Derékig érő hóban túráztunk

Idehaza sajnos az utóbbi években alig hullott hó, több tél is úgy telt, hogy csak mutatóban láthattunk havat. Jött az ötlet, mi lenne ha felidéznénk azt a bizonyos 87-es telet. Persze nem csak emlékeinkben, hanem valójában és keresnék olyan helyet ahol némi túlzással élve nyakig merülhetünk a „téli áldásban”.

Mivel nem szerettünk volna sokat utazni kézenfekvő volt menjünk fel a Bihar-hegységbe, hisz nincs távolabb az Északi-középhegységnél. Tervünket tett követte, autóba szálltunk és megnéztük milyenek télen a hófödte hegyek.

Vasaskőfalvát épphogy elhagyva, gyakorlatilag a Bihar-hegység lábánál máris meg kellett állnunk, itt egy időszakos vízesést pillantottunk meg, amely teljesen befagyott. A látvány önmagáért beszélt.

_{Fotó: Bodrogi Attila}

Miután fényképezőinkkel és mobiljainkkal megörökítettük tovább mentünk egészen a Boga-völgyig, ahonnan a nap végén felkerestük a Háromkirály-vízesés legalsó esését, a Gáspár-esést. Hatalmas mennyiségű jégként összeért a vízesés teteje az aljával. A pár kilométeres túra visszavezető szakaszára ránk sötétedett. Lámpáink és mobiljaink fényénél tértünk vissza a völgyben hagyott autónkhoz.

_{Forrás: Youtube.com/Attila Bodrogi}

Szállásunk a hegységben volt. Itt az ébredés is öröm, hiszen reggel a függönyt elhúzva sűrű havazás csábított ki minket ágyunkból. Ezen a napon egy hosszabb túrára vállalkoztunk, a Háromkirály-vízeséshez a hegyi szerpentinen magasabbra sétálva kezdtünk meg leereszkedésünket.

Ekkor kutyaugatásra lettünk figyelmesek, némileg távolabb egy tűnt fel egy kis testű kutya, amely olykor teljes testével a hóba merült. Nagyon lelkesen közeledett hívó szavunkra, így kimentettük a vastag hótakaróból. No nem kellett félteni újdonsült túra társunkat, amint kiderült neki ez a több négyzetkilométernyi terület az otthona. Sőt volt már rá példa, hogy ő hozta le a sűrű ködben eltévedt turistákat.

_{Forrás: Youtube.com/Attila Bodrogi}

Szállásunknál kb. 30 cm, feljebb kb. 50 cm vastag volt a hó, így nagy segítség volt a hótalp. A 3,5 órás túrán tehát mindhárom vízesést megnéztük. A vastag, ropogós hóban igaz öröm volt a menni, a a jéggé fagyott vízesések – immáron teljes nappali fénynél – csodaszép látványt nyújtottak. A Boga-telephez érve nem ért véget napunk.

A fokozatosan enyhülő havazásban úgy határoztunk kíséreljük meg a Pádis-fennsíkra feljutást. Autónkra hóláncot erősítve megindultunk a hegyi szerpentinen felfele. A 8 km-es szakasz minden egyes km-re után egyre vastagabb volt a hó az úton, illetve mellette. Tapasztalt sofőrünknek köszönhetően aztán sikerrel közelítettük meg a fennsíkot, egész pontosan a Bál-rétnél álltunk meg. Innen már kockázatos lett volna autóval folytatni az utolsó 1-2 km-t.

_{Fotó: Bodrogi Attila}

A látvány egész egyszerűen mesebeli volt, a hatalmas fenyőkre iszonyatos mennyiségű hótömeg tapadt. A talajon pedig a szűz hóba gázolva túlzás nélkül derékig merültünk. A ködfoltokkal tarkított rét látványa az immáron abbamaradó havazás ellenére is káprázatosan szép volt. Hótalpainkat felerősítve bizony utat vágtunk a legalább 1 m-es hóban és élveztük a hóba huppanást. Ameddig be nem sötétedett mókáztunk szánkóinkkal, illetve csúszóalkalmatosságainkkal.

Bodrogi Attila