Tisztifőorvos: Látványos javulást, rövid idő alatt

A magyarok egészségügyi állapotának javítása érdekében egy átfogó népegészségügyi program kidolgozásáról döntött a kormány – ezt az országos tisztifőorvos jelentette be egy debreceni konferencián. Szentes Tamás azt mondta: olyan programot kell kidolgozni, ami rövid idő alatt látványos javulást idézhet elő.

Interjú az ÁNTSZ vezetőjével.

_{Fotó: Bornemissza Péter}

Egy nap eltéréssel ketten is bejelentették a népegészségügyi program kidolgozásáról szóló kormánydöntést. Mind önök, mind a stratégiai kabinet foglalkozott a kérdéssel. Ennyire sürgős vagy ennyire fontos programról van szó?

A népegészségügyi stratégia létrehozása sosem új. Viszont akkor ér valamit, ha az tényleges működéssel párosul. A népegészségügynek alapvető feladata az, hogy a legnagyobb társadalmi betegségterhet jelentő betegségekre, azok kockázataira, előfordulására reagáljon, a társadalmi betegségterhet adekvát és célzott beavatkozásokkal a lehető legnagyobb mértékben csökkentse. Tehát nekünk azokat a beavatkozási pontokat kell azonosítani, ahol a rendszeres működéssel eredményesek tudunk lenni. A programnak nem ideig-óráig, kampányjelleggel kell történnie, hanem a napi munka részévé kell válnia.

Tehát nyilván egy ciklusokon átívelő, nagy stratégiáról beszélünk.

Igen, ez olyan területe az egészségügyi ágazati feladatoknak, amelynek rendszeresnek, de folyamatosan megújulónak kell lennie. Mindig újabb beavatkozási pontokat kell keresnünk, azonosítanunk kell a legnagyobb kockázatokat és ott kell aktivitást kifejtenünk.

A tudósításokban szerepel, hogy segítségül hívta a program kidolgozásához a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületét. Ez azt jelenti, hogy a programot az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala dolgozza ki az ön vezetésével?

A népegészségügy egy nemzeti feladat, ami mögé a lehető legszélesebb fronton fel kell sorakoztatni azokat az erőforrásokat, amelyek segítségével sikeresen és hatékonyan végrehajtható. Ezért kértem fel a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületét, amely tömöríti az összes népegészségügyi területen dolgozó egyetemi intézményt és országos intézetet. A képző-és kutatóhelyek lefedik azokat az erőforrásokat, amelyeket erre a területre tudunk mozgósítani.

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal szerepe akkor itt megkerülhetetlen, hiszen egyfajta szakmai tudásbázist is biztosít.

Igen, úgy gondolom, hogy ez egyrészt természetes és az intézmény küldetéséből fakadó. Az állami feladatokat bizonyos struktúrához kell rendelni és azoknak kell ellátni. A népegészségügyi feladatokat, alapvetően az OTH-hoz rendeltek, ezeket itt kell ellátni. Tehát amennyiben önazonosak akarunk lenni, akkor ebben meghatározó szerepünknek kell lenni.

Milyen struktúrában, milyen stratégiával tervezik fejleszteni a népegészségügyi intézményrendszert?

Nagyon fontos leszögezni azt, hogy érdemi struktúraváltás az egészségügyben nem lehetséges a népegészségügyi intézményrendszer adekvát és célirányos fejlesztése nélkül. Ez tulajdonképpen egy olyan intézményrendszer, amely a fent említett célok megvalósításához szükséges szolgáltatásokat tudja előállítani. Tehát azokat a szolgáltatásokat, melyekkel célzottan és gyakorlatban tudjuk csökkenteni a legnagyobb társadalmi betegségterhet, és azokhoz az emberekhez tudjuk eljuttatni ezeket a szolgáltatásokat, ahol azok leginkább ki tudják fejteni a hatásukat. Sajnos ebben a mezőben kevés a szolgáltatás, nem csak Magyarországon, a világon.

Alapvetően az egészségügyi ellátórendszerek és az egészségügyi szolgáltatások más filozófia szerint működnek. Az egészségügyi szolgáltatók általában akkor lépnek működésbe, amikor már kialakult a betegség. A népegészségügyi intézményrendszernek akkor kell működnie, amikor még nem alakult ki a betegség, nem előrehaladott állapotú, adott esetben korai stádiumról van szó, vagy éppen krónikus betegségek gondozását kell megvalósítani. Tehát alapvetően nem a már kialakult kóros állapotromlásokra kell reagálnunk, hanem azoknak alapvetően elébe kell mennünk. Nekünk kell a népegészségügyi rendszer segítségével felkeresni az embereket, adott esetben az egészségi állapotuk kockázati tényezőit kiiktatni, megfelelő kezeléshez juttatni őket.

A gyakorlatban tehát a prevención, betegség megelőzésen van a hangsúly. Volt már szó egy olyan tervezetről is, mely tehermentesíti az egészségügyi dolgozókat.

Alapvetően nem a tehermentesítéséről van szó. Látható, hogy az egészségügyi ellátórendszer bizonyos pontokon túlterhelt. Nekünk plusz erőforrásokat kell bevonni és az új feladatokhoz új kompetenciákat kell rendelnünk. Tehát alapvetően a népegészségügyi képző-és kutatóhelyek egyesülete ebből a szempontból is jelentős: ahol erőforráshiány van az ellátórendszerben- bizonyos szolgáltatások éppen ezért nem előállíthatók- ott megfelelő kompetenciával rendelkező humán erőforrást kell képeznünk.

