OlvasóKör-Kép – fókuszban a Mátyás Utcai Olvasókör
Már a 19. század óta kiemelkedő szerepe van Hódmezővásárhely közösségi és társadalmi életében az olvasóköröknek. Városunkban 12 működik aktívan jelenleg. OlvasóKör-Kép rovatunkban körbejárjuk őket, milyen hatással volt rájuk a pandémia, mely közkedvelt rendezvények maradtak el idén, és természetesen arról is beszámolunk, milyen programokkal készülnek a közeljövőben. A témában ezúttal Bubikné Török Máriát, a Mátyás Utcai Olvasókör elnökét kérdeztük.
Hogyan érintette az elmúlt másfél év bezártsága a Mátyás Utcai Olvasókör programjait, működését?
A Mátyás Utcai Olvasókörnek egy egész évre előre meghatározott programjai vannak, melyek közül a lezárások miatt tavaly csak három valósulhatott meg. Ezt követően idén májusban indulhattunk újra, első mozzanatként a közgyűlés összehívásával. Jelenleg arra törekszünk minden erőnkkel, hogy megpróbáljuk visszacsábítani a tagjainkat, felélénkíteni az olvasókör életét, de úgy látjuk, még nagyon sok feladatunk van ezen a téren, és félő, hogy a pandémia a továbbiakban is rányomja erre a bélyegét.
Milyen taglétszámról beszélhetünk jelenleg?
Jelenleg 89 fővel rendelkezünk. A járványügyi intézkedések a rendezvényeink lebonyolítását maximum 50 fő jelenlétével engedélyezik, védettségi igazolvány megléte mellett. Mivel vannak köztünk olyanok, akik ezzel – egyelőre – nem rendelkeznek, így őket pillanatnyilag nem tudjuk fogadni sajnos.
A korosztályt tekintve a legfiatalabb tagunk 61 éves, a legidősebb pedig egy 89 éves aranyos, mosolygós néni, aki minden eseményünkön boldogan részt vesz. Vegyesen vagyunk tehát, de próbáljuk a fiatalokat is bevonni, mint ahogyan minden más olvasókörben is az országban.
Ön mióta tagja illetve elnöke a Mátyás Utcai Olvasókörnek?
Jómagam nagyon régen kezdtem, de nem itt, hanem még a Királyszék utcában, azt követően pedig a Belvárosi Olvasókörnek voltam sokáig az alelnöke. Egy népdalkörrel együtt jártam először itt, Kardosné Zsuzsi felkérésére. Nem ismertem a helyi viszonyokat, csak Zsuzsit ismertem és véletlenül csöppentem ide. Az akkori elnök egészségügyi okoknál fogva lemondott és egy kedves kolléganőt kértek fel, hogy legyen az utódja. Aki pedig, tudván az olvasókörökben szerzett tapasztalataimról, megkért, hogy legyek a segítségére, mint alelnök. Úgy voltam vele, hogy rendben, ha a tagság megválaszt, állok elébe. Ismeretlenül is nagyon sok szavazatot kaptam, így lettem aztán én az elnök és immáron 6 éve a vezetőinkkel és a tagjainkkal együtt azon vagyunk, hogy szebbé, jobbá, programgazdagabbá próbáljuk tenni kis közösségünk életét.
Mióta létezik ez a remek kis közösség?
Tavaly volt a 30 éves olvasóköri találkozónk, melynek kapcsán múltbeli kutatásokat is végeztünk a levéltárban.
Az olvasókör 1905-ben alakult meg annak idején a Bajza utcában, aztán szünet következett, ugyanis 1945-1956-ig be voltak tiltva az olvasókörök, és csak a rendszerváltás után kezdtek újjáéledni. Büszkén kijelenthetjük, hogy Magyarországon a legtöbb itt indult Hódmezővásárhelyen, szám szerint huszonkettő. 1990-ben és az azt követő években egyre-másra alakultak országosan az olvasókörök, és sokuk még azóta is fennáll. Temérdek munkával, energiával jár egy olvasókör életének a koordinálása, a rendezvények szervezése, de nagy örömmel csináljuk mindannyian, nagyon szeretjük a közösséget, és mindent, ami ezzel kapcsolatos. Jómagam vagyok az elnök, a helyettesem a Csúcsi Olvasókör elnöke, Kiss Imréné; a gazdasági vezetőnk és pénztárosunk Tóth Sámuelné Iduka; a titkárunk Majsai Sándorné Erika, a gondnokunk István Jánosné Julika, és a vezetőségi tagunk Kiss Juliánna.
Milyen programokkal, rendezvényekkel várják az Olvasókör tagjait?
A programjainkat tekintve fontos elmondani, hogy minden évben szervezünk 3 kirándulást. Nagyon népszerűek a Romániába szervezett útjaink, melyek alkalmával különösen gyönyörű helyekre látogatunk el. A második, októberi utunk során pedig hagyományaink, illetve vezéreink, nevezetesen most Rákóczi nyomába eredünk egy háromnapos kirándulás keretében.
Idén is megemlékezünk a tradicionális nemzeti ünnepeinkről, mint az augusztus 20. illetve az október 23. Az Idősek napjáról sem feledkezünk meg természetesen, melyen rendszeresen műsort adnak az óvodások, ahogyan Anyák napján is minden évben. És ha már vendégek, a Liszt Ferenc Általános Iskola diákjai és a Napraforgó Népdalkör is rendszeresen ellátogat hozzánk, de örömmel üdvözöltük körünkben többek között a Kankalin Néptáncegyüttes tagjait is. Mindig üde színfoltjai ezek a műsorok az eseményeinknek.
