Civil Falu, Ákos, Kowalsky meg a Vega – képes beszámoló a keddi SZIN-ről
Ezen a szerdán karszalaggal a kezemen ébredtem. Noha nem vagyok egy nagy buli manó, aki fesztiválról fesztiválra jár, de a Szegedi Ifjúsági Napok karszalagját viselni kellemes érzés a lelkemnek. Ahogy a beszűrődő reggeli fényben megláttam a SZIN 2015 feliratot a kezemen, sorban jelentek meg a tegnapi emlékek.
Mint ahogyan tavaly, idén is nagyon vártam, hogy belépjek a Civil Faluba, ahol pályázat útján kiválasztott, közel ötven szervezet segítette jelenlétével, kreatív játékaival, információs kiadványaival és tájékoztató párbeszédeikkel a résztvevők látószögének bővítését. Az alábbi területen mozgó szervezetek vállalták a segítő szerepet a SZIN-en: oktatás, foglalkoztatás, egészség és jóllét, önkéntesség, társadalmi befogadás, ifjúság és világ, kultúra és kreativitás. Tavaly a Közös Pont sátránál volt lehetőség saját magamnak levelet írni, amit a napokban valóban meg is hozott a postás. Elhatároztam, ha idén megint lesz rá mód, újra élni fogok a lehetőséggel. Így is történt, a levelet megírtam, a sátor postaládájába fel is adtam.
Forrás: Vásárhely24
Tetszett az a felmérés is a Partiszkon Társadalomkutató Egyesület sátrában, ahol kérdőívvel és beszélgetés során azt kutatták, hogy hol, melyik országban képzeljük el a jövőnket. Térképre szúrt színes rajzszögek jelezték, hogy ki, melyik országban szeretné megtalálni a számításait. A külföld vagy Magyarország versenyt ott jártunkkor még hazánk vezette. A részvételért cserébe kitűzőt lehetett választani. Az én jelvényemen az állt: Ne higgy el mindent, amit hallasz! A választásomat a digitális világban elferdített információk, a közösségi oldalak hamis tükörképének romboló hatása elleni felhívás gondolata ihlette.
Aki a SZIN-re látogat, gyakorlatilag bárhol és bármikor koncertbe, diszkóba, tánclehetőségbe bukik. Mindenféle zenei irány helyet kap ezen a héten is a fesztivál teljes területén. Tegnap délután a Láma Dalai és a Hollywoodoo koncertjét is meglátogattam. Mindkettő eseményen fiatalok roptak a dalokra, legtöbbjük egyéni, olykor mókás, de kedvelhető stílusban.
Forrás: Vásárhely24
Számomra nem dőlt el, hogy a keddi nap legnagyobb dobása Ákos vagy a Kowalsky meg a Vega volt. Mindkét előadás megérintett. A Kowalsky csapat előadása, dalszövegei egyértelműen mélyebb húrokat pengettek. Örömmel töltött el, hogy a színpad előtt összegyűlt sok-sok ember, köztük egészen fiatal tizenévesek is egyként énekeltél a varázsszavakat, melyek őszinte használata jobbá teszi a világot: „Sajnálom, Bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek”. Amíg ők voltak a színpadon, mindenki esélyt kapott, hogy előadásukat nézve, zenéjüket hallgatva önmagába tekintsen. Aki éppen elakadt a saját útkeresésében az garantáltan kapott útmutatót a tarisznyájába, zenei aláfestéssel.
Forrás: Vásárhely24
Az Ákos koncert kezdetére már jóformán talpalatnyi hely sem maradt a színpad előtt. Bármerre néztem, mindenfelé ragyogó szemű, széles mosolyú rajongók álltak, akik füttyszóval és hatalmas sikítással jutalmazták az előadó színpadra lépését. A koncert egyben időutazás is volt, hiszen Ákos a Bonanza Banzai dalaitól kezdve, a 90-es évek végét idéző zeneszámokon át, igazán új dalokat is hozott nekünk. Egy-egy régi dallam eszembe juttatta azokat az időket, amikor még az Ákos kazettákat cserélgettük a baráti körben egymás között, az érzelmesebb hangvételű számok pedig felidézték az régmúlt idők szerelmes vágyakozásait. Ki ne akart volna lassúzni a diszkóban a Hello című számra? Összegzésképp Ákosról kijelenthetem, hogy még mindig jól néz ki, még mindig jól énekel és még mindig jó koncerttel örvendezteti meg a rajongóit. És egy hónap múlva újra Szegedre jön.
