A nyári esték hívatlan vendége: a sün

Május vége óta minden éjjel találkozunk velünk. Minimum egy, de leginkább kettő vagy három sün jelentkezik nálunk éjszakánként. Emlékszem, amikor először megjelentek nálunk.  A család túl volt az esti tusoláson, és a kényelmes ágyunkban vártuk az álommanót. Kellemes volt az idő kint, érdemes volt kinyitni az ablakot. A szakemberek szerint is jobbat alszik az ember, ha friss a levegő a hálószobában. Idilli volt minden, elindultunk a kellemes alfa szint felé…  
Ám a megérkezés helyett irgalmatlanul fájdalmas, vonyítós ugatásra lettünk figyelmesek. Luna, az örökbefogadott kutyánk iszonyú csatát vívott valakivel – ezt az ugatásából is felismertük.

Csak sün lehet – néztünk össze gondterhelten. Tudtuk, hogy mivel jár ez. Dünnyögve, mérgelődve szedtük össze magunkat, hogy kimenjünk, lecsitítsuk a kutyát és kapun kívül tegyük a sünt. Egyszerűnek hangzik, de ennél bonyolultabb a kivitelezés, ugyanis Luna nem akarja ideadni a megszerzett zsákmányt, ezért – bár szúrja és vinnyog – de sírva rohan el vele előlünk.

Az idei sünvadászatunknak több mérföldköve van. Először pizsamában, hólapáttal (azon vigyük ki majd a sünt) a kezünkben üldöztük a kutyát, sünnel a szájában. Ez után sikerült megoldást találni az éjjeli kergetőzés elkerülésére: szalonnával a kezemben közelítettem a kutyához, így egy pillanatra megkettőzött, hogy melyiket válassza: a sünt, vagy a szalonnát. Szerencsére az utóbbi nyert, a sünt őrizetlenül hagyta, hogy elvihessük.

Ma már – egy hónapnyi esti sünvadászat rutinjának köszönhetően – nem kell kergetni a kutyát. Elkapja a sünt, odaérek, és viszonylag gyorsan lép el a süntől, hogy elkérje tőlem a szalonnát. Ez idő alatt a férjem vagy a lányom kiviszi a sünt a kertből.

Aludni szeretnénk éjjel, tehát ez még mindig nem megoldás, de legalább kényelmesebb, mint a kezdetekkor. Volt néhány nap, míg ládába gyűjtöttük a sünt éjjel azért, hogy reggel elvigyük őket az erdőbe, hátha ez a sok sün, akiket kitettünk, mind nálunk lakik valahol. Gondoltuk, elköltöztetjük őket. De a tapasztalat azt mutatja, bármennyit viszünk az erdőbe, mindig lesz éjjel másik kettő helyettük. Úgy vélem, mégsem nálunk laknak. Csak átutazóban vannak.

A netet szétböngésztem, de megoldás nincs. Maximum erődítményszerű téglakerítést építtetni körbe a kertbe. Néhány kutyát össze lehet szoktatni a sünnel, mármint, hogy ne mozduljon rá, ne kergesse, ne ugassa, néhány kutyus viszont semmiképp nem mond le a zsákmány megugatásáról.

Kerestem már sünriasztót, de nincs. Gondoltam, hogy a kerítésünk tövébe olyan növényt ültetek, ami miatt nem fognak átlógni hozzánk, de ilyen sincs. Noha a süni nagyon hasznos a kertben, Bálint gazda is ezt mondja, de bennünket Luna vehemenciája miatt erősen gátol a pihentető alvásban.

Luna büszkén felkutat mindent a kertben

Várom a napot, amikor a sünök nem találják majd tökéletes területnek a kertünket, vagy legalább sikerül megtalálnunk a lyukat, ahol átlógnak hozzánk.  De már annak is örülnék, ha Luna ráeszmélne arra, hogy nem érdemel egyetlen sün sem órákig tartó ugatást, sokkal pihentebb és jobb kedélyű mindenki, ha harag helyett szeretet és béke vesz körül bennünket.