Gidaboomot hozott a tél a Szegedi Vadasparkban
Télvégtől tavaszig összesen tizenkét kecskegida született a szegedi állatkertben – adta hírül a Tisza-parti város vadasparkja.
A játékos és tündéri apróságokat a park házikecske-karámjában bárki meglesheti. Gondozóik beszámolója szerint igen barátságosak – némi állatkerti csemege reményében mindig készek a kapcsolatteremtésre.
Fotó: Szegedi Vadaspark/Endrédi Lajos
A kecske talán az egyik legszívósabb és legéletrevalóbb háziállatunk. Már évezredek óta társa az embernek. A régészeti leletek és genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy Közel-Keleten, egész pontosan a mai Irán területén háziasították 10-12 ezer évvel ezelőtt. A Zagrosz-hegységben élő bezoárkecske volt az őse, amely nevét arról a kőszerű képződményből kapta, amely a kérődzők gyomrában áll össze rostokból és szőrből. A bezoárkőnek csodálatos gyógyítóerőt tulajdonítottak hajdan, elsősorban a mérget volt képes magába szívni a hiedelmek szerint. Az első kecskéket valószínűleg nemcsak húsáért, tejéért, hanem kultikus célból is tartották. Eme utóbbi szerepét máig megőrizte, hiszen nem képzelhető ma sem el egy filmbéli boszorkányszeánsz bakkecske koponya nélkül a díszletek sorában – olvasható az állatpark beszámolójában.
Fotó: Szegedi Vadaspark/Endrédi Lajos
Hozzáteszik, a kecskék meglehetősen mohó jószágok, komplett szigeteket képesek tarra rágni, minek okán sok helyütt átkozzák is őket, mindazonáltal megdézsmált fákért és haszonnövényekért aligha ők a felelősek – sokkal inkább azok az emberek akik nem figyeltek rájuk kellőképpen.
