Mint arról beszámoltunk,  levelet kaptak az elmúlt hetekben a hódmezővásárhelyi  Susáni Református Egyházközségtől mindazok, akik valamilyen  kapcsolatba hozhatók a temetőkben végezhető munkákkal, szolgáltatásokkal. Ők mind belépési díjat kötelesek fizetni a Kincses és a Dilinka temetőkben.

Se vers, se dal, amiben Isten szerepel

Az egyház kiküldte a május 18-án életbe lépő szerződést is melyben –  városházi források szerint – egy igen különös pont is helyet kapott:

“Az üzemeltető – a Susáni Református Egyházközség – kijelenti, hogy polgári – tehát nem egyház által végzett – búcsúztatások alkalmával a vallási jellegű megnyilvánulások pl imádkozás, Isten nevének említése, nem megengedettek”

– ezt a szerződés aláírásával a másik fél pedig el is fogadja.

Ez azt jelenti egy istenes Ady, vagy Tóth Árpád vers, egy, az Isten szót tartalmazó dal, vagy idézet sem hangozhat el a két vásárhelyi temetőkben – csak ha az egyház közreműködik a temetésen.

Mit mond a hittudományok doktora

Mindkét témában megkerestük professzor dr. Máté-Tóth Andrást, az SZTE tanárát, a hittudományok doktorát, vallásszociológust, aki a következőket válaszolta.

“A temetkezés ősidők óta a vallási megnyilvánulás elsődleges alkalmai közé tartozik. Még a legkevésbé​ vallásos országokban is nagy az igény a vallási szertartásra a temetkezés alkalmával. A halál és a halott búcsúztatása mindenképpen az élet határaira emlékeztet, a gyászolók pedig igényelik a vigasztalást. A vallási közösségek illetékesei a vallási szertartások hagyományos szolgáltatói. Biztosítják a vallásuknak megfelelő rítusokat és az azt szakszerűen és méltó módon elvégző személyzetet. Ennek sérthetetlensége és védelme az érintetteknek közös érdeke.

Ugyanakkor a temetők fontos bevételi forrásai is a vallási intézményeknek. A vallásnak van anyagi oldala is. A temetők fenntartása és a temetés szolgáltatása pénzbe kerül. Kötelezettségeket ró a tulajdonosokra és szerződési megegyezést kíván a további igénybe vevőkkel. Az utóbbi években a temetések száma csökken, aminek egészségügyi, kulturális és anyagi okai is vannak. Ez készteti a fenntartókat (önkormányzatokat, vállalkozókat és vallási közösségeket egyaránt) a temetők gazdálkodásának újra-gondolására.

A vallás azonban mindig tágabb szféra, mint a vallási közösségek illetékessége. A vallási javak szolgáltatására való jogok szabályozása rendkívül összetett probléma. Az inkritimált esetben az illetékes egyház mintegy védjegyként védi vallási szolgáltatását. Ennek érvényesítése érthető, de a vallásosság sokfélesége miatt, amelyben a vallási határok egyre inkább elmosódnak, nehezen fogadható el és még nehezebben érvényesíthető.”

“Vonják vissza, és fogadják a város segítségét!”

Hegedűs Zoltán vásárhely alpolgármestere elsőként a kiküldött levél díjakat megállapító tartalmára reagált megkeresésünkre. Érhetetlennek és felháborítónak nevezte az eljárást. Miközben az önkormányzat és a kormány a rezsik, és szolgáltatások díjának csökkentésén dolgozik, a Református Egyház újabb terheket ró a lakosságra. Mert mit tehet egy vállalkozó, aki plusz kiadásokkal szembesül, kénytelen átterhelni azt a lakosságra, ha életben akar maradni, mondta.

Érhetetlennek tartja az alpolgármester azt is, hogy Nagy Zoltán református lelkész arra hivatkozással akarja bevezetni az “adót”, hogy azt a temető rendbetételére fordítsa. Hegedűs Zoltán kiemelte, a város minden évben felajánlja segítségét az egyházaknak, hogy segít a temetők rendbetételében. Ezt a reformátusok kivételével mindenki el is fogadja. Az alpolgármester általunk is azt kéri az egyháztól, tekintsen el az új díjaktól, ne terheljék Vásárhely lakosságát, helyette pedig fogadják el az önkormányzat segítségét.

Az alpolgármester a szerződésben foglalt, Isten nevének tiltása kapcsán elmondta, furcsa kitétel, nincs róla meggyőződve, hogy ehhez van egyáltalán joga az egyháznak. A szabad vallásgyakorlásnak nem szabad így gátat szabni. Akár a búcsúztató, akár a búcsúztatott lehet hívő ember, függetlenül attól, hogy polgári búcsúztatást kértek – mondta.