Színház az elfogadásról – mozgáskorlátozott kislány főszereplésével
Zenés mesejáték gyermek és fiatal színjátszókkal, lenyűgöző, monumentális vetített háttérrel, elgondolkodtató üzenettel – röviden így lehetne összefoglalni a Mese sétához című előadást, amelyet április 23-án és 24-én, összesen öt alkalommal mutatott be az orosházi Petőfi Művelődési Központ színpadán az intézmény Piruett színjátszócsoportja. A zenei betéteket a Nyulambulam együttes adta, a vetített háttér pedig Losonczi Dávid munkájának eredménye. A színházi világnap alkalmából bemutatott darabot a két nap során csaknem 1200-an látták, a főszerepet Vona Auróra Vanessza játszotta, aki egy ritka, veleszületett izomtapadásos betegségben szenved. A darab rendezője, és a színjátszócsoport vezetője, B. Imre Julianna drámapedagógus elmondta, Vanesszát tavaly, a városi diákszínjátszás tizenegyedik évfordulójára kiadott könyv bemutatóján ismerte meg.
– A kislány édesanyjával beszélgettem és elmesélte, hogy nem nagyon van délutáni elfoglaltsága Vancsinak. Felajánlottam, ha van kedve, próbálja ki magát a színjátszásban. Sosem volt a közelemben mozgássérült gyermek, szerettem volna megismerni, hogy milyen fizikai korlátokkal rendelkező kislánnyal dolgozni – avatott be a drámapedagógus. Hozzátette: a színjátszás nagyon jó nevelési eszköz, ami elsősorban a csoport résztvevőinek személyiségfejlődését szolgálja. Idén a szemléletformálás került előtérbe. A rendező és a darab írója Gabnai Katalin A macskacicó című mesejátékát dolgozta át. A főszereplő mozgássérült kislány, Zsuzsi álma, és bébiszittere mesélése nyomán elevenedik meg a történet. A darab írója, Tallér Edina második alkalommal ragadt tollat, hogy az orosházi színjátszósoknak írjon.
– Örömmel fogadtam el ezt a felkérést, szeretem a kihívásokat, és ez bizony az volt – vallja Tallér Edina. – Gabnai Katalin mesejátéka ragyogó alapot nyújtott ahhoz, hogy egy olyan történetet tudjak írni, ami valóban megszólíthat több generációt is. Elképesztő sokat lehet tanulni, és rengeteg erőt lehet meríteni azoktól a gyerekektől, felnőttektől, akiknek nem jutott olyan könnyű sors, mint egészséges társainknak. A darab írása kapcsán a szakmai kérdések mellett a hála volt a legmeghatározóbb érzés – avatott be az író.
A főszereplő, Zsuzsi karaktere a szöges ellentéte Vancsinak: a hisztiző, parancsolgató és egykedvű figurát azonban mégis hitelesen és szerethetően alakította a folyton mosolygó, mérhetetlen akaraterővel rendelkező és mindig kedves kislány.
– Az elején kicsit nehéz volt, sosem álltam korábban színpadon, elég sok szöveget is kaptam, és nem volt könnyű hisztizni és parancsolgatni. A csoport viszont hamar befogadott, és nagyon jól éreztem magam a próbákon. Izgultam, de nagyon jól esett a megtiszteltetés, hogy rám bízták a szerepet – mesélte Vancsi, aki a sok élménynek köszönhetően a jövőben is szeretne tagja lenni a színjátszócsoportnak. A kislány életében nagy fordulatot hozott a tavalyi év szeptembere: a magyar Forrest Gumpként emlegetett Iváncsics Zsolt már évek óta bevásárlókocsit tolva teljesít maratoni távokat, mindig jótékony céllal. Tavaly szeptember 14-én a budapesti félmaratonon Vancsi ült abban az átalakított bevásárlókocsiban, hogy részt vegyen élete első sporteseményén. Mindez adott akkora löketet és önbizalmat a kislánynak, hogy merjen új dolgokat kipróbálni, olyanokat is, amiket korábban nem is gondolt volna. Azóta többek között megtanult rollerezni, teltházas színielőadáson szerepelt, ezen a hétvégén pedig lehetősége nyílt arra, hogy kipróbálja, milyen érzés rallyzni, nyáron pedig életében először táborozni megy. Bő félévvel ezelőtt, első találkozásunk alkalmával Vancsi édesanya azt mondta, a legnagyobb bánata, hogy kislánya betegsége végett nem élheti meg igazán a gyerekkort. Ez azóta megváltozott, és ha kortársainál nehezebb feltételek mellett is, de példaértékű akaraterejének és optimizmusának köszönhetően Vancsi most már teljes életet él.
KM
fotó: Andzse-fotó
