Mártély mindig jó ötlet

Mártély gyermekkorom óta része az életemnek. Annak idején a szüleimmel (a 80-as években) gyakran élveztük a mártélyi táj vendégszeretetét. Csónakáztunk, vízi bicikliztünk, átúsztunk a másik partra ( eleinte persze az úszógumi biztonságában lebegtem át a “Szúnyog-szigetre”). A mai napig rossz érzéssel átszőve emlékszem arra, ahogy a túlparthoz közeledve rémísztő hínárok tekeredtek a lábamra, és iszonyodva léptem bele az eltört faágak csúcsát rejtő iszapos talajba. De megcsináltam. Én is átúsztam a nagyokkal, és jutalmul megkaptam a jól megérdemelt “bambit” a presszóban. A vendéglő színes székeinek deszkái árulkodó nyomot hagytak a vendégek combjain, így nem volt nehéz rájönni, hogy ki tankolt fel a vendéglátóegységben. Néha, esténként zenészek nyomták el a zümmögő szúnyogkórus hangját.

A mai napig szeretem Mártély nyugalmát élvezni. Örömmel látom, és tapasztalom, hogy évről évre egyre népszerűbb ez a festői környezet. Volt időszak, amikor kiérkezve a vízpartra, semmilyen frissítőt nem lehetett kapni, de az utóbbi években ez is nagyot fejlődött. A nyári melegben a fiatalok, és az idősebbek is egyaránt megtalálják a számukra ideális pihenőhelyet.

Érdemes a séta közben megállni, és egy kis tudatosságot vinni az időtöltésünkbe. Álljunk meg, csukjuk be a szemünket, és figyeljük meg, hogy milyen érzés állni a levelek között, milyen hangokat hallunk, és milyen illatokat érzünk a természetben. Ha kinyitottuk a szemünket, utána figyeljük meg a bennünket körülvevő színeket, formákat is. Legyünk valóban jelen a pillanatban.

Ez a szép, napsütéses hétvége ismét Mártélyra csábított engem. Nagy sétáló tömeg nem volt most kint, de egy mókust legalább megfigyelhettem a tanösvény bejáratánál, ahogyan boldogan ugrándozott az avarban.

Felfedezi a borzas farkú mókust a képen?

A sétámat fényképekkel dokumentáltam. Ha szereti a csodálatos színeket, és a nyugalmat, amit Mártély kínál, kattintson a fenti képgalériára!