségnek. Az igazi mag, aki sok rendezvényen részt vesz, az mondhatni 25-30 fő. Tudni kell, hogy sokan vannak köztünk nagyon idősek, akik nem minden alkalommal jelennek meg, érthető módon.
Ők a nyaranta megszervezett egynapos kirándulásokra sem tudnak mindig eljönni, nem tudnak hosszabb sétákat tenni. Viszont igyekszünk a segítségükre lenni azzal, hogy aki nem képes maga közlekedni, annak felajánljuk, hogy elvisszük kocsival, igyekszünk ezt is megoldani, mint sok minden mást is a közösségünkben. Jól szoktak sikerülni ezek a kirándulások is, ahogy a rendezvényeink is.
Korukat tekintve a legfiatalabb tagjaink 65-67 évesek, a közösség túlnyomórészt 70 év felettiekből áll, és nyolcvanasok is vannak. Nagyon nehéz az utánpótlás, a fiatalok toborzása. Próbálkoztunk személyes megkereséssel, szórólapokkal behívni az embereket, de nemigen reagáltak, interneten is hirdettük, de nem nagyon jönnek. Nagy ritkán 1-2 személyt be tudunk csábítani. Nagy ez a susáni rész, de sok az idős ember. Ők részben aktív dolgozók, illetve ahogy láttuk, akinek családja van még és nem nyugdíjas, nem tud jönni, pedig nekik is jó volna egy kis kikapcsolódás néha. Másrészt sok frissnyugdíjas még kötődik a munkahelyi társasághoz, annak rendezvényeire jár el, ritkán csatlakozik egy idegen szervezethez.
Milyen megszokott rendezvényeik vannak?
Tavaly sajnos egyedül a farsangot tarthattuk meg, mert onnantól a szabályozások nem engedték a továbbiakat. Attól fogva telefonon tartottuk a kapcsolatot, egészen ez év áprilisáig, amikor elkezdhettünk egy kicsit mozgolódni. Szó szerint is, mert a szokásos, áprilistól szeptemberig tartó időszakban minden hónap első csütörtökén a nyugdíjas klubunk által szervezett sportrendezvényen mérhetik össze ügyességüket a tagjaink labdajátékokban és mindenféle mozgásos versenyen. Szeptember 5-én lesz legközelebb, a 2-3 éve helyszínül szolgáló, Rózsa utca végén található sportpályán. Az igazán aktív sporttársaink igényelnék ezt a lehetőséget gyakrabban is, de ennyire van jelenleg módunk, és ennek is nagyon örülünk.
A kéthetente tartandó klubdélutánjaink is elindulhattak végre, és a múlt hónap 17-én volt egy vacsoránk, melyen újra szép számmal jelen voltunk.
Ami az állandó összejöveteleinket illeti, februárban farsanggal nyitunk, azt követi márciusban a nőnapi teadélután. Áprilisban batyus bálra kerítünk sort, mely – ahogyan a neve is mutatja – azt jelenti, hogy mindenki hoz enni-innivalót otthonról, süteményt, amit szeretne és tud, és azt eszi.
Májusban az anyák napja az első, melyet természetesen nem aznap, hanem előző napon, szombaton tartunk, meghagyva mindenkinek vasárnapra a családi együttlét örömét. A hónap végén pedig a Klauzál Utcai Általános Iskolával karöltve, az oda járó gyerekek részére az udvaron játékos gyermeknapot rendezünk.
Júniusban kezdődnek általában a kirándulások, előbb a helyi szervezésűek, nyárson sütéssel az udvaron, megint csak ki, mit hoz alapon, ki mit szeretne enni, azt süt, közben a jó társaságban csak úgy elrepül a délután.
A július csak a kirándulásoké, a már említett egynapos kiruccanásokat tervezzük erre a hónapra. Augusztus 21-én tartjuk a kenyérszentelési ünnepségünket, szeptemberben pedig a szüreti bál a fő program. Novemberben az Idősek napját ünnepeljük, decemberben pedig 20-ig mindig sor kerül a karácsonyi ünnepségre is, karácsonyfával, szépen megadva a módját. Az iskolások, a Napraforgó Népdalkör és a szépkorúak tánccsoportja ilyenkor mindig igen színvonalas műsort ad. A szilveszteri összejövetellel aztán szépen el is búcsúztatjuk az óévet.
A lapozható galéria láttán nem is kétséges, hogy kellemes, jó hangulatban telnek az összejövetelek:
Említette az egynapos kirándulásokat és ha jól tudom, még más kulturális programok is akadnak.
Az egynapos kirándulásainkon általában a téglagyári tanösvény illetve Mártély felé vesszük az irányt, de szóba került még egy cserkeszőlői út is. Ez utóbbinál figyelembe véve megint csak a nehezebben közlekedő klubtársaink helyzetét is, egyrészt a buszmegálló közeli mivoltát illetően, másrészt pedig azokról is gondoskodunk, akik csak autóba ülő utasként tudnak eljönni. Aki pedig még bírja, jöhet kerékpárral. A tanösvényhez is így megyünk augusztus végén, ahol jó kis zsíroskenyér partit csapunk.
Strandra is megyünk, tervben van még egy őszi múzeumlátogatás, illetve egy-egy orvosi és rendőrségi előadás szintén az ősz folyamán.
Hogyan tartják fenn az Olvasókört?
Hódmezővásárhelyen mi vagyunk az egyedüli magánolvasókör. Van ugyan lehetőségünk olykor pályázati támogatásokhoz jutni az önkormányzattól, de ahogy kívül és belül is látszik, ez egy öreg épület és mindig van, vagyis volna mit javítani, csinálni. A homlokzati részt és a hátsó fal javítását szeretnénk rendbe hozni az ősszel, úgy tűnik, erre lesz lehetőségünk. De ott van még a rezsiköltség, a fenntartás, melyre szintén van egy kis pályázati keret, de ki kell pótolni, ahogy mindig is.
Még a 90-es években voltak szponzorok, de ez a támogatási forma azóta megszűnt. Reméljük az idénre szervezett rendezvényeket meg tudjuk tartani, nem lesz semmilyen akadálya, ezáltal is lesz egy kis bevételünk.
