Mezővári testközelből: összefogással rajtuk segíthetünk

Az év elején döntött úgy Hódmezővásárhely képviselőtestülete, hogy csatlakozik ahhoz a kezdeményezéshez, mely kárpátaljai településeken segít, és úgy határozott, új óvoda építésével támogatja az urkán-magyar határtól pár kilométerre található Mezővárit. Szerdán a város delegációja Kárpátalján járt, ahova portálunk is elkísérte őket, és ahol aláírták az erről szóló előszerződést.

Lehet, hogy nehéz elképzelni, vagy megérteni, miért áll az önkormányzat, rengeteg vásárhelyi magánszemély és cég a kezdeményezés mellé, de az ottani állapotok bemutatásával, most megpróbáljuk ezt megmagyarázni.

25 évvel ezelőtt, azaz napjainkban

Mezővári 5-600 kilométerre fekszik innen, attól függően merre indul Vásárhelyről az ember. A határt Beregsuránynál átlépve még 20-30 kilométer zötykölődés és egy nagyobb város, Beregszász érintésével érünk a pár ezer fős Mezőváriba. Az első ami feltűnik a határt elhagyva, az az utak állapota. Vegyük Vásárhely legrosszabb, legrázósabb, legkátyúsabb útját, szorozzuk meg 50-nel és még akkor a közelében sem járunk az ottani állapotoknak. A kátyús aszfaltot “üdítő” változatossággal pedig kilométereken át tartó macskakővel kirakott utak váltogatják, garantálva az esetleges vesekő-zúzást.  Egy kényelmes autó is a lelket kirázza az emberből 30 kilométeren keresztül, abba pedig jobb nem belegondolni, az itt futkosó régi Ladák, Moszkvicsok, régi nyugati kocsik és az évszázados korúnak tűnő buszok ülésén milyen lehet a közlekedés. És az itt élő gyerekeket is ilyenek szállítják, például Mezőváriban is.

Kárpátalja minden négyzetmétere – legalábbis amit a Beregszászi Járásból láttunk – olyan mintha Magyarországon járnánk, de ahol a 80-as évek közepe óta megállt volna az élet. Az akkor takarosra felépített házak, üzletek töredékét újították csak azóta fel, az utakról, közterekről nem is beszélve, mindent ellep a gaz, a szemét, a rendrakásra van a legkevesebb pénz. Jómódúak, szerencsések természetesen arrafelé is élnek, de a középosztály és a szegényebb réteg helyzete ég és föld a magyaréhoz képest.

Mezővári ugyanilyen. A határtól légvonalban alig pár méterre fekvő faluban szinte kizárólag magyarok élnek, a 3400 fős lakosság 30 százaléka roma, de néhány ukrán is lakik itt. Itt és egész Kárpátalján nincs nemzetiségi kérdés, békében élnek egymás mellett származástól, vallási, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Mezővári lakossága gyarapszik, pedig nem könnyű a megélhetés. Az egykori TSZ és pártház épülete évek óta gazdátlanul áll, bezárása óta munkát már nem ad. A környék privatizált földjeinek nagy részén győzni látszik a gaz, alig pár parcellát művelnek. Talán a gyönyörű tájon található szőlődombok lankáit kivéve. Az idegenforgalom kiugrás lehet, pár éve sok ilyen vállalkozás, vendégház, panzió és hotel is létesült, ám az 1200 kilométerre lévő háború elriasztotta e tájról is a turistákat. Pedig ezen a téren a magyarországi vendégkörre számítottak elsősorban.

A falu egy, a főtérhez közeli kis utcájában található az óvoda, mely majdnem akkora, mint Vásárhelyen a volt Corvin épülete. A száz gyerekre indokolatlanul nagy épület kihasználatlansága és rezsije is óriási. Kívülről ugyan nem látszik, de ütött kopott és korszerűtlen az intézmény. Az ajtókon, ablakokon és mellettük állandó vendég a cúg a termekben. Ahol vasradiátorok, de inkább régi és töredezett cserépkályhák árasztanak meleget és füstöt, mikor begyújtanak. A központi fűtést talán egyszer sem kapcsolták be. A fűtőtesteket nézve, talán jobb is. A épület talán egyetlen erénye, hogy fás szép környezetben fekszik és hűvös. Egyébként, mivel egy telet még mindenképpen itt kell kihúzniuk, ezekben a napokban kezdték a nyílászárócserét az épületen abból a pénzből melyet szintén Hódmezővásárhelytől kaptak pár hónappal ezelőtt.

Ha valaki, ők megérdemlik a segítséget

Az ide járó gyermekek mit sem tudnak arról, milyen egy szép és jó óvoda. Nekik ez a természetes, a megszokott. Az ebéd utáni alvás és szegényes uzsonnájuk (kis tej és keksz) elfogyasztása után ottjárttunkor is lementek az ovi játszóterére, ahol egymással játszottak. Jobb is, mert a kert 30-40 éves mászókái hosszas nézelődésre is szepszis okoznak, nemhogy érintésre.

