Botkáék a szögedi papucsot nem, de a médiát támogatják

Tavaly nyáron penderítette ki a szegedi önkormányzat a szögedi papucsokat készítő házaspárt abból a parányi műhelyből, ahol az utolsó papucsos mester „licence” szerint varrták a páratlan lábbelit. A cipészek a bérleti díjjal maradtak el, most a városi média töredékéért használhatja a helyiségeket.
Eldugott előterjesztés
A szegedi közgyűlés április 15-i ülésére készült egy előterjesztés, amely ingatlanokat érintő, közgyűlési döntést igénylő kérdéseket tartalmazott, egyszerre nyolcat. Köztük bújt el az a határozat is, amely, más ingatlanok mellett, annak a műhelynek az értékesítéséről is döntött, amelyben a Sallay házaspár tavaly nyárig a szögedi papucsokat készítette.
A klasszikus szögedi papucsos műhelynek azért kellett mennie, legalábbis az önkormányzat képviselője akkor így nyilatkozott, mert a műhely gazdaságtalanul működött, a vállalkozók még a kedvezményes bérleti díjat sem tudták kifizetni. Most a helyiséget az önkormányzati televízió és szintén az önkormányzat online híroldalának szerkesztőségi munkatársai fogják használni, preferált szervezetként, még a Sallayék fizette kedvezményes 25 ezer forint bérleti díjnál is jóval kevesebbért.
Bonyolult tulajdon és bérleti viszonyok
Az előterjesztésből az is kiderül, hogy a helyiségek valójában az önkormányzat százszázalékos tulajdonában levő informatikai cég tulajdonában vannak, voltak, amiről az azokat korábban használó papucsosok nem is tudtak.
A Sallay házaspár a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítvánnyal állt szerződésben, a bérleti díjat az önkormányzat tulajdonában levő IH Rendezvény-és Médiaközpont Nonprofit Kft-nek fizették, illetve végeredményben a vevők elmaradása miatt nem fizették.
A mostani előterjesztésből az derül ki, hogy a Ritek volt a tulajdonos, 2006 – ban ugyan valóban kötöttek szerződést a helyiségek használatáról a most beköltöző Városi Televízióval, de az már akkor is az IH keretein belül működött, amely a Rátkai Papucs Látványműhelynek is bérbe adta a helyiségeket.
„Azt már így utólag nehéz kikalkulálni, hogy ha nekünk is ötödét kellett volna fizetni, akkor hogy alakult volna” – magyarázza Sallayné Zsuzsa. „Az biztos, hogy a hungarikumok közé felvennék a szögedi papucsot, ez most van folyamatban, de Szegednek nem kellettünk.”
Szlavkovits Rita
(Borítókép: illusztráció; forrás: Facebook.com/Mentsük meg a szögedi papucsot!)