Jurassic Parkok háborúja
1992-ben Őslénypark címmel jelent meg Michael Crichton sikerkönyve magyarul, és már akkor azzal reklámozták a regényt, hogy Spielberg filmet készít belőle. A film elkészült, aztán még kettő, és biztosak lehettünk benne, hogy a sikergyárosok háromnál nem állnak meg. Igaz, 14 évet kellett várni, de a rajongók megnyugodhatnak, bár a Jurassic World stábján nagy volt a nyomás, rettentő bugyuta, de rendkívül szórakoztató és látványos folytatás született, amely az új nézőket is képes megszólítani, és a régiekben is nosztalgikus érzéseket ébreszt.
A korábbi részekben az őslényekkel benépesített állatkert soha nem jutott el odáig, hogy megnyissa kapuit a nagyközönség előtt, az újraalkotott csúcsragadozók nem tudták elfogadni, hogy az ember a teremtés koronája, és jól belakmároztak az első látogatókból. De ez már a múlté, a Jurassic World immár megnyitotta kapuit, sőt ott tartunk, hogy mindig újabb és újabb dinókat kell bevetni, hogy a nagyérdemű ne unja halálra magát. Ezért a nagyokosok kitalálják, hogy az egykor létezett fajok mellett keresztezéssel új fajt hozzanak létre, amelynek látványától minden nézőnek garantáltan tele lesz a nadrágja. Így születik meg a Tyrannosaurus Rex és több más állat keresztezéséből a szokatlanul intelligens és vérszomjas főgonosz, az Indominus Rex.
A film elején a Jurassic World egyik fejese, Claire leteremt egy technikust, aki Jurassic Park pólóban feszít, és akinek asztala klasszikus dinókat ábrázoló figurákkal van tele. Ez mintegy előre vetíti a későbbieket, a történetben az új teremtményt csakis a régiek segítségével lehet legyőzni. Mert hiába a legmodernebb technika, mindig akad olyan ősgyík amelyiknek sikerül kijátszania a biztonsági óvintézkedéseket, és a törhetetlen üvegről is kiderül, hogy törhető, a lőfegyverek pedig csak arra jók, hogy felbosszantsák az amúgy is emberevő hangulatban lévő dögöt.
A szereplők közül Owen (Chris Pratt), a raptoridomár, aki igazán az újdonság erejével hat, a munkamániás Claire (Bryce Dallas Howard), az ősragadozók katonai hasznosításáról álmodozó Hoskins (Vincent D’Onofrio) és a két gyerekszereplő, Gray és Zach (Ty Simpkins és Nick Robinson) sablonfigurák, de azért az alkotók kihozzák belőlük, amit tudnak.
Mitől működik mégis a film? Elsősorban a látvány miatt. Nem tudom, hogy 2D-ben mennyire hatásosak a trükkök, de 3D-ben lélegzetelállítóak. A Jurassic World delfináriumi sztárjának, a Mosasaurusnak már a belépője is csillagos ötös, de később még ezt is sikerül überelnie. Szintén nagyot üt az Indominus Rex és a gömbautó találkozása, a madárház lakóinak légitámadása és a raptorok futása az erdőben, de a végső összecsapásba is apait-anyait beleadtak a készítők. Nekem mindössze a helikopteres jelenetekkel volt gondom, ezeknél volt olyan érzésem, hogy terepasztal fölött repülő távirányítós modellt látok, de ez talán a túlságosan monumentális panoráma miatt volt. A másik nyerő húzás, hogy az alkotók nem vették véresen komolyan a sztorit. Jó, a poénok egy részét nem biztos, hogy viccnek szánták, de ez nem hogy ártott volna a filmnek, ettől csak szórakoztatóbb lett az egész. Azt viszont nem tartom kizártnak, hogy a gyengébb párbeszédek egy része szándékos, mintegy a régi vágású szórakoztató mozik előtti tisztelgés. Ugyanakkor vannak kimondottan jó szövegek.
Kedvenc mondatom a raptoros hajtóvadászatnál hangzik el: „Ha ilyenekkel üldözhettük volna Bin Ladent…” Másik nagy favorit egy „majdnem” csók, ami egyfajta ellensúlyozása a korábban elcsattant közhelyszerű „megmentetted az életemet” csóknak. A siker harmadik titka az erős nosztalgiafaktor. A Jurassic World sokszor idézi a Jurassic Parkot, és ezt nem feltétlenül az ötlettelenség számlájára írnám. „Ha valami üldözni kezd, fuss!” – az ismerős mondat ezúttal Gray és Zach mamájának szájából hangzik el, és persze nem gondolja komolyan, csak ugratja a gyerekeket. Az első rész jelzőfáklyás jelenete is egészen más kontextusba helyezve jelenik meg a fináléban, bár a funkciója ugyanaz. Ami aztán végképp könnyet csal az első film rajongóinak szemébe, az a régi bázison játszódó rész, illetve a régi járgány beüzemelése.
Persze a fanyalgókat is meg lehet érteni. A Jurassic Park még az újdonság erejével hatott, a karakterei kidolgozottabbak voltak, és tudományosan is sokkal megalapozottabb volt, a Jurassic World pedig nem több, de nem is kevesebb, mint egy szuper látványos akciófilm. Lehet, hogy a büfében vásárolt pattogatott kukoricához és üdítőhöz kapott kütyük tovább megmaradnak, mint a film emléke, de ettől függetlenül kicsik és nagyok jól szórakoznak rajta, és a moziból kifelé jövet nem egy embertől hallottam, hogy jobb volt, mint a második és harmadik rész.
kp
