Sosem felejtette el az első afroamerikai milliomosnő, hogy honnan jött

Alig húszévesen már özvegy és egyedülálló édesanya volt, aki napi egy dollárért robotolt a mosodában, hogy lányát iskolába járathassa. A szépségipar és a hajápolás felé az indította el, amikor a mosoda vegyi anyagai miatt egy alkalommal megkopaszodott. Vállalkozásának sikerét a tudatos brandépítés és egy hatékony reklámkampány biztosította. A dúsgazdaggá váló üzletasszony élete végéig bőkezűen támogatta a társadalom alsó rétegeit és arra biztatta nőtársait, hogy ne féljenek a saját lábukra állni.

Éhezés és hajhullás

Madam C. J. Walker Sarah Breedlove néven született 1867 decemberében egy Louisiana állambeli ültetvényen. A szülei öt gyermeke közül az utolsóként a világra jött Sarah volt az egyetlen, aki már szabad emberként született. Bár a rabszolgaság intézménye megszűnt, a feketéket még hosszú évtizedeken át másodrendű állampolgárokként kezelték, így a gyermekkor évei Sarah számára sem voltak egyszerűek.

Mindössze hétéves volt, amikor árvaságra jutott, majd tízéves korától cselédként kellett dolgoznia a Mississippi állambeli Vicksburgben, ahol nővérével és annak férjével élt együtt. 14 évesen felségül ment Moses McWilliamshez azért, hogy elmenekülhessen sógora elől, aki rosszul bánt a fiatal lánnyal.

Az ifjú házasoknak hamarosan egy kislánya is született, akit Lelia (később A’Lelia) névre kereszteltek. Két évvel később azonban Moses meghalt, így az alig húszévesen megözvegyült Sarah lányával Saint Louis városába költözött, ahol három bátyjával élt együtt. Egy mosodában talált magának munkát, ahol alig keresett többet napi egy dollárnál. A magánéleti tragédiák sorozata által sújtott fiatal özvegy aligha gondolta ekkor, hogy 25 évvel később kora legsikeresebb üzletasszonyaként tartják majd számon.

Felemelkedéséhez azonban még egy kellemetlen jelenségre szükség volt, amely feltehetően csak betetőzése, egyben testi tünete volt magánéleti problémái sokaságának. A korabeli fekete nőkhöz hasonlóan Sarah maga is számos fejbőrbetegséggel küszködött, haja pedig erősen korpásodott, sőt egy alkalommal ideiglenesen meg is kopaszodott.

A probléma kiváltó oka az volt, hogy a mosodában túl sok lúg került a szervezetébe, de szerepet játszottak benne a korszakra jellemző rossz egészségügyi állapotok, a rendszertelen mosakodás és a szegényes táplálkozás is.

Részben ennek, részben a mosodai bérekkel való elégedetlenségének köszönhetően hamarosan munkát is talált magának a területen: egy Annie Turnbo Malone nevű, többek között hajnövesztő szert árusító afroamerikai szépségipari vállalkozónál kezdett el dolgozni mint ügynök, akinek feladata a cég termékeinek népszerűsítése és értékesítése volt.

Sikerre vezető álom

A meggazdagodás felé vezető úton elmondása szerint egy álom indította el, amelyben „egy nagy fekete ember” azt súgta neki, egy hajápoló szerekkel foglalkozó vállalkozást kell indítania. Sarah úgy gondolta, az álombeli vízió a gyakorlatba is átültethető lenne, és – miután elhagyta második férjét – Denverben saját vállalkozásba kezdett. A kezdőtőkéje ekkor még kevesebb volt, mint a mosónőként keresett fizetése: mindössze 1,25 dollár (más források szerint éppen megegyezett azzal, vagyis 1,5 dollár volt).

Harmadik férje, a hírlapárus Charles Joseph Walker támogatása és szakértelme segítségével vállalkozása jelentős fejlődésen ment keresztül, amelynek élén már Madam C.J. Walkernek kezdte el nevezni magát (nem kizárt, hogy ez a szokatlan név is szerepet játszott sikerében).

A nevet élete végéig megtartotta, annak ellenére, hogy 1912-ben elvált harmadik férjétől is. A köztük lévő viszony megromlásában a férfi alkoholproblémái és nőügyei mellett az is szerepet játszott, hogy több ismerősének is elejtett néhány megjegyzést felesége csodahajnövesztőjének titkos összetevőjéről.

Az újabb magánéleti csapással párhuzamosan Sarah cége, amelynek vezetésébe lányát is bevonta, rohamosan terjeszkedett, és 1913-ra már New York városában is saját szépségszalont nyitott. A sikert egy sajátos módszerrel és egy azt terjesztő széles ügynökhadsereggel érte el, akik szerte az Egyesült Államokban igyekeztek megismertetni a fekete nőkkel a hajápolás fogásait.

A „Walker-módszer” lényegében samponos hajmosásból, módszeres fésülködésből és hajnövekedést serkentő kenőcsök alkalmazásából állt. Madam C.J. Walker termékei a fakó és töredezett hajat puhává és ragyogóvá varázsolták – mondhatnánk egy mai hajsamponreklám szövegét megidézve. A sikerben jelentős szerepet játszott az általa kifejlesztett hajnövesztő szer, amelyről egyenesen kifejtette, „a hajam gyorsabban kezdett nőni [tőle], mint amennyi idő alatt kihullott”.

