Versek helyett közvetítés

Két állítást cáfolunk ebben az interjúban. Az egyik, hogy fiatalon nem lehet álmot megvalósítani, a másik pedig, hogy hódmezővásárhelyiként nem lehet érvényesülni. A 21 éves Nagy Viktorral, a DIGI Sport kommentátorával beszélgettünk az álmai állásához vezető út megtételéről, a kitartásról, a pozitív hozzáállásról.

Hogyan lettél sportkommentátor?

Gyermekkoromban színész akartam lenni. Fel is vettek a Horváth Mihály Gimnáziumba Szentesre, drámatagozatra.  Hamar rájöttem, hogy a színészmesterség óráknál sokkal érdekesebb a sportközvetítés, ezért verstanulás helyett délutánonként számítógépes sportjátékok mérkőzéseit közvetítettem. A gyors iskolaváltás után egy kedves barátom, Kolozsi Ildikó említette, hogy nyílt hét lesz a Komlósi Oktatási Stúdióban (KOS). Némi vacillálás után rájöttem, hogy veszíteni valóm nincs, így jelentkeztem a médiaiskolába. Az egy hét alatt igazi mély vízbe kerültem: rádiós, tévés közvetítések, helyszíni bejelentkezések, híradós gyakorlatok sorát végeztem.  Egy hét elteltével pedig a munkáim alapján ösztöndíjas lettem.

De ekkor még gimnazista voltál…

Igen, egyszerre jártam a Bethlen Gábor Református Gimnázium 12. osztályába és a Komlósi Oktatási Stúdió televízió-sport szakára.

Hogyan fogadták a tanárok a mulasztásaidat?

Volt, akinek nem tetszett. Egyik tanárom véleménye szerint akkoriban csak „sztár életet” éltem Budapesten, holott közben iskolába jártam. De szerencsére nem csak negatív véleményt kaptam, a többi pedagógus támogatta, hogy azt tanulhassam, amit szeretek.

Példaértékű, hogy ilyen fiatalon megvalósítottad a sportkommentátor tanulók álmát, állást kaptál a DIGI Sport csatornánál. Milyen állomások vezettek ide?

Nem volt egyszerű jól teljesíteni mindkét intézményben. Ha a szívemre teszem a kezem:  inkább a KOS-ra koncentráltam. Kétlaki életet éltem, és közben heti 500 km-t utaztam. A riporteri tanulmányaim során diákja lettem – többek között – Suba Katának és Egri Viktornak. Sokat tanultam tőlük. Az érettségi vizsga felkészülési időszakában még Budapesten is vizsgáznom kellett, ez az időszak nagyon rögös volt. Az érettségi utáni bankettről távozva reggel kilenckor már a Magyar Televízió székházában voltam, hogy a TeleSport című műsorban megkezdjem a gyakornoki tevékenységet. Mikrofonengedélyt szereztem, és anyagokat gyártottam az Olimpia és a Paralimpia idején. Lehetőségem nyílt a Videoton Európa Ligába való jutásakor interjúkat készíteni a Trabzonspor elleni mérkőzés után. Ez nagy élmény volt számomra.

Az MTV-nél eltöltött négy hónap után hazajöttem Vásárhelyre, ahol rádiózni kezdtem, majd a helyi televíziónál sportért felelős munkatárs lettem.

A következő állomás ismét Budapest, ahol „Az Internet nem felejt” csoport tagjaként prevenciós előadásokat tartottunk középiskolás diákoknak az Internet veszélyeiről. Több mint hatezer diák vett részt az előadásainkon, országszerte. A téma hasznosságát és létjogosultságát bizonyítja, hogy egy kis idő múlva létrejött  „A gyermekeink a neten” címmel fémjelzett, felnőtteknek szóló előadássorozat.

Ezután pedig már a DIGI Sport kilincsét szorongattad. Hogyan lettél ott állandó munkatárs?

Meg kell, hogy említsem Sipőcz Józsefet, aki felkarolt és mindenben segített. Voltam próbaközvetítéseken, végül odakerült az anyagom dr. Faragó Andráshoz (A DIGI sport műsorainak felelős szerkesztője), majd a csapat tagja lettem. Főszerkesztő úr bizalmának köszönhetően azonnal élesben kezdtem: két éjszakai és egy reggeli mérkőzést közvetítettem. Azóta komolyabb kihívások elé állítottak, mert ma már labdarúgás terén a Francia Bajnokságból (Ligue 1) és az  Olasz bajnokságból (Serie A) is közvetítettem – például a PSG –Monaco rangadót is én kaptam. A férfi kézilabda Bajnokok Ligája mellett volt lehetőségem az MKB Veszprém SEHA-liga mérkőzésein kommentálni, és néha-néha tenisz elé is keveredem. Európa Liga meccset is csináltam már, talán ez egyébként a legnagyobb esemény eddig.

Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akiknek szintén ilyen nagy álmaik vannak?

Ha megvan a kitűzött cél, akkor bármilyen akadályok is jönnek, nem szabad elengedni. Tudom, hogy nagyon sablonos, de valóban így van. A célra kell koncentrálni, még akkor is, ha látszólag nem az a felé vezető utat járjuk.

Biztos ért téged is kudarcélmény az évek során, hogyan reagáltál rájuk?

Nekem az volt a törés, amikor az MTV után vissza kellett Vásárhelyre költözni, de az élet nem állhatott meg. Lehetőségem volt a szülővárosomban teljesíteni, újabb tapasztalatokat szerezni. Ez is egy értékes időszak volt.  Mindeközben vártam a lehetőséget, hogy olyan szakmába vágó munkát szerezzek, amiből meg tudom valósítani a budapesti életemet.

Édesanyámnak és Édesapámnak is sokat köszönhetek: mindig támogatták a törekvéseimet, bátorítottak. De ne csak sablont mondjak, képesek voltak elengedni a nagyvilágba engem. Tudták, hogy megállom a helyen. És nem lehetek elég hálás, hogy Kolozsi Ildikó a kezdetek óta, folyton egyengeti az utam.
Úgy érzem, hogy különösen könnyű helyzetben vagyok, hiszen a Párom is mindenben támogat, és vele sokkal egyszerűbb a nagyvilágban átugrani az akadályokon.