Migránsok Röszkén: Nevünk Abdul

(a gyoda – ha nem lenne muszáj, nem nagyon szeretnénk rajta,vagy alatta átvergődni)

Az elmúlt hétvégén csaknem 8800 migránst tartóztattak fel a rendőrök Szerbia felől. A menekültek zöme éjjel és hajnalban lépi át a határt, mi mégis a napközben indultunk Röszkére hétfőn.

“Szegeden ez már meg van szokva”

Útba ejtettük a szegedi nagyállomást, ahová éppen akkor gördült be egy, a röszkei gyűjtőtáborból érkező, migránsokat szállító autóbusz. Pár rendőr kíséretében ők a peronra vonultak, majd egy Budapestre tartó vonat első kocsijába tereltél őket. Fáradtnak, elcsigázottnak tűntek, mindenben engedelmeskedtek a rendőri erőknek, a sajtónak néha odamosolyogtak, ám nem voltak túl közlékenyek. Az állomáson megtudtuk, itt még nagyobb baj nem volt velük, rendbontásra sem emlékeznek. Az állomás előtt egyébként migrációs pont működik. Itt több nyelven rengeteg információval, itallal, ingyen wifivel állnak a menekültek rendelkezésére. Többek között az is ki van írva, hogyan, mennyi idő alatt jutnak el a Vámosszabadiban, Bicskén, vagy Debrecenben működő menekülttáborba.

A menekültek látványához itt szemmel láthatóan az itt dolgozók és a vonattal közlekedők is hozzászoktak. Napi rutinná vált jelenlétük. Az azonban érdekes volt, hogy pár rendőr és önkéntes viselt maszkot és kesztyűt, de a többség nem, ezt a Reuters fotóriporterével meg is vitattuk.

Növekvő nemzetközi érdeklődés

Az 5-ös főút mentén, a határ előtt alakították ki az első nagyobb átmeneti telepet a menekültek számára. Itt több száz katonai sátor alatt várták azt hogy busszal Szegedre vigyék őket. Ide a sajtót nem engedik be, csak kívülről fotózhattunk, itt szabadkai újságírókkal, valamint a Deutsche Welle munkatársával találkoztunk. Éreztük, egyre nő a nemzetközi érdeklődés.

Röszke felé, egyből a vasúti átjáró után, rögtönzött állomást alakítottak ki, hiszen a síneken és a sínek mentén folyamatosan érkeznek a migránsok. A rendőrség a pár száz méterre húzódó gyoda (gyorstelepítésű drótakadály) mentén járőrözik. Ez itt a csatorna Magyarországhoz közelebbi oldalán húzódik, a síneknél azonban semmi sem akadályozza a menekültáradatot. Az információáramlás nyilván körükben is rendben zajlik, ugyanis mintha kiránduláson lennének, magabiztosan és céltudatosan közelítettek a határ felé, ahol egyébként fél tucat nemzetközi tévéstáb forgatott – a luxemburgi RTL-től , az NBC-n át sokan másokig. Magyar újságíróval nem is találkoztunk.De az egyik élő bejelentkezés alatt megtudtuk, hogy ejtik Röszkét angolul, hát így: “Ruszkáj.”

A szírek célja : Germany

Dacára a hétfőnek, a nappali időszaknak és a nagy melegnek, több nagy csoporttal találkoztunk és összesen kb 10 migránssal sikerült is pár szót váltanunk. Gyorsan rájöttünk, a kölcsönös bemutatkozásnak nem sok értelme van, az első csoportból mindenki Abdulként mutatkozott be. Akikkel beszéltünk, azok közül 8-an szírek voltak, ketten Pakisztánból indultak Európába.  A szírek zöme Damaszkuszból, egy valaki – valamelyik Abdul – Homszból érkezett. Velünk szóba csak férfiak álltak, a csoportok 80 százalékát ők alkották, de egyébként valamivel több volt a gyermek, mint a nő.

(ő Abdul, igaz, utána még négyen Abdulként mutatkoztak be)

Célként mindenki, aki válaszolt, Németországot jelölte meg, egy szír onnan az USÁ-ba menne tovább. Arra a kérdésre, hogy miért indultak útnak, mi a céljuk, munkalehetőség,  vagy a már ott élő család, vagy a hazájukban dúló háború, már nem válaszoltak. A legtöbben készségesen álltak szóba velünk, páran mutatták csak, hogy ne fotózzuk őket. Két embertől sikerült megkérdeznünk azt, hogy maradnának-e Magyarországon, de erre mindkét alkalommal határozott nem volt a válasz.

A sínek mentén már magyar oldalon a fák árnyékában is találkoztunk egy kisebb csoporttal. Ők egy kérdésre sem válaszoltak, egyikük éppen telefonált, majd mindannyian visszasétáltak a síneken Szerbiába.

Fél óra sem telt bele, egy nagyobb csoporthoz csatlakozva lépték át ismét a határt. Ennek a csoportnak a vezetői (akik elöl jöttek) vidáman üdvözölték a magyar oldalon felsorakozott nemzetközi sajtót, ők mind Szíriából, Damaszkuszból jöttek és Németországba igyekeztek.

Irdatlan mennyiségű szemét marad utánuk

Nem perverzióból vagy gyűjtőszenvedélyből, de nagyjából átnéztük, mi mindent hagynak maguk mögött az átvonuló migránsok. Hatalmas mennyiségű lom és szemét maradt utánuk mindenfelé, ahol elhaladtak. Eldobott tablet, okostelefon nem volt, igaz sokat náluk sem láttunk.

A sínek mentén találtunk egy Görögországban kiállított papírt Shab Almada nevére, aki e szerint 1986 január 1-én született, Pakisztánban. Ezt augusztus 27-én állították ki a görög hatóságok, tehát maximum 3-4 nap alatt hazánkig elért vele ez az illető.

Aztán találtunk 6 forintot, azaz egy elszórt görög 2 centest, és halomnyi ruhaneműt. Sátorponyvák és drótok, takarók, sapkák, tömérdek papucs, hever szerteszét a menekültek nyomán. Eldobott élelmiszeres dobozaikból az látszott, azokat Szerbiában, vagy korábban, Görögországban vásárolták. Rengeteg félig, vagy teljesen kiürült ásványvizes palackot is láttunk, valamint sok félig megsütött, kicsit megrágott kukoricacsövet. Sőt egy valamiről elesett papírt, melyen egy áthúzott malac emblémája látható, és még egy koromfekete, fekete sörtéjű fogkefét is.

A legmegdöbbentőbb egy a nádasba bedobott babakocsi, és az egyik táborban hagyott kerekesszék volt. A szegedi állomáson egyébként még arról is beszámoltak, tegnap láttak egy legalább 100 éves migráns bácsikát, aki szintén otthagyta kerekesszékét.

Fotók: Bornemissza Péter – Szombat Mihály – Vásárhely24