Ez nagyon gyakran szakdolgozói képzést jelent, és a szakdolgozók léphetnek bizonyos feladatok vonatkozásában elő ott, ahol az orvosi humán erőforrás korlátozott mértékben áll rendelkezésre, ez általában az alapellátás területe.

A magyar betegek legtöbbje orvoshoz szeretne menni. Nyilván meg kell szokni a szakdolgozóknak és a betegeknek is, hogy bizonyos esetekben nem orvoshoz kell először ellátogatni.

_{Fotó: Bornemissza Péter}

Természetesen ez mindenhol így van. De éppen ezért említettem, hogy itt a működésben is alapvetően egy paradigmaváltásról van szó: itt nem a beteg keresi meg az orvost, hanem maga az ellátó, a szolgáltató kerül kapcsolatba a beteggel, keresi meg a beteg kockázati tényezőjét, veszi át a gondozását. Pontosan ellentétes a folyamat, magának a szolgáltató rendszernek és a szolgáltatásoknak az elfogadását, befogadását segítheti a jövőben.

Ez a új szemlélet a polgároktól és az egészségügytől is elvár egyfajta rugalmasságot, alkalmazkodást. Tulajdonképpen szembe megy a korábban megcsontosodott szokásokkal.

A 18-19. században, amikor a magyar közegészségügy fejlődésnek indult, a kutak vizsgálata, vágóhidak bevezetése és egyéb közegészségügyi alapvetéseknek a megjelenése is jelentős paradigmaváltást jelentett. Ezek természetesen ma már az ellátórendszer és az egészségügyi kultúra szerves részévé váltak. Nyilván mindig vannak ilyen újdonságok, melyeknek be kell épülni a szokások közé és kultúra részévé kell válniuk.

Természetesen ez egyik napról a másikra nem megy, hosszú időt igényel. Ez viszont egy olyan terület, ahol nem szabad meghátrálni, ide erőforrásokat kell helyezni, mert ez a társadalmi fejlődés szempontjából meghatározó terület lesz a jövőben.

Milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy sikeres legyen a népegészségügyi program?

Ez egy szisztematikus munka. Tekintettel arra, hogy mindig a népegészségügyi program és feladat megvalósulására van szükség, mindig a helyzet elemzéséből kell kiindulni. Azonosítani kell a jelenlegi problémákat és azokat a beavatkozási pontokat, ahol hatékonyak tudunk lenni. Ha ez az elemző munkát elvégeztük, akkor le kell fektetni azt a cselekvési tervet, ahol pontról-pontra el tudjuk érni azokat az eredményeket, melyek végső soron lehetővé teszik a magyar egészségi ellátó rendszer fenntarthatóvá válását.

Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem lesz probléma, az alapvetően fejlett ipari országokat jellemző elöregedő társadalom egyre nagyobb betegségterhet jelent Magyarországon is. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatások közszolgáltatások, az állam finanszírozza azokat. Az államra ez egyre nagyobb terhet ró. De nekünk az a feladatunk, hogy ezzel szemben az egészségügyi szolgáltatásokat a jövőben is közszolgáltatásokként tudjuk a társadalom tagjai számára biztosítani. Ezért fontos, hogy hatékonyan nyújtsuk ezeket a szolgáltatásokat, fenntartható formában, úgy, hogy minimalizáljuk ezzel a társadalmi betegségterhet. Azokat a típusú szolgáltatásokat kívánjuk nyújtani a társadalomnak, amelyek az ő szükségleteikből fakadnak.

Rövid időt említett a nyilatkozataiban. Hozzávetőlegesen mennyi idő kell ahhoz, hogy látsszanak az első eredmények?

Alapvetően szemléletváltásra van szükség. A prevenciós szemléletnek erősödnie kell, a mindennapok részévé kell válnia. Ez a szemlélet a 18. században azt jelentette, hogy a fertőző betegségektől próbáltuk óvni magunkat és megtettünk mindent azért, hogy ezeket a betegségeket elkerüljük.

Most tulajdonképpen az egyén felelőssége megnövekszik, mindenkinek sokkal jobban oda kell figyelni saját egészségi állapotára és az egészségi állapotát veszélyeztető tényezőkre. Oda kell figyelni arra, hogy azokra a szűrővizsgálatokra mindenki elmenjen, melyeket rendszerszinten biztosítunk a számukra, nekünk pedig meg kell valósítani azt a szolgáltatást, hogy a kockázattal rendelkező páciensek vonatkozásában szűrővizsgálatokat célzottan, a megfelelő csoport számára biztosítani tudjuk és az ő részvételüket ezen a lehetőség szerint biztosítsuk a jövőben.

Azoknál, akiknél kialakultak a krónikus nem fertőző betegségek, amelyek jelenleg a legnagyobb társadalmi betegségterhet jelentik, rendszeres gondozásban részesülhessenek, az ő állapotuk ne romoljon, szövődmények az ő betegségük vonatkozásában lehetőség szerint ne lépjenek fel.

El tudjuk kerülni azokat a korai halálozásokat, amelyben sajnos Magyarország jelenleg nem áll jól. Ezek azok a beavatkozási pontok, amelyekben egy 10 éves időtávon belül – amennyiben sikeresek vagyunk a népegészségügyi programban – eredményt fogunk tudni elérni.