Aki nem felejtette el, honnan jött

Madam C.J. Walker sikerében a legnagyobb szerepet vélhetően az játszotta, hogy nagyon korán felismerte a brandépítés és a marketing jelentőségét, valamint a fekete közösség kihasználatlan gazdasági potenciáljában rejlő lehetőségeket. Az 1910-es években a cég több ezer nőt foglalkoztatott értékesítési ügynökként, egy 1917-ből származó jelentés szerint majdnem 20 ezerre rúgott az általuk kiképzett hölgyek száma.

A fekete szoknyát és fehér blúzt viselő ügynökök nemcsak az amerikai háztartásokat, de az 1920-as években már Kubát, Jamaicát, Haitit, Costa Ricát és Panamát is bejárták. Fekete hátitáskáik tele voltak a legkülönfélébb hajápolószerekkel, amelyek mindegyikéről Madam C.J. Walker arca tekintett a vásárlókra. Abban az időben, amikor egy fehér segédmunkás heti 11 dollárt keresett, Walker ügynökei napi 5-15-öt.

Az utazó ügynökökön kívül egy valóságos médiahadjáratnak is beillő reklámkampány is biztosította a sikert. A feketék körében népszerű napilapok és magazinok tele voltak a cég hirdetéseivel, Madam C.J. Walker pedig maga is rendszeresen utazott és tartott különféle előadásokat, hogy felhívja a figyelmet a hajápolás fontosságára. 1916-ban a cég napi ügyeinek kezelését egy bizottságra hagyta, maga pedig lányával New Yorkban telepedett le.

Sarahnak gyakorlatilag alig volt sikertelen húzása. Egyre növekvő jövedelmét többek között ingatlanokba fektette, amelyek ára néhány év alatt szinte kivétel nélkül jelentősen megnövekedett, újabb jelentős bevételhez juttatva ezzel az üzletasszonyt.

A cég felvirágzásával párhuzamosan az egykori mosodáslányból dúsgazdag, felvilágosult üzletasszony vált, aki azonban sosem feledte el, hogy honnan érkezett. Egy 1912-es, a National Negro Business League Convention (az Országos Néger Üzleti Liga Konferenciája) előtt tartott előadásában – miután három napot kellett várnia arra, hogy végre meghallgassák –, a következőképp mutatta be magát: „Egy nő vagyok, aki a Dél gyapotmezőiről származik. Onnan előléptettek a mosódézsa mellé. Onnan pedig a szakács konyhájába. Onnan pedig magamat léptettem elő a hajápoló termékek iparába. Ugyanannyira értek a haj növesztéséhez, mint a gyapotéhoz. Felépítettem a saját gyáramat, a saját erőmből.”

A filantróp sikerember

Élete során mindvégig kiemelten támogatta a társadalom két leghátrányosabb helyzetben lévő rétegét: a nőket és a feketéket. Előadásaiban nemcsak a megfelelő higiéniáról világosította fel hallgatóságát, de rendszeresen beszélt arról is, hogyan tud egy nő saját vállalkozást építeni. Arra biztatta az amerikai asszonyokat, hogy igyekezzenek anyagilag is a saját lábukra állni.

Nevéhez fűződik az első női vállalkozókat tömörítő és támogató egyesület megszervezése, amelynek keretében rendszeresen díjazta a legsikeresebb üzletasszonyokat és azokat, akik a legtöbbet tették a helyi közösségek támogatásáért. Minden évben tízezer dollárt költött az afroamerikai fiatalok felsőoktatási tanulmányainak előmozdítására, és évente hat fiatal került be neki köszönhetően a fekete fiatalok képzésére szakosodott Tuskegee-i Egyetemre.

Bőkezű adományokkal támogatta a feketéket segítő szervezeteket és egyházakat, árvaházakat, valamint a kortárs művészetet. Madam C.J. Walker rendszeresen tartott különféle összejöveteleket, aktívan részt vett a politikában, illetve társadalmi, gazdasági és politikai témákban is tartott előadásokat. Az első világháború éveiben támogatta egy fekete katonák számára létesítendő kiképzőtábor felállításának tervét, majd 1917-ben egy több mint nyolcezer fős tüntetést szervezett a feketékkel szembeni erőszak ellen való tiltakozásul.

Persze azért magáról sem feledkezett meg. 1918-ra épült fel a Hudson folyó partján, New York városa közelében található Irvingtonban fekvő hatalmas kúriája, a neoreneszánsz Villa Lewaro, New York állam első fekete építésze, Vertner Woodson Tandy tervei alapján.

Madam C.J. Walker élete utolsó éveit ebben a 2000 négyzetméter területű, 34 szobás épületben töltötte, amely az afroamerikai közösség közkedvelt találkozóhelyévé, központjává vált. Állítása szerint azért építtette a villát, hogy a fiatal feketéknek megmutassa, „mit ért el egy egyedülálló nő, és hogy nagy dolgok véghezvitelére inspirálja őket”.

Ahogyan a New York Times-ban a halála kapcsán megjelent rövid írásban fogalmaztak: „Eme otthonba telepített egy 8000 dolláros, bronz és márvány faragványokkal díszstett orgonát, kristálykandelábereket, és rendkívül szépnek és értékesnek mondott falikárpitokat és festményeket.”

Madam C.J. Walker 1919-ben, 51 éves korában halt meg magas vérnyomás következtében fellépő veseelégtelenség miatt. Halálakor a leggazdagabb afroamerikai nőként tartották számon, ő lett az első nő, aki saját erejéből milliomossá tudott válni.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu