Lázár: csak összefogva tud belépni Magyarország az előtte álló történelmi lehetőség kapuján

1848 üzenetéről, jelen tanulságairól, és a tagadó politika meddőségégéről szólt március 15-i, hódmezővásárhelyi beszédében Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a város országgyűlési képviselője.

A Kossuth téren elhangzott szavaiban kitért mindemellett az ország előtt álló történelmi lehetőségekre és kihívásokra, valamint a közös célok megvalósításáért szükséges politikai konszenzus fontosságára is.

Csak összefogással vagyunk képesek sorfordító nagy dolgokra

_{Forrás: Vásárhely24/Frankó Máté}

Mit üzen 1848.március 15-e 2017-nek? Hogy áll a haza ügye? – tette fel a kérdést köszöntője nyitányaként a kancelláriaminiszter, egyúttal jelezve, a főhajtás és az emlékezés mellett „a jövőről gondolkodással” is tartozunk őseinknek.

Szavai szerint a forradalom és a szabadságharc egy azon dicső események közül, melyek a magyar nemzet történelmének „fényes lapjait” ékesítik, mindazonáltal nem szabad megfeledkezni a nemzeti múlt „kishitűséggel, széthúzással, gyávasággal és gyűlölködéssel” teli, sötét pillanatairól sem.

_{Forrás: Vásárhely24/Frankó Máté}

Rendre gyengének bizonyultunk, elbuktunk és a történelem vesztesei közé sodródtunk akkor, amikor felettünk a széthúzás győzedelmeskedett, és mindig nagy dolgokra voltunk képesek akkor, amikor mi győzedelmeskedtünk a széthúzás felett – jelentette ki a politikus, egyúttal hozzátette, a magyaroknak mindig ehhez, „a saját magával való szembenézéshez” kellett igazi bátorság, nem a külső ellenségek és a történelmi kihívások legyőzéséhez.

Arany Jánost idézve úgy fogalmazott, e nemzet akkor és csak akkor volt képes sorsfordító, nagy dolgokra, ha a magyarok a maguk energiáit nem egymás ellen, hanem egymásért, egy közös cél érdekében hasznosították.

Történelmi lehetőség kapujában az ország

Beszédében – párhuzamot vonva a jelen eseményeivel – arról is szólt, 2010-ben – amikor is végérvényesen bebizonyosodott, hogy a „rendszerváltás megbukott” – Magyarország ismét egy meghatározó történelmi pillanathoz érkezett.

Mint mondta, „most valóban új irányt szabhatunk az ország fejlősének”, megvan a kellő erő ahhoz, hogy a „hazánkban szunnyadó évszázados ígéretet beteljesítsük”, ugyanakkor e lehetőség komoly felelősséget ró mindenkire – a kormányra, az ellenzékre, „minden magyarra”.

_{Forrás: Vásárhely24/Frankó Máté}

Szavai szerint bár „már nem vagyunk olyan gyengék és kicsik”, mint a rendszerváltást követő „eltékozolt” években és Európa is újra tisztel minket,még messze nem vagyunk olyan nagyok és erősek, mint lehetnénk. A felemelkedés lehetősége – meglátása szerint – mindenesetre adott.

Magyarország ismét egy történelmi lehetőség kapujában, a nagyság küszöbén áll, gyűlölködéssel, kisszerűséggel, pártoskodással és széthúzással azonban nem tudjuk ezt átlépni. Maradunk a történelem árnyékos felén – fogalmazott beszédében a miniszter. Hozzátette, az 1848-as nagy államférfiak, így Kossuth, Széchenyi, Batthyány és Deák közt is voltak áthidalhatatlannak tetsző viták, ők azonban meglátták a történelmi pillanatban rejlő lehetőséget.

A tagadás politikája

_{Forrás: Vásárhely24/Frankó Máté}

Mint mondta, ma egész pártok és politikai gyülekezések épülnek tagadásra és elutasításra, „mindennek ellenzésére”, mozgalmak szerveződnek irigységre és „politikai angyalcsinálásra”, de ez az út – véleménye szerint – járhatatlan.

Úgy fogalmazott, az embereket képviselni hivatott politikusok munkássága nem merülhet ki abban, hogy elgáncsolják mások próbálkozásait.

Mi van a nemeken túl? A semmi? A tegnapi kicsiség? A langyos sör, mely már nevében is román lehet? A rosszabb minőségű élelmiszer? A másodosztályú európaiság? A nihil? – sorolta kérdéseit a kancelláriaminiszter, majd hozzátette, a nemekre nem épülhet politika, a tagadás nem alternatíva, nem lett volna elég Kossuthnak sem a birodalom és a feudális viszonyok ellen.

_{Forrás: Vásárhely24/Frankó Máté}

Csak egy megélhetési politikus engedheti meg magának, hogy kizárólag nemeket mondjon. Egy államférfinak, egy hazafinak mernie kell igeneket is mondani. Ha nem is mindenre, de valamire. Arra, hogy építsük újjá a városainkat, hogy rendezzünk olimpiát, az új Városligetre, az erős középosztályra, vagy arra, hogy legyen mindenkinek munkahelye, hogy Magyarország legyen a régió legerősebb országa – fogalmazta meg gondolatait a megjelenteknek.

Beszéde zárásaképp elmondta, ahhoz, hogy az ország élni tudjon az „emberöltők óta várt” most megadatott történelmi lehetőséggel, az is elég lehet, hogy egy-egy nagyobb ügy érdekében, mindenki félreteszi a pártos érdekeit; elég lenne, ha az ellenzék „jobban szeretné Magyarországot, mint amennyire a kormánypártokat gyűlöli”.