Hányan sétáltak el a járdán fekvő ember mellett?

Kedd délután fél három körül Szegeden a Bartók térnél egy járdán fekvő férfi látványa fogadta a járókelőket. Kollégánk, – aki arra járt – azzal szembesült, hogy egy mozdulatlanul fekvő ember hever a járda közepén, mellette már egy tucatnyi ember sétált el. Megkérdezte a férfi mellett elhaladókat, hogy hívtak-e már segítséget, erre a többség közönyösen tovább haladt, végezetül kollégánk ragadt telefont és hívott segítséget a 112-es segélyhívó számon, ahol a diszpécser megígérte, küldi a járőröket, akik felmérik a helyzetet. Közben egy arra járó fiatal tanárnő is gondolkodás nélkül értesítette a mentőket. Körülbelül 15 perc telt el – az első hívástól számítva – mire kiértek a rendőrök és a mentőautó. Addig a férfi mozdulatlanul feküdt a földön, senki nem ment oda hozzá, mindössze kollégánk és egy jól szituált hölgy maradt a férfi közelében amíg kiérkeztek a mentők.
Felvetődik a kérdés, kitől várható el, hogy egy idegen, láthatóan szegényes öltözetű embertársát, aki a földön fekszik, elkezdje ébresztgetni vagy éppen élesztgetni, hiszen az akár az ő egészségére is veszélyt jelenthet, senki nem tudhatja, hogy milyen fertőzéseket hordozhat. De az is, az utcán, mellette elhaladó hányadik embernek kellett volna telefont ragadnia és hívni a mentőket. Mert azt látszólag más nem tette meg.
A járda közepén, a belváros egyik forgalmas utcáján fekszik a földön egy ember. Annak van igaza, aki arra tippel, túl sokat ivott és pont egy ilyen lehetetlen helyen pihent meg, de hány ember lelkiismerete engedi meg azt a közönyt, hogy ezt biztosra is vegye, és elsétáljon mellette. Mert tény, egy laikus a diagnózist nem tudja felállítani, hogy mi is történhetett szerencsétlen földön fekvő embertársunkkal.
Végül a kiérkező mentősök gyorsan és szakszerűen megállapították, hogy valószínűleg nincs semmi komolyabb baja, tényleg részeg és valószínűleg elesett, vagy lefeküdt a járdára. Ők nagy empátiával és emberségesen látták el az utcán fekvő „hajléktalant”, akit a járókelők többsége semmibe vett.
BZs