Egy évben egyszer zenészt is hívunk, mégpedig a Névnapok báljára. Ez alkalommal ünnepeljük a Katalinokat és az Erzsébeteket, verssel és virággal köszöntjük őket.
A Mikulás Kupa vetélkedő is immár hagyományosnak mondható minálunk, amikor is más olvasókörök bevonásával vidám szellemi vetélkedő keretében mérjük össze tudásunkat. Büszkék vagyunk az eredményeinkre, de még fontosabbnak tartjuk az összetartást, az együttműködést, a közös együttlétet a többi olvasókörrel. Kiemelkedően jó kapcsolatot ápolunk a Csúcsi Olvasókörrel, de a Székkutasiakkal is többek közt. Besegítünk egymás rendezvényeinek szervezésébe, de arra is volt példa, hogy együttesen mentünk kirándulni. Összehangoljuk az eseményeinket, ilyenformán tekintettel vagyunk azon tagjainkra is, akik mindkét, vagy akár több olvasókörbe is szívesen járnak.
December 16-án bensőséges karácsonyi ünnepségre kerül majd sor, saját készítésű ajándékokkal, apró meglepetésekkel, melyek által még inkább szeretnénk erősíteni tagjainkban a bizalmat, éreztetni velük, hogy fontosak, hogy szeretjük őket. El kell, hogy meséljem, hogy a karácsonyi ünnepségen egy kedves tagtársunk ismerősétől egy gyönyörű fenyőfát kaptunk, megterítettünk, kis fenyőfa dísszel, szaloncukorral, naranccsal kedveskedtünk. Nagyon sokat adunk a díszítésre, arra, hogy az ünnepségünk minél bensőségesebb legyen és szeretünk mindig valami újat adni. Például ügyelünk arra is, hogy ne mindig ugyanazt adjunk uzsonnára, hanem mindig más legyen ebben is. Akár a süteményben, akár az innivalóban, de ne legyen szokványos. Okosan gazdálkodunk a pénzzel, de megadjuk a módját. Egy kedves mártélyi hölgy nagyon finom diós és mákos kalácsot süt, volt, amikor azzal kedveskedtünk.
Ruhagyűjtést illetve ruhaosztást is szervezünk rendszeresen, szeptemberben és decemberben, kiválogatva a ruhákat, ügyelve, hogy amit adunk, az tiszta legyen és jó állapotú.
Egy igazi nagy család vagyunk mi mindnyájan, akik szeretik és tisztelik egymást, egy vidám és segítőkész közösséget alkotva. Tagjaink valóban számíthatnak ránk és mindenkire, és amely támogatás megmutatkozik és megmutatkozott akár a hétköznapokban, de az elmúlt, bezárkózásra ítélt időszakban is.
Hogyan, milyen módon tartja fenn magát az Olvasókör?
Aki ellátogat hozzánk a Mátyás utca 7. szám alá, nemcsak rendkívül kedves, kulturált és nem mellesleg politikamentes közösséget, de kulturált épületet, helyiségeket is talál. Többé-kevésbé ismert, hogy az Olvasóköröknek nincsen pénze, így saját erőből kell megoldaniuk mind a fenntartást, a rendezvények kapcsán felmerülő költségeket, mind pedig a fejlesztéseket. Nagyon odafigyelünk a pénzügyekre, a számlákra, mert ha netán adósságunk volna, még pályázni sem tudnánk. A tagdíjat mindenképp a tagjainkra fordítjuk, melyet kipótolva kedveskedünk nekik, májusban például éppen egy ebéd formájában. Van egy imádott szakácsunk, akinek a keze alá dolgozunk, mi vagyunk a konyhalányok, felszolgálók is. Eddig hímzett, kalocsai mintás hímzett kötő volt előttünk ilyenkor, most csináltattam egy egyenkötőt, hófehéret, hímzéssel, felül mindenkinek a nevével, az augusztus 20-i ünnepségünkre fel is vesszük.
Büszkén elmondhatjuk, hogy a felújítások is mind saját költségen, saját kétkezi munkával történtek, az új abroszok és függönyök vásárlásától kezdve a helyiségek kifestéséig. Ez utóbbi esetében például „csak” a festék megvásárlása került pénzbe, ugyanis a férjem végezte el a festéssel járó munkálatokat. Itt említem meg Bíró Gergő nevét is, akinek az épület előtti fák és a kert karbantartását köszönhetjük. Ez utóbbit már csak azért is nehéz volna megoldani, mert még ha lenne is keretünk arra, hogy kerti gépet, nevezetesen fűnyírót vásárolnánk, azt nem tudnánk hol tárolni. Nagyon hiányzik nekünk egy erre és hasonló célokra szolgáló helyiség.
Viszont ha már az épületről esett szó, és a belseje szép, az nem járja, hogy kívülről ne fordítsunk rá gondot. Salétromos a fal, értelemszerűen erre is oda kellett figyelnünk. Pályázat útján sikerült szert tennünk egy 125 ezer forintos összegre, melyet kipótolva az épület roskadozó oldalát, omladozó falát sikerült rendbe hoznunk. A Bethlen Gábor Alapítványnak köszönettel tartozunk a pályázatok tekintetében, az ő segítségükkel nyerünk általában.
Mindezek után bátran és szívesen fogadunk be rendezvényeket, legyen az bármilyen családi összejövetel, a keresztelőtől kezdve az esküvőkön át a házassági évfordulókig, ballagásokig. De volt már nálunk lakossági fórum, fogadóóra is, mindenki előtt nyitva állunk.
Az olvasókör ajtaja is bárki előtt nyitva van, jöjjenek, lépjenek be rajta!