A falu békés nyüzsgése egyébként magával ragadó. Délben a már említett veterán buszok hozzák meg az iskolásokat, akik kivétel nélkül csókolommal, vagy jónapottal köszönnek mindenkinek – igen mindenkinek, nekünk idegeneknek is. Szüleik javarészt az idénymunkában megmutatkozó bevétel után harcolva a földeken dolgoznak. Éppen ezért az óvoda is csúcsra jár, sőt bölcsödét is üzemeltetnek, mivel nagy szükség van rá. Az utcán elhaladó felnőttek is mind köszönnek, autóink magyar rendszámát látva pedig azt mondják egymás között: ” ezek Magyaroszágiak “. Nem azt , hogy “magyarok”, mivel ők is annak érzik magukat – és azok is.

Lassan elhiszik: valóra válhat…

A főtéren találkoztunk a kisiskolás Palikával, aki faluszerte ismert kis kópé. Szüleivel és kistestvérével él Mezőváriban. És bár vannak kicsit jobb módúak is szép számmal, Palikán láttuk, az ő családját nem veti fel a pénz. Ő már nem, de kistestvére még élvezheti a megépülő új óvoda nyújtotta előnyöket. Szakadt ruhában, táskával, mosdatlanul, mégis csillogó szemmel kémlelete a falujába érkező sajtót, nyilván nem értve jelenlétünket.

Ezzel nincs is egyedül. A falu vezetése és lakossága számára is még csaknem a hihetetlen kategóriába tartozik, hogy egy távoli magyar város mindenféle érdek nélkül segíteni próbál rajtuk. Grezsa István képviselő és Hegedűs Zoltán alpolgármester már ugyan többször járt a településen és támogatásáról biztatta Mezővárit, ám szerdáig, ez álomszerű volt számukra. Ekkor, a faluba első ízben látogató Almási István, a Salamon Elemér Mezővári polgármestere és Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke ünnepélyes keretek között aláírták az új óvoda építéséről szóló előszerződést.

A püspök – mint a megépülő óvoda leendő fenntartója – elmondta, a köszönetet nem lehet szavakba önteni, hihetetlen az a segítség, melyet Hódmezővásárhely, a város és lakossága nyújt nekik, melyhez hasonlóra példát még nem láttak. A munkához pedig ők is hozzá fognak járulni, dolgos kezeiket bármikor fel tudják ajánlani.

Az előszerződés azt jelenti, elkezdődhet a tervezés, a telek, a terület átadása, melyet egyébként a régi ovival szemben jelöltek ki. Október végén helyhatósági választást tartanak Ukrajnában, de mivel Salamon Elemér 13 és fél után is újra indul, ráadásul egyedüliként, a polgármesteri székért, ezeknek sem lesz semmi akadálya.

A mezőváriak, a polgármester, a püspök és az óvoda dolgozói mind azt remélik, az eddig csodaként felvillantott álom hamarosan valósággá válik, és jövőre talán már egy szép, új, egészséges környezetbe járhatnak az itteni magyar gyerekek.

Lelkiismeret és lehetőség szerint bárki segíthet

Záró mondatokat ezek után nehéz írni, talán nem is kéne. Azt azonban érdemes megjegyezni, úgy érezzük, az állam helyesen döntött, amikor támogatandó magyarlakta szomszédaink közül Kárpátalját választotta. A XXI. század itt még nem kezdődött el, a szegénység és elmaradottság még talán Szerbiánál is nagyobb. Ahogy Magyarországnak jól esett a segítség és a támogatás a 90-es években jobb módú barátaitól, úgy jól esik ez most tőlünk is kárpátaljai testvéreink felé. Közel száz éve, a Trianoni békeszerződés aláírásakor, talán csak egy megremegő kézen, a térkép rajzolásának már beláthatatlan körülményein múlott, hogy ma Mezővári nem magyarországi település, lakói nem honfitársainak, de testvéreink, magyarok, akiket ha tudunk, segítenünk kell.

Hódmezővásárhely városa pedig mindig élen járt a határon túli magyarság támogatásában. A közel 10 évvel ezelőtti kettős állampolgárságról szóló szavazáskor a város – bár a szavazás érvénytelen volt az országban – többségében a határon túli magyarok mellett voksolt. A nemzetegységen csorbát ejtett szavazás után pedig elsőként hozott döntést: Hódmezővásárhely tiszteletbeli magyarrá fogadott minden határon túli magyart és vált a világ legnagyobb magyar városává.

Most, aki úgy gondolja, és lehetősége van rá, támogassa a mezővári óvoda megépítését, hogy e cím ne legyen a múlté.

(cikkünkben 3 galériát is talál, nézze végig, mi hogyan láttuk Kárpátalját, Mezővárit az óvodát és az ovisokat)