Elhunyt Kapu Pál

Magyar-történelem szakos középiskolai tanárként diákok százainak nyújtott maradandó, szép élményeket. Nemcsak élvezetesen magyarázott, de eljátszották, lerajzolták, megfestették, diafilmen megnézték, amit csak lehetett. A képzőművészet, a zene, a könyvek mindig ott voltak óráin a megfelelő helyen. Minden órára felkészült, holtig tanult.

Nyitott, érdeklődő gyerekeket nevelt. Beíratta őket a könyvtárba, irányította az olvasmányok kiválasztását. Jelen volt diákjaival a helyi képzőművészeti megnyitókon, múzeumlátogatásokon. Mire eljutottak az érettségi vizsgákig, valamennyi kötelező vagy ajánlott művet színházban is láttak. Közben megtanultak illendően viselkedni, öltözni.

Diákjait jólneveltségükért mindenütt megdicsérték. Óraadó vagy helyettesítő tanárként is szívesen látták őt. A város szinte minden iskolájában dolgozott 50 év alatt. Számára is új élményeket adott a Hatrongyosi Általános Iskolában vállalt 10 éve. Az egyszerű emberek jóságos nagysága, az őszinte szeretet és megbecsülés, az ősi bölcsességük, a munkaszeretetük, a kitartásuk életre szóló fénysugár volt gyerekeik által.

Igazgatóként nagyszerű közművelődési- és irodalmi esteket, színházi előadásokat szervezett a Németh László Városi Könyvtárban és a Petőfi Sándor Művelődési Központban. Itt járhatott Sinkovits Imre, Ruttkai Éva és a többi nagyok.

Kollégiumi nevelőtanárként sem tagadta meg „népnevelő” múltját. Egy-egy nagy színházi estre két-három- négy busz is megtelt diákokkal, színházbarátokkal, hogy eljussanak távolabbi színházakba.

Igényes, nagyszerű munkája szép emlékeket hagyott ránk. Diákjai is sokan felnőttek hozzá.

Emléke legyen áldott.

Kívánságára szűk családi körben helyeztük örök nyugalomra.

A gyászoló család