Új csapatával ismét Vásárhelyre látogat a Kosársuli egykori trénere

Kőkemény mérkőzés vár a Vásárhelyi Kosársuli alakulatára most szombaton, az NBI/B-s bajnokság soron következő fordulójában. Utasi Gábor legénysége a listavezető oroszlányi OSE Lions csapatát látja vendégül a Hódtói Sportcsarnokban.

A találkozó egyébiránt nem csak a nívós ellenfél miatt ígérkezik érdekesenk, idén nyáron ugyanis a Komárom-Esztergom megyei klubhoz igazolt a vásárhelyiek korábbi kulcsembere, az utánpótlás-csapat egykori edzője Mócsai Milán. A vásárhelyi tréner jelenleg a felnőtt alakulat másodedzőjeként segíti az „oroszlánok” kosarasait.

A hétvégi találkozó előtt Martonosi János, a Kosársuli sajtósa beszélgetett vele.

Hosszú évek eredményes sportolói és még eredményesebb edzői munkáját követően távoztál a nyáron Vásárhelyről. U14-es csapatoddal országos ezüstérmet szereztetek a legutóbbi idényben. Most azonban egy nagy kihívás elé nézve, már a felnőtt csapat másodedzőjeként is érkezel az Oroszlánnyal a Hódtói Sportcsarnokba. Hogy ízlik a „pite”? Milyen az új feladat?

Egészen más, mint az utánpótlás. Az elején szinte csak emésztettem az új feladatokat és az új modern védekezési lehetőségeket. Idő kellett, amíg bele tudtam szokni, hogy ez nem utánpótlás tempó, és sokkal előrébb kell látni és gondolkodni. Furcsa érzés, hogy olyan jatékosoknak kell tanácsot adnom, edzést vezényelnem, akik majdnem velem egykorúak és egy éve még egymás ellen játszottunk.

Bár már elhagytad a várost, de ha jól gondolom az U14-es sikercsapatod játékosait nem tudtad elengedni, sőt egy fővárosi meccsükön ott is voltál. Milyen érzés volt kívülről látni őket?

A legfurcsább dolog, amit valaha életemben átélhettem. Az összes játékoshoz – akivel foglalkoztam vásárhelyi edzői pályafutásom alatt, valamilyen kötődés fűz. Azokhoz meg pláne, akik mellettem kezdtek kosarazni. Nagyon hosszú úton mentünk keresztül a 2003-as csapattal, ami elég volt ahhoz, hogy életem végéig szívembe zárjam őket. Ha őszinte akarok lenni, akkor nélkülük nem jöhettek volna össze a sikerek (bajnoki címek és bajnoki ezüst – a szerk.). Bízom benne, hogy fordítva ők is hasonlóan gondolnak rám. Nehéz volt végignézni szurkolva, de nem belekiabálva a meccsüket. Egyébként megígértem nekik, hogy amikor csak időm engedi, ott leszek a mérkőzéseiken.

Sokan meglepődtek a váltáson, és fel is tették a kérdést, hogy miért szerződtél más egyesülethez?

Több összetevője volt a váltásnak. Sokszor kérdezték tőlem, hogy akarok-e felnőtt gárda edzője lenni, vagy csak az utánpótlás érdekel? Nem tudtam rá válaszolni, mert még nem próbáltam ki magam a másik oldalon. Ahogy a játékosoknál, úgy az edzőknél is kell a változatosság. Az OSE Lions elnöke, Beck Ferenc egy olyan lehetőséggel keresett meg, ahol másfajta kosárlabda stílus által tanulhatok felnőtt kosárlabdát, emellett az új szakmai igazgatótól, Fodor Petertől is sok segítséget kapok az utánpótlás neveléshez. A mai napig minden edzésen tanulok valami újat, amiből új impulzust kapok és szélesíthetem a rálátásomat a kosárlabdára. Kellett a változás, hogy ne rekedjek meg egy szinten, hogy tovább tudjak fejlődni más környezetben és más elméletek alapján. Úgy érzem, hogy jó döntést hoztam a nyáron. Remélem, hogy a tudásom segítségével az oroszlányi játékosok is küzdhetnek majd a főtábláért egyszer. Ennek ellenére Vásárhely örökre a szívem becses része marad, úgy érzem, hogy köszönettel tartozunk egymásnak.

Felesleges lenne a kérdés, hogy követed-e a Kosársuli szereplését, hiszen másodedzőként ez kötelességed. Milyennek látod az idei felnőtt együttesünket, és hogyan készültök ellenük?

Követem és felvételről meg is nézem a mérkőzéseket. Az első három vereség meglepetés volt számomra. A sorsolást nézve úgy gondoltam, hogy jó edzőmérkőzések lesznek Vas Petiék számára. A mérkőzést nézve szeretnénk minél kevesebb kapott ponttal befejezni az összecsapást.

Hogy érzed magad a bőrödben most, hogy a hétvégén a vendégpadra kell leülnöd?

Izgatottan várom a mérkőzést. Furcsa lesz, hogy most azért kell szurkolnom, hogy Szabó Peti kihagyja a dobást, a vendégcsapat pedig bedobja. Az biztos, hogy az edzői habitusom az a vendégpadon is ugyanolyan lesz, mint a hazain.

Mit kell letennie az asztalra annak a csapatnak, amelyik szombaton nyerni akar?

Többet kell dobnia a másik csapatnál. Komolyra fordítva a szót, a játékosainknak hamar meg kell szokniuk a kemény palánkszerkezetet és jól kell kezdeniük a derbit. A Kosárulinak pedig meg kell találnia az ellenszert a jó dobóink és a remek centereink ellen.