Sofőrt keresnek az önkéntes állatmentők szilveszter éjszakára

Sofőrt keresnek szilveszter éjszakára az Állatmentés Örökké Természet és Állatvédő Egyesület önkéntesei.
A közösségi oldalukon közzétett bejegyzésük szerint az egyesületi autójuk elkészült, így akárcsak tavaly az idei év utolsó napján is együtt róják majd a város utcáit, hogy segítsenek a nagy ünnepi durrogtatás közepette elkóborolt kutyáknak hazajutni.
Mi a baj a petárdával?
Az egészséges állatok idegrendszere erős, a civilizációs zajokat megszokták, együtt élnek velük. Ha csikorogva fékez az autó, akkor a kutya elugrik, ha csörömpölve lezuhan a konyhában egy edény, legfeljebb attól tartanak az állatok, hogy a fejükre esik. Értik a zajok keletkezését, tudják, honnan jönnek, felfogják a rájuk váró következményeket. A petárdadurranás azonban más! A tűzijáték sikítása, a rakéta sistergése vagy a petárda robbanása körülveszi az állatokat, értelmezhetetlen számukra, menekülési ösztönt vált ki belőlük – olvasható a Háziállat.hu témában írt cikkében.
A portál azt javasolja, lehetőség szerint szilveszter este vigyük zárt helyre a kutyusainkat, illetve az esti sétát időzítsük a petárdadurrogtatás előtti órákra. Megjegyzik még, fontos, hogy a gazdi nyugalmat árasszon a kutya felé. Az ebek a falkavezér utasítását követik, az ő viselkedéséről vesznek mintát. Ha a gazdi nyugodt, a négylábú sem esik olyan könnyen pánikba.
Segíthet ha az első durranások eldördültekor játszunk velük, simogatjuk őket, így a petárdazaj a fejükben jó emlékekkel párosul, és a későbbiekben kevésbé fognak félni tőle.
(Borítókép: illusztrácó; forrás: Pixabay.com)