Szimat a vizsla telelehelte a vásárhelyi szellemjáratokat – Jovány buszteszt kutyával – videó

Körmendi Gábor, a Juj estét Magyarország szerkesztője, tulajdonosa videós bejáráson vett részt a vásárhelyi buszjáratokon. Videón és szövegben is összegzi tapasztalatait.
Ha az ember magányra vágyik kirándulni indul, vagy elmegy horgászni, de a következő videóból az is kiderül, hogy a magányosság érzését akkor is átélheti, ha felül a Jovány busz egyik Hódmezővásárhelyen közlekedő járatára. Kihasználatlanságot, emberi kedvességet, fullasztó meleget és pénzügyi trehányságot tapasztaltunk – írja Körmendi Gábor.
Szimattal a rövid szőrű magyar vizslámmal indultam útnak Budapestről, mert annyit hallotta és olvasottam már a vásárhelyi helyi tömegközlekedés furcsaságairól, hogy személyesen is meg akartam győződni mi is az igazság. A tárgyilagosság kedvéért nem a délelőtti holt időben, hanem a 14 órás műszakváltás idején ültünk fel Szimattal a 44-es számú járatra a porcelángyárnál. Az említett időben 5 busz parkolt a gyár előtt 2 Volán busz és 3 Jovány járat. A ránézésre is minimum 40 fős buszra négyen szálltak fel az indulóponton, ketten a következő megállóban és innentől kezdve csak fogyott az utasszám. Azaz a városban található megállókban senki sem szállt fel a buszra. A kedves idősebb sofőr az indulásnál rákérdezett van-e városkártyám, mert akkor ingyenes az utazás. Mivel nekem nincs kifizettem két jegy árát 420 forintot, hiszen a vizsla is emberáron utazik, de legalább felszállhat a buszra. Ennyi a pozitívum. Nem vagyok technikai ember, de az egyből feltűnt, hogy a járaton nincs légkondi és a busz belseje sem bizalomgerjesztő. Amikor úthibákon megy át a „gázolajos szekér” majdnem szétesik úgy rázkódik, az utasok pedig magukat legyezik, hogy valamivel kellemesebben érezzék magukat utazás közben.
Első utunkat négy szóban úgy tudom megfogalmazni: rázkódás, kihasználatlanság, legyezés, lihegés.
Délután 4 óra tájban a Hősök terén a 42-es számú járat volt a következő tesztelendő járat. Már az első pillanatban kis híján kiesett a póráz a kezemből. Jegyet akartam venni Szimatnak és magamnak, de nem sikerült, mert a sofőr azt mondta elfogytak a jegyei és még nem kapott újakat, így hát szálljunk fel nyugodtan ingyen lesz az utazás. Ez kedves és szívélyes megoldás volt a gépjárművezetőtől, de nagyon sokat elárul a busz üzemeltetőjéről. Úgy tűnik, hogy számára nem fontos még az a minimális jegybevétel sem, amit néha termelhetnének a szellemjáratok. Igen szellemjáratot írok jól látja a kedves olvasó, hiszen a délutáni 42-esen rajtam és Szimaton kívül utas nem volt a sofőrrel egy kisfiú beszélgetett menetközben. A kommunikációból úgy tűnt, hogy a főnök csemetéje lehetett, mert a beszélgetésből, amit akaratlanul hallottam kiderült most megy haza és apa felkészíti a buszokat mert viszünk embereket az esti tüntetésre Budapestre. ( A riport hétfőn készült és a Pegazus balhé elleni tüntetésre vitt közönséget a Jovány busz) Leírom még egyszer, mert ilyen abszurdot tömegközlekedésben nem tapasztaltam még. A buszon a piacnál való leszállásunkig ketten utaztunk Szimattal. Felszálló egyetlen megállóban sem várta a buszt és értelem szerint leszálló sem lehetett. Abból a szóból, hogy tömegközlekedés csak a tömeg hiányzott a közlekedés zajlott.
Kajla kíváncsi vizslám játszóházként kezelte az üresjáratot. Tesztelte az üléseket, feküdt a padlón és nézelődött az ablakon kifelé. Tehette, senkit nem zavart. Leszállás előtt szóba elegyedtem a sofőrrel, aki nagyon szívélyesen válaszolt kérdéseimre. Elmesélte, hogy sokszor előfordul, hogy nincs utas, ő sem érti ilyenkor miért kell közlekednie, de hozzátette, hogy a piaci napokon van úgy néha, hogy elfogynak az ülőhelyek, de akkor is csak a reggeli járatokon. Két utazásunk során azt tapasztaltuk, hogy mindkét sofőrünk kedves szakember volt.
Én is vidéken nőttem fel, gyermekkorom irigyelt buszos bácsijainak emléke sejlett fel előttem. Ám a kihasználatlanság az már fájó, ezt is a város finanszírozza és ez így ebben a formában nettó közpénzégetés. A Volánbusznak és a Joványbusznak fizetendő díj összesen, éves szinten közel 200 millió forintba kerül. Olyan szolgáltatást rendelt meg Márki-Zay Péter polgármester, amire ebben a formában egyáltalán nincs szüksége Hódmezővásárhelynek és ez nem politikai támadás csupán egy videóval megerősített ténymegállapítás.
Nem túlzás az a megállapítás sem, hogy ennyi busz feleslegesen szennyezi Vásárhely levegőjét, arról nem is beszélve, ami a videóban is látszik, hogy a busz majdnem szétesik amikor úthibán halad át.
És csak nagyon halkan jegyzem meg így a cikk végén, olyan ember akar Orbán Viktor miniszterelnök kihívója jövőre, aki még saját városa tömegközlekedését sem tudja jól megszervezni. Márki-Zay Péter pedig hivatalosan budapesti lakos, példát vehetne hivatalos lakóhelyéről, ahol szintén alkalmatlan városvezető irányít, de a tömegközlekedés legalább rendben van.
Körmendi Gábor