Sikeres szintvizsga, és minden izzadság és könnycsepp, ami mögötte van

Az elmúlt félévben sok-sok csodás pillanatot élhettem át Bartyikné Oláh Gabriella, trénernek köszönhetően,  -most, így cikkírás közben – visszagondolok a kezdetekre, amikor ámulattal néztem a lányokat, hogy képesek felülírni a fizika törvényeit a káprázatos elemekkel, amiket a rúdon csinálnak.

Kezdeteben megismerkedtem a tűzoltó forgássokkal, majd ezt követte, a napraforgó és az ülőmacska, de pár pózt is elsajátítottam.

Lassan, én is elkezdtem érezni a fejlődést, a támogatást és a szeretett, sokszor, fáradtan és egy hosszú nap után estem be az órákra, de Gabi és a lányok mindig olyan szeretettel fogadtak, hogy ez erőt adott, tényleg az első pillanattól kezdve, mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Minden órának megvolt a maga varázsa, a csoportos órákon nagyon sok embert ismertem meg, és az ismeretség barátsággá mélyült.

Nagyon szeretek órára járni, mert jó a közösség, oda figyelünk egymásra, és tényleg mindenki a maga módján küzd meg a feladatokkal, és persze mindenben támogatjuk egymást. Nekem talán az egyik legalapvetőbb dolog okoz még most is nehézséget,- ez pedig banálisan hangzik,- méghozzá az hogy egy-egy forgás előtt hármat kell lépni. Szerencsére Gabi türelmes és nagyon segítőkész, ha kell ezredjére is elismételi, hogy min kell javítani, hogy tökéletes legyen az adott gyakorlat.

Rengeteg, fotó, és videó készül az órákon, hiszen ezeket kielemezve lehet javítani a hibákon, és mellesleg jó viszonyítási alap is, ahhoz képest, hogy egy idő alatt milyen fejlődésen ment keresztül az ember. Persze, jó visszanézni, is mint szép emlékeket.  Voltak hullámvölgyeim is, december – január, ekkor nem is igazán tudtam járni órákra, mert az egyetemen vizsgaidőszak volt, alig éltem, vagyis örültem, hogy élek, de éreztem, azt is, hogy nem tudtam akkor annyira odatenni magam az órákon, mint ammenyire szerettem volna. Szerencsére Gabi nagyon megértő és rugalmas volt, így nem maradtam le a tananyag elsajátításával.

Talán a legkedvesebbek számomra azok az emlékek, amik a csapathoz kötődnek az sok- sok óra és persze az évzáró buli  is felejthetetlen élmény volt számomra, de az első karika workshopon is szerelembe estem, nagyon jó volt Presinszki Ákostól tanulni egy szerda délutáni bemutató óráján.

Itt is szeretném megköszönni Gabinak, az a sok-sok kedvességet és türelmet, amit az órákon tanúsított irántam és a lányoknak is a sok biztatást és a kedves szavakat!

Barta Zsófia