Képeit énekelni is lehet
Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező világkörüli útjainak eredményét, mintegy háromszáz fotográfiából álló életműkiállítást láthatunk. A termekben tájegységenként vannak elrendezve a képek, egyik teremből a másikba lépve Észak-Amerika felhőkarcolóinak csillogó üveghomlokzata áll kontrasztban a szomszédban található dél-amerikai nyomornegyed dobozházaival. Hasonlóság és ellentét is feszül a természetes alakzatok (sziklák, szigetek, hasadékok) és az emberkéz építette épületek hol kerekded, hol szögletes formái között.
A június 6-i kiállításmegnyitó egy kis programváltozással kezdődött. A meghívó szerint Almási István polgármesternek kellett volna köszöntőt mondania, de dr. Kószó Péter személyes érintettség okán magának kérte ezt a megtiszteltetést. Az alpolgármester elmondta, Kósa Ferenchez több évtizedes ismeretség köti. Egyrészt ugyanabban az időben koptatták a Parlament széksorait, ha nem is azonos oldalon, másrészt Kósa dokumentumfilmesként sokat forgatott a vásárhelyi tanyavilágban.
Kószó Péter magát a fotográfust idézte a kiállítás címével kapcsolatban: „Úgy vélem, jó kép, figyelemre méltó fotó akkor születhet, ha a végesség és a végtelenség egymásba betör, ha a való pillanat és az időtlenség feloldódik egymásban. Amikor tehát létrejön az idő egésze.”
A köszöntőt követően a Japán Napok keretében Vásárhelyre érkezett japán nagykövet mondott beszédet. Koszuge Dzsunicsi kitért arra, hogy Magyarország és Japán 146 éve áll diplomáciai kapcsolatban. A második világháború után volt egy kis törés, de 56 éve a két ország ismét felvette a kapcsolatot. Akkoriban nagyon behatároltak voltak a lehetőségek, és a baráti társaság szervezésében vezető szerepet betöltő Kósa Ferencnek nagy része volt abban, hogy ez a viszony elmélyülhetett. A japán nagykövet megemlítette a kiváló filmes életétnek kiemelkedő fordulatát, amikor 1967-ben Tízezer nap című filmjével elnyerte a Cannes-i filmfesztivál legjobb rendezés díját, és ekkor ismerkedett meg japán feleségével, Itobu Sinobuval. Sikerének titkát abban látja, hogy munkáiban mindig a szabad művészi kifejezésmódot kereste, azt, hogyan lehet tágítani a lehetőségeket a a kor korlátai között.
A nagykövet szólt Japán és Hódmezővásárhely viszonyáról is. A 2011. március 11-i fukusimai földrengés sújtotta vidékről 17 fiatalt hívott meg az akkori polgármester, Lázár János, hogy töltsenek két hetet Magyarországon. Vásárhely mindent megtett, hogy a fiatalok jól érezzék magukat. Most tehát a vendégszeretet és a kedvesség városában került megrendezésre ez a kiállítás – jegyezte meg a diplomata.
Ugyancsak beszédet mondott Jókai Anna Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, aki szerint a filmrendező fotói festett képek hatását keltik, mert készítőjük nem elégszik meg a látvánnyal, bennük a látvány találkozik a látomással. „Mindig arra gondolt, és ezek a képek is ezt vetítik ki, hogy valamilyen módon meg kellene keresni a világban azt a jobbra törő harmóniát, amely ugyan nem takarja el a szemet az előtt, ami rossz, de arra törekszik, hogy az embereket összehozza, és ne elválassza” – fogalmazott.
„Több Japánban készült kép van kiállítva, mint magyar és európai együttvéve, pedig én magyar és európai vagyok. Sok ezer fotóm van a magyar és az európai világról, de úgy éreztem, ezen az életműkiállításon különös hangsúlyt szeretnék adni a Japánhoz fűződő életre szóló kapcsolatomnak” – emelte ki Kósa Ferenc, aki azt is megemlítette, hogy tokiói kiállítását Kobajasi Kenicsiró is megnézte, és azt állította, képei nem csak láthatók, énekelhetők is. A világhírű karmester ezt bizonyította is, több fotó előtt megállva előadta azt a dalocskát, amit a kép sugallt számára.
A megnyitón közreműködött a Fandante Kamarakórus.
kp
